Minden érző lény lényegileg Buddha.

Ahogy a víz és a jég, nincs jég víz nélkül;

érző lények nélkül nincsenek Buddhák.

Nem tudván, milyen közel van az igazság,

távol keressük azt – milyen szomorú!

Olyanok vagyunk, mint aki a vízben

szomjúságtól szenvedve kiáltozik.

Olyanok vagyunk, mint a gazdag ember fia

aki elvándorolt a szegények közé.

Újraszületünk a Hat Birodalomban,

mert elvesztünk a tudatlanság sötétjében.

Egyre távolabb és távolabb megyünk

a sötétben, hogyan leszünk valaha is

szabadok születéstől és haláltól így?

A mahájána zazen gyakorlatára

nincs szó azt teljességében dicsőíteni.

A Hat Páramitá, mint adakozás,

fogadalmak megtartása, és más

jó cselekedetek, mint Buddha nevének

mantrázása, megbánás és szellemi fejlődés,

mind visszatér a zazen gyakorlatához.

Még az is, aki csak egyszer ült zazenben,

meglátja az összes karma megszűnését.

Sehol sem fognak találni gonosz utakat

és a Tiszta Föld nem lesz messze.

Ha csak egyszer is nyitott szívvel figyelünk

erre az igazságra, majd dicsőítjük és örömmel

magunkhoz öleljük, mennyivel inkább akkor,

ha magunkba tekintve közvetlenül ráébredünk

Öntermészetünkre, bizonyságot szerezve az

igazságra, hogy az Öntermészet nem-természet.

Messzire jutottunk, a tétlen agyaláson túlra.

Az ok és okozat egységének kapuja nyitva ezáltal,

és nem kettősen, nem hármasan, egyenesen fut az Út.

Ráébredve a nem-alak alakjára mint alakra,

akár megyünk, vagy jövünk, nem lehetünk másutt.

Ráébredve a nem-gondolat gondolatára mint gondolatra,

akár éneklünk, vagy táncolunk, a Dharma hangja vagyunk.

Milyen nagy és hatalmas a szamádhi

akadálytalan ege!

Milyen ragyogó és tiszta a Négyes Bölcsesség

tökéletes holdfénye!

Ebben a pillanatban mi többet kellene

még keresnünk?

Ahogy az Igazság örök nyugalma

megjeleníti magát nekünk,

ez a hely a Lótuszok földje és

ez a test a Buddha teste.