Udájinról

(Udáji szutta AN V.159)

Úgy hallottam, egy alkalommal a Magasztos Koszambiban tartózkodott, Ghoszita Ligetében. Nos, akkor történt, hogy a tiszteletreméltó Udájin körül háziurak nagy gyülekezete volt, s a Dhammát tanította nekik. A tiszteletreméltó Ánanda meglátta a tiszteletreméltó Udájint, körülvéve háziurak nagy gyülekezetével, a Dhammát tanítva nekik, s ezt látva elment a Magasztoshoz. Megérkezésekor meghajolt a Magasztos felé, majd leült előtte az egyik oldalra. Ahogy ott ült, ekképpen szólt a Magasztoshoz: „A tiszteletreméltó Udájin, uram, háziurak nagy gyülekezetével körülvéve ül, tanítva nekik a Dhammát.”

„Nem könnyű a Dhammát másoknak tanítani, Ánanda. A Dhammát csak akkor szabadna másoknak tanítani, mikor az öt tulajdonság már megalapozódott a tanító személyben. Melyik öt?

(1.) A Dhammát ezzel a gondolattal kéne tanítani: „Lépésről lépésre fogok beszélni.”

(2.) A Dhammát ezzel a gondolattal kéne tanítani: „Az [ok és okozat] folyamatát kifejtve fogok beszélni.”

(3.) A Dhammát ezzel a gondolattal kéne tanítani: „Együttérzésből fogok beszélni.”

(4.) A Dhammát ezzel a gondolattal kéne tanítani: „Nem anyagi jutalomért fogok beszélni.”

(5.) A Dhammát ezzel a gondolattal kéne tanítani: „Magam, vagy mások lekicsinylése nélkül fogok beszélni.”