A gondolat keletkezése.

Astus  2004.12.26. 22:47

Én két lehetőséget látok a gondolat keletkezésének kérdésében.

 

1. Ha okozatiságnak alávetett, akkor a gondolatok is csupán események összjátéka, amibe (a) nincs beleszólásunk, vagy (b) van. Ebben az esetben a gondolat nem a semmiből jön, hanem van előzménye és van következménye.

 

2. Ha nem alávetett az okozatiságnak, akkor viszont bármikor bármilyen gondolat keletkezhet, előzmény, s következmény nélkül. Ebbe a beleszólás nem lehetséges, hisz akkor már lenne oka.

 

Általában az embernek elsőre a második lehetőség, vagyis hogy a gondolatok csak úgy keletkeznek, tűnik igaznak. Ám könnyen belátható, hogy azért mégsincs ilyen zűrzavar a tudatban.

 

Az első lehetőség szerint a gondolatok nem egyszerűen a semmiből jönnek, hanem rendszer szerint. Ez felveti a determinizmus kérdését, hogy vajon akkor én gondolok, vagy csupán megtörténik? Netán én magam is egyszerűen okok puszta terméke vagyok, semmivel sem több egy halom kavicsnál? Ez is elfogadhatatlannak hangzik. Mégis, jobban megnézve, a gondolatok valamiből, akár érzékszervi, akár gondolati hatásra keletkeznek. Akkor hol van az én? Nos, a gondolatokban sehol nincs én. Esetleg azon kívül, egy valahonnan irányító én, aki gondol? Ilyen sincs, hisz akkor lehetne okozatiságon kívülről jövő gondolat - ezt szeretik akaratnak nevezni.

De mi az akarat, ha nem csupán gondolatok rendszere, amit értékrendnek, szokásnak, véleménynek, igazságnak neveznek, másként mondva: énképzetnek? Egy elgondolás arról, hogy ki vagyok én, semmi több. Az idők során önmagammal azonosított gondolatok - személyiség. Ami szintén az okozatiság láncolatának ideiglenes terméke.

 

Ebből akkor az következne, hogy nincs is én? Nem. Csupán az, hogy a gondolatok, az akarat nem én.