Az állatok szeretete

(Csullavagga 2:72-73, PTS fordítás, Dharma Rain, pp. 23-24.)

Akkoriban történt, hogy egy bizonyos szerzetes meghalt egy kígyó marásától, és mikor ezt elmondták a Magasztosnak, ő így szólt:

- Ó szerzetesek, bizonnyal az a szerzetes sosem árasztotta el barátságával a kígyók négy királyi családját. Mert ha az a szerzetes barátságával elárasztotta volna a kígyók négy családját, akkor nem ölte volna meg egy kígyó marása. És mik a kígyók négy királyi családja? A Virupakkha királyi család, az Érapatha királyi család, a Csabjaputta királyi család és a Kanhagótamaka királyi család. Bizonyosan az a szerzetes nem árasztotta el barátságával a négy királyi családját a kígyóknak. Mert biztos, ha az a szerzetes barátságával elárasztotta volna a kígyók négy királyi családját, akkor nem halt volna meg egy kígyó marásától. Ó szerzetesek, azt ajánlom nektek, hogy árasszátok el barátságotokkal a kígyók eme négy királyi családját, és hogy énekeljetek egy védődalt saját védelmetek érdekében. Így énekeljetek:

Virupakkhák, szeretem mindet,

Az Érapathákat is szeretem,

Csabjaputták, őket is szeretem,

És az összes Kanhagótamakákat.

A láb nélküli lényeket szeretem,

És szintúgy melyeknek két lába van,

És amik négy lábbal bírnak azokat is szeretem,

És azokat is, melyeknek sok lábuk van.

A láb nélküliek ne ártsanak nekem,

És a kétlábúak ne okozzanak bajt!

A négylábúak ne ártsanak nekem,

Se azok, amik sok lábúak!

Egyetlen egy lény se, mely él,

Bármilyen fajta lény is,

Ne lásson semmilyen ártalmat!

Ne történjen velük semmi rossz!

Végtelen a Buddha, végtelen a Dharma, végtelen a Szangha. Végesek a csúszó-mászó lények: kígyók, skorpiók, százlábúak, pókok, gyíkok és egerek. Megalkottam a védelmemet és elénekeltem védődalomat. Minden élőlény vonuljon vissza! Tisztelem a Magasztost és a hét Kiváló Buddhát!

Együttérző kedvesség

(Khuddhakapatha 9, Thanisszaró Bhikkhu és Nyánamoli Théra fordítása alapján, Dharma Rain, pp. 29-30.)

Így tegyen ki képzett a célokban,

ki keresztül akar törni a béke állapotához:

Legyen alkalmas, erényes és őszinte,

könnyen tanítható, kedves és nem büszke,

elégedett és könnyen támogatható,

kevés feladattal, könnyedén élő,

nyugodt érzékszervekkel, önmagán uralkodó,

mértékletes és nem kapzsi a támogatókkal.

A legcsekélyebb dolgot sem teszi,

amit a bölcsek később felróhatnának.

Gondolja: Boldog, elnyugodott,

boldog legyen minden lény szívében.

Bármilyen lény legyen is,

gyenge vagy erős, kivétel nélkül,

hosszú, nagy,

közepes, rövid,

kifinomult, durva,

látott és nem látott,

közeli és távoli,

született és születést kereső:

Legyen minden lény boldog szívében.

Senki ne tévesszen meg mást,

vagy vessen meg bárkit bárhol,

vagy kívánjon másnak szenvedést

dühből, vagy védekezésből.

Ahogy egy anya kockáztatná életét,

hogy megvédje gyermekét, egyetlen gyermekét,

ugyanígy egy határtalan szívet tartson fenn

minden lénnyel szemben.

Szeretettel a világmindenség iránt,

tartson fenn egy határtalan szívet:

Felül, alul, s körülötte mindenhol,

akadálytalan, ellenségeskedés, vagy gyűlölet nélküli.

Akár áll, sétál,

ül, vagy fekszik,

amíg éber,

eme tudatosság mellett határozza el magát.

Ezt hívják isteni lakhelynek

itt és most.

Nem ragadják el nézetek,

de erényes és tökéletes a látásban,

legyőzte érzéki élvezetek iránti vágyát,

újra soha többé

nem kerül az anyaméhbe.

Otthon a hegyekben

(Théragáta 18, Thanisszaró bhikkhu fordítása, Dharma Rain, pp. 52-53)

Indákkal beterített,

tudatot örvendeztető helyek,

elefántoktól visszhangzó,

vonzó:

ezek a sziklás szirtek

felüdítenek engem.

Kék-sötét felhők színe,

csillogók,

katicabogarakkal borított

tiszta-folyású patakok

vizétől lehűlve:

ezek a sziklás szirtek

felüdítenek engem.

Mint a kék-sötét felhők csúcsai,

mint a kiváló hegyes-tetejű épületek,

elefántoktól visszhangzó,

vonzó,

ezek a sziklás szirtek

felüdítenek engem.

Kedves arcuk esőtől nedves,

látóktól látogatott

és páváktól visszhangzó

hegyek:

ezek a sziklás szirtek

felüdítenek engem.

Ez elég nekem –

kívánva az elmélyedés végzését,

eltökélt, éber;

elég nekem –

kívánva a célt,

eltökélt,

egy szerzetes;

elég nekem –

kívánva a kényelmet,

eltökélt,

gyakorló;

elég nekem –

kívánva kötelességemet,

eltökélt,

Olyan.

Len-virág kék,

mint az ég

felhőktől borított;

megannyi madár

seregével teli:

ezek a sziklás szirtek

felüdítenek engem.

Elhagyatott

a világiaktól,

látogatott

őzcsordáktól

megannyi madár

seregével teli:

ezek a sziklás szirtek

felüdítenek engem.

Tiszta vizek és

hatalmas szikladarabok,

majmoktól és őzektől

látogatott,

vízinövényekkel és mohával

befedett:

ezek a sziklás szirtek

felüdítenek engem.

Nincs oly gyönyöröm

egy öttagú csapat zenéjében,

mint abban, mikor tudatom

egyszerre

meglátja helyesen a

Törvényt.

Hogyan szolgálják a bódhiszattvák az érző lényeket

(Virágfüzér szútra, Garma C. C. Chang fordítása, Dharma Rain, pp. 30-32)

Ó nemes szelleműek, milyen módon szolgálja valaki az érző lényeket? Hogy így cselekedjen, erre gondoljon:

Mindenütt a dharma birodalmában és a tér birodalmában végtelen fajta érző lény van. Egyesek tojásból születtek, mások anyaméhből, vagy nedvességből, vagy átalakulással születtek. … Egyesek a földben, egyesek a vízben, a tűzben, a szélben, a térben, a fákban, vagy a virágokban élnek. … Számtalan a fajtájuk és végtelen a formájuk, alakjuk, testük, arcuk, élethosszuk, fajuk, nevük, jellemük, nézetük, tudásuk, vágyuk, hajlamuk, viselkedésük, öltözetük és táplálkozásuk. Számtalan fajta helyen laknak: városokban, falvakban, nagyvárosokban és palotákban. Magukban foglalják a dévákat, a nágákat, a nyolcas-csoportokat, az embereket, a nem-embereket, a láb nélküli lényeket, a kétlábú, négylábú, és soklábú lényeket, az alakkal rendelkezőket, az alakkal nem rendelkezőket, a gondolattal rendelkezőket, a gondolattal nem rendelkezőket, a sem gondolattal sem nem gondolattal rendelkezőket. Mindezen végtelen fajta élőlénynek adom szolgálatomat, és támogatom őket minden formában ami hasznos számukra. Megadom nekik mindazt amire szükségük van és úgy szolgálom őket, mint saját szüleimet, tanáraimat, és mint az arhatokat és tathágatákat, mindet egyenlően megkülönböztetés nélkül. A betegnek jó orvosa leszek, az eltévedteknek megmutatom a helyes utat, a sötétben bolyongóknak fényt gyújtok, és a szegényeknek és szükségben levőknek megmutatom a kincseket.

Ilyen módokon tud a bódhiszattva hasznára lenni az érző lényeknek megkülönböztetés nélkül. Miért? Mert ha a bódhiszattva így támogatja az érző lényeket, akkor őszinte felajánlásokat tesz az összes buddhának. Ha tiszteli és szolgálja az érző lényeket, akkor tiszteli és szolgálja az összes tathágatát. Ha boldoggá teszi az érző lényeket, akkor az összes tathágatát boldoggá teszi. Miért? Mert a buddhaság lényege a nagy együttérzésben van. Az érző lények miatt felkel a nagy együttérzés, a nagy együttérzés miatt felkel a megvilágosodás gondolata, a megvilágosodás gondolata miatt a buddhaság eléretik. Hasonló ez a sivatagban levő nagy fához. Ha a gyökereit jól megöntözik, akkor kilombozik, kivirágzik és sok gyümölcsöt hoz. Ugyanígy van ez a megvilágosodás nagy fájával … az összes érző lény a gyökere, és az összes bódhiszattva és tathágata a virágai és gyümölcsei. Ha egy bódhiszattva az együttérzés vizével segíti az érző lényeket, a megvilágosodásfa a tathágata bölcsességének gyümölcsét hozza. Miért van ez? Mert ha a bódhiszattva hasznára tud lenni az embernek az együttérzés vizével, minden bizonnyal eléri a legfőbb megvilágosodást. Ezért a megvilágosodás az érző lényekhez tartozik, nélkülük egyetlen bódhiszattva sem képes elérni a legfőbb buddhaságot.

Ó nemes szelleműek, ha egyenlően tudtok segíteni minden érző lénynek megkülönböztetés nélkül, akkor megvalósítjátok a teljes és tökéletes együttérzést, mellyel, ha támogatjátok az érző lényeket, minden tathágatát boldoggá és elégedetté tudtok tenni. Ezen módon támogassa és ölelje át az összes érző lényt! Ez az együttérző ölelés nem fog megszűnni egészen a tér birodalmának befejeztéig, a lények birodalmának befejeztéig, a karma, bánat, és szenvedély befejeztéig; gondolatot gondolat követ megszakítás nélkül, testi, szóbeli és tudati tettek fáradság nélkül.

Továbbá, ó nemes szelleműek, hogyan adja át valaki erényeit mindenki javára? Hogy így tegyen, gondoljon erre:

Minden erény amit az érző lények szolgálatában szereztem azt a tér végtelen birodalmában levő egész Dharmadhátu minden egyes élőlényének átadom. Érdemeim erejénél fogva kívánom, hogy mindig legyenek boldogok és szabadok a betegségektől és bánattól! Kívánom, hogy minden gonosz tervük elbukjon és minden erényes tervük sikerre jusson! Legyenek a gonoszhoz és nyomorúsághoz vezető ajtók zárva, és legyenek a mennybe és nirvánába vezető széles utak nyitva! Hadd vegyem magamra minden érző lény terhét és szenvedéseit, nehogy elszenvedjék a büntetés nehéz kínjait! Ezen módon továbbra is mindenkinek átadom erényeimet, míg a tér birodalma ki nem merül, a lények birodalma véget nem ér, és a lények karmája, bánata és szenvedélye be nem fejeződik; gondolatot gondolat követ megszakítás nélkül, testi, szóbeli és tudati tettek fáradság nélkül.

A bódhiszattva ösvény

(Santidéva: Útmutató a bódhiszattva életmódhoz, Stephen Batchelor fordítása, Dharma Rain, pp. 33-34)

Legyek az orvos és a gyógyszer,

És legyek az ápolója

Minden beteg lénynek a világban

Mígnem mindenki meggyógyult.

Szálljon alá étel és ital eső

Hogy elmossa az éhség és szomjúság fájdalmát,

És az éhezés korszakában

Váljak én magam étellé és itallá!

Legyek kimeríthetetlen kincse azoknak

Akik szegények és nincstelenek!

Váljak mindenné amire csak szükségük van,

És ezek helyeztessenek közel hozzájuk!

Veszteség és ragaszkodás érzete nélkül

Feladom testem és élvezeteim

És minden erényem a három időből

Mindenkinek a javára.

Feladva mindent a bánat meghaladottá lesz

És tudatom megvalósítja a bánat nélküli állapotot.

Legjobb most odaadnom mindent az összes lénynek

Miképpen azt halálomkor fogom tenni.

Legyek védelmezője azoknak kiknek nincsen,

Vezetője minden utazónak az úton,

Legyek híd, csónak és hajó

Mindazoknak akik át akarnak kelni a vízen!

Legyek szigete a menedéket keresőknek

És lámpása a fényre vágyóknak!

Legyek ágya a pihenést kívánóknak

És szolgája a szolgát akaróknak!

Legyek kívánságos ékkő, varázsváza,

Erős mantra és nagyszerű gyógyszer!

Váljak kívánságteljesítő fává

És bőség tehenévé a világnak!

Miként a tér

És a nagy elemek, mint a föld,

Mindig támogassam az életét

Az összes határtalan lényeknek!

És mígnem elhagyják a fájdalmat

Legyek az életnek forrása

A megannyi lény összes birodalmának

Melyek a tér legvégéig érnek!

Levél Szigetnek

(Mjóe, George J. Tanabe, Jr. fordítása, Dharma Rain, pp. 63-65)

Kedves Sziget!

Hogy vagy mióta nem láttalak? Azután, hogy látogatásomról visszatértem, nem kaptam tőled üzenetet, és én sem küldtem el üdvözletemet.

Úgy gondolok fizikai formádra, mint ami a vágy világához kötött, egyfajta szilárd megtestesülés, egy szemnek látható tárgy, a látás képességének egy észlelhető körülmény, és egy olyan szubsztancia, mely földből, levegőből, tűzből és vízből való, melyet színként, szagként, ízként és érintésként lehet megtapasztalni. Mivel a fizikai forma természete azonos a bölcsességgel, ezért nincs semmi, ami ne lenne megvilágosodott. Mivel a bölcsesség természete azonos a világegyetem alapelvével, nincs olyan hely, ahol ne létezne. A világegyetem alapelve azonos a végső igazsággal, és a végső igazság azonos a Buddha legvégső testével. Azon szabály szerint, hogy nem lehet különbségeket tenni a dolgok között, a világegyetem alapelve azonos a köznapi lények világával és ezért nem lehet elválasztani attól. Ezért, bár beszélünk élettelen dolgokról, nem szabad úgy gondolni rájuk, mint amik különállnak az élőlényektől.

Az biztosan igaz, hogy egy ország anyagi szubsztanciája egyike a Buddha tíz testének. Nincs semmi sem külön a ragyogó Buddha csodálatos testétől. Beszélni a meg nem különböztetéséről és tökéletes összekeveredéséről minden dolog hat jellegének – általános feltételek, egyéni részletek, különbségek, azonosságok, kialakulás és szétbomlás – az annyi, mint azt mondani, hogy anyagi formád szigetként ennek a nemzetnek a földjéből áll, mely egyik része a Buddha testének. Azon jelleg tekintetében, hogy a dolgok különböznek, úgy is beszélhetünk rólad, mint a Buddha másik kilenc teste: az élőlények teste, a karmikus büntetés teste, a tanítást hallgatók teste, az önmegvilágosodottak teste, a bódhiszattvák teste, a buddhák teste, az igazság teste, a bölcsesség teste és az üresség teste. Saját lényeged szigetként a Buddha ezen tíz testének a lényege, és mivel ez a tíz test mind összefonódott, ezért a tökéletes egység állapotában léteznek. Ez a veleje az Indra hálójának, és túl van a magyarázaton, mert messze meghaladja az emberi tudás határait.

Ezért, a tíz buddha megvilágosodásának összefüggésében, ahogyan a Kegon iskola tanítja, neked, mint szigetnek az alapelvét úgy lehet elgondolni, mint a meg nem különböztetését létünk és lakhelyünk karmikus meghatározottságának, az egy és a sok azonosságának létezésének, a minden dolgot átfonó Indra hálójának, minden kimeríthetetlenségének, az igazság világának egyetemességének, a nem megmagyarázható tökéletes összekeveredésnek és a Buddha minden dologban levő tíz testének teljes képességének. Miért kéne bármi mást keresnünk szigetként létező fizikai formádon kívül, hiszen az a ragyogó Buddha teste?

Miközben így beszélek hozzád, akkor is könnyes a szemem. Bár oly sok idő eltelt azóta, hogy olyan régen láttalak, sosem tudom elfelejteni az emlékét annak, hogy mennyire élveztem játszani partjaidon. Szívem tele sóvárgással irántad, és nem találok örömet az időben, ami a nélkül telik el, hogy látnálak.

És ott van az a nagy cseresznyefa amire jó emlékeznem. Van, mikor annyira szeretnék levelet küldeni a fának, hogy megkérdezzem hogy van, de félek, hogy az emberek bolondnak mondanának azért, mert levelet küldök egy fának ami nem tud beszélni. Bár gondolok rá, hogy megteszem, megtartóztatom magamat eme irracionális világ szokásai miatt. De igazából akik azt hiszik, hogy levelet küldeni egy fának bolondság, azok nem a mi barátaink. Együtt maradunk a Tenger Legfelső Urával, aki a Kincses Szigetet kereste, és a nagy óceánon fogunk élni, meg átkelünk más szigetekre. Barátunk lesz a Tenger Felhő Szerzetes, akivel szívünk kedve szerint játszunk. Mi többet akarhatnánk?

Azután, hogy akkor meglátogattalak és véghezvittem vallási gyakorlatomat ahogyan akartam, szilárdan meg vagyok győződve arról, hogy te sokkal inkább vagy érdekes és kellemes barát, mint bármely csodálatos személy. Minthogy már egy ideje figyelem a világ dolgait, elfogadhatónak találom azokat, akik a múltban követték azt a hagyományt, hogy a földbe lukat ástak és bele beszéltek.

Ezek mind ősi dolgok. Manapság senki nem csinál ilyet, de mikor beszélünk róla, van egyfajta vágyakozás utána az emberekben. Azonban most olyan szerzetesek közösségében gyakorlom az előírásokat, akik az egy igazság birodalmában élnek. Nem szolgáljuk az érdekeit azon barátoknak, akik kívül élnek, és nincs szándékukban minden élőlényt átölelni. Mindezzel együtt azonban én egyáltalán nem gondolom ezt a bűnt bűnnek.

Akárhogyan is, szeretnék megint levelet írni neked egy későbbi időben.

Mély tisztelettel,

Kóben

Miután ezt a levelet megírták, a küldönc megkérdezte:

- Kinek vigyem ezt a levelet?

- Egyszerűen állj a Karma-sziget közepén és kiáltsd hangosan: „Ez egy levél a toganói Mjóétől!” Hagyd ott a levelet és gyere vissza. - válaszolta Mjóe.

Daitó versei

(Kenneth Kraft fordítása, Dharma Rain, pp. 77-78)

Nincsenek dharmák

Panshan így tanított: - Nincsenek dharmák a három birodalomban, hol lehet keresni a tudatot?

A távoli csúcsokról elmegy az eső, harmat csillog jegesen.

Holdfény világítja borostyános kunyhóm elejét a fenyők közt.

Miként mondhatnám el neked hogy vagyok épp most?

Megduzzadt patak zubog a völgyben felhőktől besötétítve.

Buddhák

Nanquan mondta: - Semmit sem tudok a három világ buddháiról.

Ha tudott volna a buddhák létéről

a három világban,

hirtelen nincsenek tavaszi virágok,

nincs őszi telihold.

Sákjamuni nagy felébredése

Egyetlen pillantás a hajnalcsillagra és a hó még fehérebb.

Szemében a tekintet megdermeszti a hajat és a csontokat.

Ha a föld maga nem tapasztalta volna ezt a pillanatot,

Az öreg Sákjamuni sosem jelent volna meg.

Itt vagyok

Nincs alak, nincs hang,

itt vagyok.

Fehér felhők szegélyezik a csúcsokat,

folyó vágja keresztül a völgyet.

Eső

Nincs esernyő, elázva

csupán az esőt használom esőkabátnak.

Versek környezettudatos gyakorláshoz

(Robert Aitken, Dharma Rain pp. 471-473)

Mikor reggel felébredek

minden lénnyel együtt fogadom

hogy készen leszek a Dharma minden szikrájára

a virágoktól, gyerekektől és madaraktól.

*

Mikor egyedül ülök zazenben

minden lénnyel együtt fogadom

hogy emlékezem, hogy együtt ülök

a hegyekkel, a gyerekekkel és a medvékkel.

*

Mikor felnézek az égre

minden lénnyel együtt fogadom

hogy emlékezni fogok erre a végtelen plafonra

életem minden szobájában.

*

Mikor a városban sétálgatok

minden lénnyel együtt fogadom

hogy észreveszem: a zuzmók és füvek

sosem adják fel bánatukban.

*

Mikor egy pókot figyelek munkája közben

minden lénnyel együtt fogadom

hogy ápolom a világegyetem hálóját:

egy pont érintésére az egész mozog.

*

Mikor a kertet előkészítem a magoknak

minden lénnyel együtt fogadom

hogy ápolom a talajt, hogy termékeny legyen

minden tavasszal a következő ezer évben.

*

Mikor emberek dicsérnek valamiért

minden lénnyel együtt fogadom

hogy visszatérek a zöldséges kertemhez

és ott adok elismerést ahol jár.

*

Mikor az esőerdők veszélyben vannak

minden lénnyel együtt fogadom

hogy megbolygatom a felelős embereket

és beszüntetem fogyasztásomat a fákkal kapcsolatban.

*

Mikor az erőforrások egyre kevesebbek

minden lénnyel együtt fogadom

hogy figyelembe veszem az elosztás törvényét:

az én bőségem mások hiánya.

*

Mikor kertészeket látok növényeket címkézni

minden lénnyel együtt fogadom

hogy gyakorlom az ősi kertművelést

és hagyom a növényeket beazonosítani engem.

*

Mikor hallom a tücsköket éjszaka

minden lénnyel együtt fogadom

hogy gyakorlásomat megtartom egyszerűnek:

csak újra és újra.

*

Mikor végül elalszom

minden lénnyel együtt fogadom

hogy élvezem a sötétet és a csendet

és megpihenek a tág ismeretlenben.