Ambattha szutta (DN 3)

A Buddha egy vita során bemutatja az ifjú öntelt brahmin Ambatthának, hogy a brahminok nem jobbak a khattijáknál, mert a khattija csak akkor lehet valaki, ha mindkét felmenője is az, míg brahmin lehet valaki egy szülői ágon is. Továbbá elmondja a Buddha, hogy míg az ősi bölcsek akiket a mai brahminok követnek tiszta életet éltek, addig a jelenlegi brahminok még annak töredékét sem teszik. Így a szutta elsődlegesen a brahminok felsőbbrednűségét cáfolja. Természetesen ez átvihető általánosan is a vallási és szellemi csoportokra is, akik csupán hagyomány szerint brahminok.

Szónadanda szutta (DN 4)

A brahmin valódi mibenlétéről szól ez a beszéd. Szónadanda először öt fő tulajdonságát sorolja fel egy igaz brahinnak: jó származás mindkét ágon, ismeri a mantrákat, kellemes kinézetű, erényes, bölcs és tanult. A Buddhával való párbeszéd során az első három tulajdonságot kiveszik a listából, mígnem csak az erényesség és bölcsesség marad. Majd mivel Szónadanda nem képes megmondani mit tartalmaznak ezek a kifejezések, a Buddha elmagyarázza a két tulajdonságot, mint amik megfelelnek a Dhammában foglaltaknak. Így hangsúlyozza ki azt, hogy mik a valódi értékei egy brahminnak, s ezzel semmisíti meg a hagyományokon és kasztrendszeren alapuló nézeteket.

Kútadanta szutta (DN 5)

A helyes áldozat kapcsán a Buddha hat különböző szintjét mondja el annak, hogyan kell helyesen elvégezni. Ebből a jelenlegi témát érintően az első a legérdekesebb, mely arról szól, hogyan szervezett meg egy régen élt gazdag és bölcs király egy nagy áldozatot. Első lépésben úgymond rendet tesz az országában, amit tolvajok és banditák lepnek el. A bölcs tanácsadója a királynak, aki maga Szákjamuni egy előző életében, elmondja, hogy ne adóztassa meg azokat a területeket, ne is büntesse meg őket, hanem a gazdákat lássa el takarmánnyal, a kereskedőket tőkével, a hivatalnokokat megfelelő bérezéssel. S ettől rendbe is jött az ország. Az első fajta áldozat leírása a következőkben pedig arról szól, hogy összehívja a nemes khattijákat és erényes brahminokat, majd az áldozathoz nem ölnek meg egyetlen állatot sem, fákat sem vágnak ki, s nem kényszerítenek senkit semmire ostorozással vagy fenyegetéssel. Végül amit feláldoznak, az csupán különféle tejtermékek. A pénzt pedig amiket a meghívottak magukkal hoztak a király nem fogadja el, így azt a vagyont is az áldozatokhoz teszik. Itt, feltételezem, arról van szó, hogy azt a vagyont szétosztják az áldozat részeként, de legalábbis nem a király teszi el magának, s a meghívottak sem tartják meg. Mindezen lépések jól tükrözik a Buddha elgondolását a király és a nemesek szerepéről, s hogy hogyan lehet megfelelően igazgatni egy államot.

Szakkapanyha szutta (DN 21)

Szakka felteszi a kérdést a Buddhának, hogy annak ellenére, hogy az emberek békét és boldogságot akarnak, miért élnek mégis haragban és háborúságban. Válaszként a Buddha visszavezeti ezt az irigységen, szereteten és ellenszenven, vágyon, és gondolkodáson keresztül a gondolati sokasításra való hajlamig. Vagyis ebben az esetben a társadalmi konfliktusok oka az egyénekben rejlik.

Csakkavatiszíhanáda szutta (DN 26)

A beszéd az ideális uralkodóról, ahol gyakorlatilag a világ erkölcsi romlása a helytelen kormányzásra vezettetik vissza. A jó uralkodó, vagyis a kerékforgató király, a Dhammát tekinti vezetőjének, az öt erkölcsi előírást követi és terjeszti mindenhol birodalmában. A romlás első foka az, mikor a király nem kérte ki bölcs tanácsadói véleményét, hanem a saját kedve szerint hozott döntéseket. Ennek következtében nem adakozott a szükségben levőknek, így szegénység terjedt el a birodalmában. A szegénységből fakadóan lopni kezdtek. Hasonlóan a lopás volt az első vétek az Agannya szuttában is, amiből aztán kialakult a törvénykezés. Itt a király először vagyont adott a tolvajnak, aki szegénysége okán lopott, de ezzel csak jobban terjedt a lopás. Ezután kivégeztette a tolvajt, ám erről példát véve megszülettek a rablók és gyilkosok. Ebből fakadóan csökkent az emberek élettartama és csúnyábbak lettek. Ezek a rövidebb életű emberek pedig mikor a király elé kerültek lopásért, hazudtak a vétkük felől, így létrejött a hazugság is. Újabb nemzedéket követően pedig kialakult a másokról való gonosz beszéd is, mikor beárulták a másikat a királynak. Ezután még csúnyábbak és rövidebb életűek lettek az emberek, s a csúnyák irigyek lettek a szépekre és megjelent a házasságtörés. Ezt követte a durva beszéd és fecsegés; irigység és gyűlölet; hamis nézetek; vérfertőzés, túltengő sóvárgás és elfajzott életmód (a kommentár szerint ez a homoszexualitás); szülők, törzsfők, aszkéták és brahminok iránti tiszteletlenség. Végül lesüllyed az egész oda, hogy az emberek csupán tíz évet fognak élni, s a nők öt évesen házasodhatnak. Teljesen eltűnik mind a tíz helyes cselekedet és a tíz gonosz tett uralkodik mindenütt. Még maga az erkölcs szó is eltűnik, nemhogy az erkölcsös életvitel. Nem tisztelnek senkit, a rokoni viszonyokat sem, mindenkivel hálnak mint az állatok, a szülők megölik gyermekeiket és a gyermekek szüleiket. Ez egészen odáig fajul, hogy eljön a kard hét napja, mikor mindenki a másikat levágandó vadállatnak nézi. És ezután akik túlélik, rájönnek, minden azért történt, mert helytelenül viselkedtek. Ezt követően újra egyre erkölcsösebbek lesznek az emberek egészen addig a korszakig, míg a tíz éves élettartamról eljutnak a kezdeti nyolcvanezres élettartamig. És azok az emberek csak háromféle betegséget fognak ismerni: a vágyat, a böjtöt, és az öregséget. Mindenütt emberek lesznek, a városok nem lesznek meszebb egymástól, mint egy kakas röpte, gazdagság és jólét uralkodik. Majd pedig ekkor újra megjelenik egy kerékforgató király. És ebben a korszakban fog megjelenni Mettejja Buddha is.

Párhuzamot könnyen lehet találni a föld jelenlegi helyzete és a leírtak között. Legalábbis olyan tekintetben, hogy milyen gazdagság és jólét van Észak-Nyugat Európában, ahol a városok szinte teljesen összenőttek, s milyen háborúk vannak például egyes afrikai országokban, ahol gyerekeknek adnak gépfegyvereket, s az átlagéletkor nem haladja meg a tizennyolcat. Eme szutta szerint pedig mindez azért történt, mert a király nem segítette meg a szükségben levőket.

Agannya szutta (DN 27)

A társadalmi osztályok, vagyis a kasztok különbségéről szól, illetve hogy mi azoknak az eredete. Először egy erkölcsi alapú megkülönböztetést mond el, mely egyenlővé teszi ilyen tekintetben az összes osztályt. Ehhez kapcsolódóan pedig elmondja, hogy a Dhamma tekintetében nem a származás számít, hanem a megvalósítás. A társadalmi osztályok eredetét egyetlen közös földművelő embercsoportból vezeti le, ahol először a khattiják váltak el mint vezetők és bírák, majd a brahminok mint vallási gyakorlók és tudósok, utána a vésszák mint különféle mesterségeket űzők, végül a szuddák, mint vadászok. Utoljára pedig az aszkéták rendje jött létre azokból, akik elvonultak az erdőbe, s nem számított a származásuk. Tehát a beszéd három fő szempontja az erkölcsi alapú megkülönböztetés, hogy a társadalmi osztályok egyetlen csoportból alakultak ki az erkölcsi romlás következtében, s hogy akik erkölcsileg javulni akartak, azok az elvonult életet választották.

Szigálaka szutta (DN 31)

Ezt a beszédet nevezik a világiak szabálykönyvének is. A Buddha itt az egyén megfelelő viselkedéséről ad útbaigazítást a társadalmi kereteket belül, illetve az egyén viszonyáról a közvetlen környezetéhez. Az első részben négy erkölcsi szabályról beszél, mely az öt előírás az utolsó nélkül. Ezt követően a hírnév és vagyon megőrzésének hat módjáról beszél, amiben már benne van a bódító szerektől való tartózkodás is, illetve olyan dolgok, mint a szerencsejáték, rossz társaság, mulatságok, tunyaság, és a nem megfelelő időben járkálás az utcákon. Ezt követi a négyféle barátról szóló tanítás, majd végül a hat viszony. A hat viszonyból a legérdekesebb ide vonatkozó rész a munkáltató és munkavállaló viszonya. Azt lehet mondani, itt a Buddha röviden felvázolja azt, amit csupán az utóbbi száz évben alkottak meg Európában, a munka törvénykönyvét. Szó van benne a megfelelő munkaelosztásról, a tisztes bérezésről, a betegszabadságról, különleges juttatásokról, és az általános szabadságról. És ezt követik a munkavállaló kötelezettségei is.

Madhurá szutta (MN 84)

E beszédben a tisztelendő Kaccsána bemutatja Madhurá királyának, hogy miért egyenlőek a kasztok különféle szempontok vizsgálatával. Anyagi szempontból veszi, mi szerint mindegy, hogy ki az, aki gazdag, amennyiben vagyonos, ugyanúgy szolgálják és engedelmeskednek neki. Ezután kétféle erkölcsi részről nézi, hogy mindegy, milyen osztálybeli az illető, ha gonosz tetteket cselekszik, alsóbb létformába születik, míg ha jó cselekedeteket hajt végre, akkor a mennyei birodalmakban születik. Majd bemutatja, hogy mindegy milyen származású az illető, amennyiben törvényt szeg, ugyanazon büntetések vonatkoznak rá. Végül pedig az otthontalan szerzetes példáját veszi, hogy azt ugyanúgy tisztelik, akár brahmin volt előtte, akár szudda.

Kannakatthala szutta (MN 90)

A társadalmi osztályokat tárgyalja, hogy azok a Dhamma tekintetében nem különbözőek, csupán eltökéltségük és bölcsességük számít. Mi több, ugyanez vonatkozik az istenekre is. Érdekesség, hogy mikor először kérdezi Paszénadi király a Buddhát a négy kasztról, akkor azt mondja, hogy van különbség köztük, mert a felső két osztályt, a khattijákat és brahminokat mindenki tiszteli.

Asszalájana szutta (MN 93)

A Magasztost arról vitázik Asszalájanával, hogy a brahminok felsőbbrednű osztály-e. A Buddha egymás után sorolja fel a már ismert példázatait és érveit, hogy mennyiben nem különbözőek a brahminok a többi kaszttól, de ezekre Asszalájana válasza mindig az, hogy a brahminok mindennek ellenére mégés azt gondolják, hogy ők a legfelsőbb osztály. Végül mivel azzal együtt, hogy nem adta egyetértését a Buddha érveléseire, mégis elismerte azokat, mint helyes következtetéseket, a Buddha hallgatásra bírja Asszalájanát azzal, hogy olyan dolgokat tartott megfelelő érvelésnek, amiket a Beérkezett mond. Ezután pedig a Magasztos egy történettel áll elő, aminek a következtetési rendszere az, hogy a brahmin nem tudja, vajon apja, vagy anyja hált-e nem-brahminokkal is, s nem tudja, hogy felmenői hetedíziglen kikkel háltak. Továbbá azt sem tudja a brahmin, hogy a fogantatás harmadik elemeként szereplő lény milyen származású. Következésképpen nem tudhatja a brahmin, hogy ki is ő valójában. És ezzel az érveléssel végül meggyőzi Asszalájanát.

Vászettha szutta (MN 98)

Két brahmin vitatkozik, hogy a tetteken vagy a születésen múlik-e a brahmin lét. Nem tud egyik sem győzni a másik felett, ezért a Buddha elé viszik az ügyet. Ezt követően a Buddha elmondja, hogy az állatok különféle fajtái mind születésük miatt azok, de emberek közt születés szerint nincs különbség. Utána elmondja, hogy mindenféle megkülönböztetés az emberek közt pusztán fogalmi dolog, majd kifejtést ad arról, hogy cselekedetei alapján lesz valaki földműves, kereskedő, pap, vagy vezető. De brahminnak csak azt nevezi, aki megszabadult a szenvektől.

Bálapandita szutta (MN 129) és Dévadúta szutta (MN 130)

Olyan, hogy buddhista igazságszolgáltatás ténylegesen nem létezik. Viszont felfogás annak működéséről igen, s ezt mutatja be ez a két szutta. Egyrészt kiemelendő elem, hogy a vétkesnek mindig a tudtára adják, hogy milyen hibát követett el és hogy ennek következménye a büntetés. Maga a büntetés pedig csupán eme okozatiság folyamán létezik. Bár alapvetően a kamma az, ami mindezt irányítja, az emberi birodalomban a király, a túlvilágiban Jama az, aki kirója a büntetést, de csakis törvény szerint. Ezzel együtt a Buddha egyáltalán nem szorgalmazta azt, hogy a király büntessen, mint az látható a Csakkavatiszíhanáda és az Agannya szuttában.

Vanarópa szutta (SN 1.47)

Egy érdekes tanítás arról, hogy erdőket és ligeteket létrehozni erényes tett. Környezetvédelem tekintetében hasznos forrás.

Jódhádzsiva szutta (SN 42.3)

A Buddha elmondja, hogy a háború egyáltalán nem erényes dolog, s a harcból nem fakad semmilyen mennyei jutalom. Bár sokan tudják, hogy az erőszak és gyilkosság helytelen, mégis a háborút képesek jogosnak, vagy épp helyénvalónak tekinteni. Ebben az esetben a Magasztos világossá teszi, hogy erről szó sincs.

Díghadzsánu szutta (AN 8.54)

Tanács a jómódu világiaknak, négy módszer a jelenlegi, s négy módszer a jövőbeli életben való boldoguláshoz. Az első négyben elmondja, hogy legyen kitartó a munkájában, figyeljen oda a vagyonára, csak jó társasággal legyen együtt akik helyes nézetet vallanak, s folytasson kiegyensúlyozott életvitelt. A szellemi oldalról pedig legyen hívő, erényes, adakozó és bölcs. Vagyis a Buddha nem veti meg a gazdagságot, s világiaknak nem mondja, hogy éljenek szegénységben, hanem kiegyensúlyozottan, ami annyit tesz, hogy ne költekezzék túl magukat, de ne is koplaljanak feleslegesen. Továbbá munkájuk legyen a helyes életvitelnek megfelelő. És ezzel együtt jól megfér a szellemi oldal is, melyben ott van a bölcsesség negyedik tagként, amivel az ember belátja a jelenségek állandótlanságát.

Parábhava szutta (Sn 1.6)

A Buddha felsorolja mindazokat a tényezőket, melyek a világi életben bukáshoz vezetnek, mint a szerencsejáték, szülők iránti tiszteletlenség, olyan embernek hatalmad adni, aki részeges és veszekedő, vagy épp idős korban fiatal nőt venni feleségül és miatta aggódni.

Vaszala szutta (Sn 1.7)

Egy újabb szutta a társadalmi osztályok kapcsán, csak itt a legalsó réteget érintően. Elmagyarázza, hogy milyen tettek azok, amik valakit kitaszítottá tesznek, illetve többször ismétli, hogy nem születés okán, hanem a tettek miatt nevezhető valaki kitaszítottnak.

Bibliográfia:

DN: 3, 4, 5. 21, 26, 27, 31

MN 84, 90, 93, 98, 129, 130

SN: 1.47, 42.3

AN: 8.54

Sn: 1.6, 1.7

An Approach to Buddhist Social Philosophy by Ven. Pategama Gnanarama, Singapore 2005.

Ten Principles of the Universal Monarch (Jataka I. p. 260, p. 399, Jataka II. p. 400) http://en.wikipedia.org/wiki/Dasavidha-rajadhamma

Buddhism and Politics by Venerable K. Sri Dhammananda

http://www.budsas.org/ebud/whatbudbeliev/229.htm

Buddhism and Social Action An Exploration by Ken Jones http://www.accesstoinsight.org/lib/authors/jones/wheel285.html

Buddhist political thinking by Sita Arunthavanathan http://www.lankalibrary.com/Bud/politics.htm

Violence and Disruption in Society - A Study of the Early Buddhist Texts by Elizabeth J. Harris http://www.accesstoinsight.org/lib/authors/harris/wheel392.html

Religions and Human Rights: Buddhism, Human Rights and Social Renewal, Part 6. The Buddha’s Theory of Right http://www.hrsolidarity.net/mainfile.php/2001vol11no1/14/