Annak a tudata aki rálépett az útra őszinte és hamisságtól mentes, nincs sem eleje, sem hátulja, nem megtévesztő, vagy hibás. Minden időben látása és hallása normális és mentes a torzulástól, továbbá nem csukja be a szemét, vagy a fülét. Elég az, ha nem hagyjuk az érzéseinket külső tárgyakkal foglalatoskodni. A régi bölcsek csak a szennyezettség hibáiról beszéltek, de nem említették a gonosz érzéseket, torz nézeteket, vagy a gondolati szokásokat. Tudata hasonlatos a nyugodt és átlátszó őszi tóhoz, tiszta és szennyezetlen, a nem-cselekvés állapotában van, zavartalan és akadálytalan. Nevezik az igazság keresőjének és az ügynélküli embernek.
Ekkor egy szerzetes megkérdezte Guishant: - Aki hirtelen megvilágosodott, az folytassa a gyakorlást?
A mester válaszolt: - Aki valóban felébredt a lényegre, az mindent tudni fog róla, gyakorlás és nem gyakorlás a kettősség két oldala. Ha valamilyen ok folyamán valaki egy gondolat során hirtelen megvilágosodott, akkor még mindig ott van az idők kezdete óta létező szokáshajlam, amit nem lehet egy csapásra eltüntetni. Ekkor meg kell tanulnia teljesen elvágni a fennmaradt karma következtében létező megkülönböztetés folyamát. Ez gyakorlást jelent, de nem olyat, mintha tényleg létezne valamilyen adott módszer, amit követni kéne. Mikor valakinek sikerül belépnie az igazságba azután, hogy hallott az igazról és annak csodálatos mélységeiről, akkor szabad lesz a káprázatoktól, s annak ellenére, hogy száz meg ezer csodálatos jelentés jelenik meg előtte egyidejűleg, ez csupán annyit tesz, hogy jogosult az ülés elfoglalására, a ruha viselésére, és saját énjének megértésére; egy életre, mely mentes a tévképzetektől. Összefoglalva, a valóság bensőségessége nem hagy helyet egyetlen porszemnek sem, de a megszabadulás összes módja nem vet el egyetlen Dharmát sem. Azonban az egyetlen csapással történő egyenes belépés esetén minden érzés a magasztos és a világi kapcsán eltöröltetik, hogy megjelenítse az igaz örökkévalóság lényegét, melyben a végső és a viszonylagos nem kettősség, és mely csupán a Bhútatathatá Buddha.

Egy nap a mester ekképp szólt a gyülekezethez:
- Oly sok ember csupán a nagy képességet valósítja meg, de képtelenek elérni a nagy működést.
(Ezt hallva) Yangshan lement a szerzeteshez, aki a hegy lábánál lakott a templomában, és miután elismételte neki amit a mester mondott, megkérdezte:
- Így mondta a mester, (te tudod, hogy) mit értett alatta?
- Ismételd el, amit a mester mondott. – válaszolt a szereztes. Yangshan épp belekezdett volna, mikor a szerzetes úgy megrúgta, hogy elesett. Miután Yangshan visszatért a kolostorba beszámolt az esetről a mesternek, aki erre hangos nevetésben tört ki.

Mikor a szerzetesek kinn voltak tealeveleket szedni, a mester így szólt Yangshanhoz:
- Egész nap tealeveleket gyűjtöttél. Csak a hangodat lehet hallani de nem látni az alakodat. Mutasd magad, hogy lássalak!
Yangshan megrázta a teanövényt és a mester így szólt:
- Csak a működését érted, de nem látod a testét.
- Nem ismerem a tisztelendő szerzetes (megvalósítását). – szólt Yangshan. Miután a mester hosszú ideig csendben maradt, Yangshan ezt mondta:
- A tisztelendő szerzetes csupán a testet látja, de nem érti a működést.
- Húsz ütést kéne adnom neked a botommal. – mondta a mester.

(Ahogy sétált) Yangshan megrúgta ruhája szélét, majd azt feltartva megkérdezte a mestert:
- Tisztelendő, ebben a pillanatban mit tennél?
- Egy ilyen pillanatban nem tennék semmit. – válaszolt a mester.
- Tisztelendő, rendelkezel a testtel, de hiányzik a működés. – mondta Yanghsan. Hosszú csend után a mester megkérdezte:
- Ebben a pillanatban mit tennél?
- Tisztelendő, egyáltalán észleled ebben a pillanatban? – kérdezett vissza Yangshan.
- Rendelkezel a működéssel, de testetlen vagy. – mondta a mester.

Egy nap a mester hirtelen megkérdezte Yangshant:
- Amit tavasszal mondtál nem volt tökéletes. Próbálj meg mondani valamit (most), hogy lássam (mit értettél meg).
- Ebben a pillanatban tartózkodni kell attól, hogy leképezzük (valamilyen alakba). – válaszolt Yangshan.
- Ez az örök bölcsesség bebörtönzése. – mondta a mester.

Egy szerzetes jött, aki meghajolt a mester előtt, mire a mester úgy csinált, mintha felállna a székéből. A látogató így kérlelte:
- Tisztelendő, kérlek, ne állj fel!
- Ez az öreg szerzetes sosem ült le. – mondta a mester.
- Én sem hajoltam meg. – mondta a szerzetes.
- Miért vagy ennyire udvariatlan? – kérdezte a mester. A látogató nem tudott válaszolni.

A csarnokban a mester így szólt a gyülekezethez:
- Halálom után vízibivaly leszek, aminek a bal oldalára öt írásjegy lesz írva: Guishan szerzetes, ez és ez. Nem lehet Guishan szerzetesnek nevezni, minthogy egy bivaly, és nem lehet bivalynak hívni, mivel egy Guishan szerzetes. Mi a megfelelő neve?

- Hol van az igazi buddha lakhelye?
- Gondolkodás nélkül gondolj a mélységesre. Fordítsd visszafele elmédet a ragyogó szellem korlátlanságára, ameddig gondolkodásod ki nem merül a forrásban, ahol természet és megnyilvánulás lakozik, jelenség és alapelv nem kettős. Ilyen az igazi buddha. - mondta Guishan. A tanító e szavakra hirtelen felébredt.

A csarnokban.
- Ti mindnyájan! Fordítsátok meg magatok felé fényeteket! Ne jegyezzétek meg szavaimat! Időtlen idők óta hátat fordítottatok a fénynek és belevetettétek magatokat a sötétségbe. Ostoba elmélkedésetek oly mélyen gyökerezik, hogy nehéz végleg kitépni. Ezért vannak az ügyes eszközök, hogy elvegyék tompa felfogásotokat. Olyan ez, mint sárga levelet használni a sírás megállítására. De van-e benne igazság? Hasonlatos ahhoz is, mikor az ember boltot nyit, hogy mindenfélét áruljon, köztük aranyat és jádét, s meg kell tudni állapítania a vevő irányultságát. Ezért mondják, hogy Shitou igazi aranyat árul. Én mindenfélét árulok vegyesen. Ha valaki patkány ürüléket keres, akkor azt adok. Ha valaki igazi aranyat keres, annak meg azt adok.
Ekkor egy szerzetes kérdezett:
- Nem akarok patkány ürüléket. Igazi aranyat kérek a tisztelendőtől.
- Ha rágódsz, hogy aztán kinyisd a szádat, a szamár évében sem fogunk találkozni. - mondta a tanító. A szerzetes hallgatott. A tanító folytatta:
- Ha van kérés, lesz üzlet. Ha nincs kérés, nem lesz. Ha beszélnék a zen hagyományról, senki sem lenne velem egy társaságban. Még kevésbé ötszáz meg hétszáz ember. De ha keletről és nyugatról beszélek, akkor törekszenek megragadni (amit mondok). Olyannak (mondanak) majd, (mint aki) üres ököllel csap be kisgyerekeket, s nem találnak benne semmit. Hadd beszéljek most világosan, a szent ügyekre ne rögzítsétek tudatotokat. Csak irányítsátok magatok saját természetetek tengere felé. Az igazit gyakoroljátok. Ne akarjátok a három belátást és a hat erőt. Miért? Mert ezek jelentéktelen szent ügyek. Most csak a tudatotokat akarjátok megismerni és a forráshoz megérkezni. Csak szerezzétek meg a forrást! Ne aggódjatok a jelentéktelen miatt! És majd egy nap maguktól meglesznek. Ha még nem értétek el a forrást, mert érzésekben merültök el, tanulással sem fogjátok elérni. Nem tudjátok, hogy mit mondott a tisztelendő Guishan? „Mikor minden szent érzés kimerült, megjelenik az igazi örökkévalóság teste, ahol jelenség és alapelv nem kettős, ez a Bhútatathatá Buddha.”
- Mi volt az ősi tanító gondolata? - kérdezte egy szerzetes.
A tanító kezével kört rajzolt a levegőbe, s beleírta, hogy Buddha. A szerzetes nem szólt semmit.

- (Azt mondják) a szenvek elvágása nélkül beléphetünk a nirvánába. Hogy lehet ez? - kérdezte Zhengyou kancellár.
A tanító felemelte a hesegetőjét, mire a kancellár így szólt:
- A szó „belépés” elhagyható.
A tanító így felelt:
- A szó „belépés” nem a kancellár úrnak való.

Mikor a tanító találkozott egy szerzetessel, felemelte hesegetőjét. Ezt látva a szerzetes elkiáltotta magát. A tanító megkérdezte:
- A kiáltás nem ismeretlen, de mi ennek az öreg szerzetesnek a hibája?
- Tisztelendő, nem helyes beszélni a ténylegesről másoknak. – válaszolta a szerzetes.
Erre a tanító megütötte őt.
 
A tanító csukott szemekkel ült, mikor egy szerzetes csendben odasétált mellé és megállt. A tanító kinyitotta a szemét és a földre egy kört rajzolt, bele pedig a víz szót, majd ránézett a szerzetesre, aki nem szólalt meg.

Így szólt a magas székről:
- Vörös húskupacotokban van egy rang nélküli igaz ember. Folyton arcotok kapuin jön és megy. Aki még nem bizonyosodott meg, nézze! Nézze!
Egy szerzetes előre jött kérdezni.
- Mi a rang nélküli igaz ember?
A mester leszállt a meditációs párnáról, megragadta (a szerzetest) és így szólt:
- Beszélj! Beszélj!
A szerzetes habozott. A mester elengedte és ezt mondta:
- A rang nélküli igaz ember egy szarbot - majd visszatért a szobájába.

A mester az esti kérdezéskor így szólt a szerzetesekhez:
- Van, mikor az embert elveszem, de nem a helyzetet. Van, mikor a helyzetet elveszem, de nem az embert. Van, mikor az embert és a helyzetet is elveszem. Van, mikor sem az embert, sem a helyzetet nem veszem el.
Ekkor egy szerzetes megkérdezte:
- Mi az, mikor az embert elveszi, de nem a helyzetet?
A mester így szólt:
- Meleg nap brokáttal teríti be a földet. Gyermek fehér haja a selyemhez hasonló.
A szerzetes mondta:
- Mi az, mikor a helyzetet elveszi, de nem az embert?
A mester mondta:
- A királynak parancsa mindenhová elér. Külső fronton a had csatáját abbahagyja.
A szerzetes mondta:
- Mi az, mikor az embert és a helyzetet is elveszi?
A mester mondta:
- Bing és Fen elvágva teljesen, magukban állnak.
A szerzetes mondta:
- Mi az, mikor sem az embert, sem a helyzetet nem veszi el?
A mester mondta:
- Király ékkővárba lép, mezőn dalra fakadnak.

Ismerni szeretnétek a pátriárkákat és a buddhákat? Nem mások, mint aki hallgatja a Dharmát. Mert a gyakorlók híján vannak a bizalomnak, ezért külső dolgok után kapkodnak. Bármi amit találnak csupán betűk és szavak, nem a pátriárkák élő gondolata. Ne legyetek tévedésben, ti zent gyakorlók! Ha nem találkoztok vele most, tízezer korszakon és ezernyi születésen át keringtek a három birodalomban. Kellemes helyzeteket keresve, szamarak és tehenek hasában születtek meg. Az Út követői, ahogyan ez a szerzetes látja, nem különböztök Sákjamunitól. Mai cselekedeteitek sokaságából ugyan mi hiányozna? Szellemetek a hat érzéken keresztül szakadatlan fénylik. Aki ezt képes látni, az egész életében ügy nélküli ember.

Nem akartok különbözni a pátriárkáktól és a buddháktól? Akkor ne keressetek kívül. Tudatotok egy gondolatának tiszta fénye, az a Dharmakája buddha saját házatokban. Tudatotok egy gondolatának meg nem különböztető fénye, az a Szambhógakája buddha saját házatokban. Tudatotok egy gondolatának szét nem választó fénye, az a Nirmánakája buddha saját házatokban. Ez a három test pontosan az, aki épp a szemetek előtt hallgatja a Dharmát. Ha nem kapkodtok külső dolgok után, eléritek ezt.

A szemben látásnak hívják. A fülben hallásnak hívják. Az orrban szaglásnak hívják. A szájban beszédnek hívják. A kézben megragadásnak hívják. A lábban sétálásnak hívják. Eredetében egyetlen fényes lényeg. Szétválasztva a hat érzékszerv lesz. Mikor az egy tudat megszűnt, ott helyben megszabadul.

A kétely egyetlen gondolata a tudatban a Mára. Ha belátod, hogy a tízezer dharma nem született és a tudat káprázat, akkor még egy porszemnyi dharma sem létezik, mindenhol tisztaság. Ez a Buddha. Lehet úgy mondani, hogy Buddha és Mára a szennyezett és tiszta két állapota. Ahogyan ez a szerzetes látja, nincsenek buddhák, nincsenek élőlények, nincsen múlt és nincsen jelen. Ezt elérni nem kerül időbe. Nincs tanulás, nincs megvalósítás, nincs elérés, nincs elvesztés. Sosem volt másik Dharma ezen kívül. Akinek van egy további Dharmája, annak azt mondom: az káprázat és tünemény. Ez a szerzetes csak ennyit tanít.

Csakis az Út független embere hallgatja a Dharmát. Az összes buddha anyja, ezért a buddhák a függetlenségből születtek. Ha felébredsz a függetlenségre [nem támaszkodás], akkor a buddhák elérhetetlenek. Ha valaki ezt belátja, az igazi látással bír.

Az Út követői, ne legyetek tévedésben! A világi és világon kívüli dharmák egyikének sincs öntermészete, sem (ént) létrehozó természete. Csupán üres neveik vannak, s maguk a nevek is üres szavak. Ha igaznak veszed a neveket, nagy hibát követsz el. Léteznek, de a változás birodalmába tartoznak. Bódhi, nirvána, megszabadulás, három test, bölcsesség, bódhiszattvaság, buddhaság, mind a változás országában vannak. Mit kerestek? A három jármű és az iratok tizenkét osztálya, mind öreg papír a mocskot felpucolni. A Buddha káprázat test, a pátriárkák öreg szerzetesek. Ti talán nem anyától születtetek? Ha a Buddhát keresitek, a Buddha-Mára azonnal elragad. Ha a pátriárkákat keresitek, a pátriárka-Mára azonnal megbéklyóz. Minden keresés szenvedés. Jobb ügy nélkülinek lenni.

Nincs Buddha, nincs Dharma, nincs gyakorlás, nincs megvalósítás. Ugyan micsodát kerestek oly nagyon? Vakok, fejet tesztek a fejetekre! A fejetek a helyén van. Mi hiányozna? Az Út követői, ami a szemetek előtt működik, nem különbözik a pátriárkáktól és buddháktól. Bizalom híján kívül kerestek. Ne legyetek tévedésben, odakint nincsen Dharma. Belül sincs mit elérni. Ahelyett, hogy e szerzetes szavaira hagyatkoznátok, inkább pihenjetek meg és járjatok ügy nélkül. Ami már megjelent, ne folytassátok. Ami még nem jelent meg, ne hozzátok létre.

Bolondok! Ki akartok jutni a három birodalomból, de hova? A buddhák és pátriárkák csak dicsérő kifejezések. Ismerni akarjátok a három világot? Nem különbözik a jelenleg Dharmát hallgató tudat alaptól. A tudat egy vágyteljes gondolata a vágyvilág. A tudat egy haragos gondolata a formavilág. A tudat egy ostoba gondolata a forma nélküli világ. Ezek saját házad berendezései. A három világ nem mondja magáról "Én vagyok a három világ." Az Út követői, a szemetek előtti szellem az, aki felfogja, meghatározza és megméri a világot, és nevet ad a három birodalomnak.

Valódi a viszonylagosban.

Az éj harmadik szakában
Mielőtt a hold megjelenik,
Nem furcsa hogy találkozáskor
Nem ismerjük fel egymást,
Keblemben rejtegetem
Régi napok utálatát.

Viszonylagos a valódiban.

Kora hajnalban öregasszony
Régi tükör elé áll,
Arcát nyomban tisztán látja
De nem hasonlít önmagára,
Jaj ne! Kábult fejjel
Akarja felismerni képét.

A valódiból jövés.

A semmiből van út
El szennytől és portól,
Még ha be is tartod a tiltást
A jelenlegi császár nevéről,
Akkor is legyőzöd ki régebben
Minden szájat be tudott fogni.

Az egység elérése.

Két kard hegye összeér
Nincs szükség menekülésre,
A kiváló kardforgató olyan
Mint tűzben a lótusz,
Úgy tűnik az ilyen mint
Ki eget hasító akaratú.

Az egységbe érés.

Nem esik létbe vagy semmibe
Ki érhet fel vele?
Mindenki szeretné elhagyni
A köznapok folyamát,
Azonban ő mégis visszatér
Leülni a koromba.

A végső állapot az üresség birodalma, ahol sosem volt semmi sem. A viszonylagos állapot a forma birodalma, telve tízezer dologgal. A viszonylagos a végsőben az elfordulás az alapelvtől és a jelenséghez térés. A végső a viszonylagosban az érdektelenség a jelenségek iránt és belépés az alapelvbe. A kölcsönös egymásbafoglalás az közvetlenül válaszolni a tízezer körülményre anélkül, hogy különféle létezésekbe esnénk. Nem szennyezett, nem tiszta, nem elhajló, ezért nevezik az üres titkos nagy útnak, a nem-ragaszkodó igaz forrásnak. A régi tisztelendők emberemlékezet óta ezt a rangot (az egymásbafoglalás állapotát) tekintették a legcsodálatosabbnak és legtitkosabbnak. Tisztán és átfogóan kell megértened. Az úr a végső állapot, a szolga a viszonylagos állapot. A szolga fordulása az úrhoz a végső a viszonylagosban, az úr fordulása a szolgához a viszonylagos a végsőben. Az úr és szolga összhangja a kölcsönös egymásbafoglaltság kifejezése.

Mi az úr?

Csodás erényét az egész világ tiszteli,
Magasztos megvilágosodása beragyogja a nagy ürességet.

Mi a szolga?

A szellemi cselekvés terjeszti a szent utat,
Az igaz bölcsesség az érző lények javára munkálkodik.

Mi a szolga fordulása az úrhoz?

Mindenféle megkülönböztetéstől mentesen,
Érzéseit a szentséges felé irányítja.

Mi az úr fordulása a szolgához?

Csodálatossága mozdulatlan,
Mégis fényessége alapvetően nem részrehajló.

Mi az úr és szolga összhangja?

Egységük külső és belső nélküli,
Összhangjukban felső és alsó egyenrangú.

A tanító elmondott egy történetet:
- A világ tiszteltje, miután megszületett, felemelt kezével az égre mutatott, a másikkal a földre, tett hét lépést, a négy égtáj felé nézett, majd így szólt: „A menny fölött és alatt egyedül én vagyok Tiszteletreméltó.”
Ezután a tanító ezt mondta:
- Ha akkor ott lettem volna, leverem a botommal és húsát éhes kutyák elé vetem, hogy béke uralkodjon az egész világon.

A csarnokban a tanító így szólt:
- Mindnyájatoknak megvan a saját fénye, de mikor ránéztek, homályos. Mi a saját fényetek?
(Minthogy senki nem válaszolt) folytatta:
- A konyha, a raktár és a három kapu.
Majd ezt is mondta:
- Jobb semmivel sem törődni, mint a jóval.

A csarnokban a tanító felemelte botját és ezt mondta:
- A világi emberek azt mondják, hogy van. A két jármű követői azt mondják, hogy nincs. A teljesen megvilágosodottak azt mondják, hogy káprázat. A bódhiszattvák felismerik, hogy természete üres. Az (igaz) szerzetes botot mond amikor botot lát, sétál amikor sétál, ül amikor ül, anélkül, hogy felkavarná (tudatát).
Egy szerzetes megkérdezte a tanítót:
- Mi a Buddhadharma mély értelme?
- Mikor jön a tavasz, a fű magától zöld. – válaszolta a tanító.

- Mi az én énem? – kérdezte egy szerzetes.
- Aki vándorol és csodálja a hegyeket és folyókat. – mondta a tanító.
- Mi a tisztelendő tanító énje?
- Szerencsére a felügyelő eltávozáson van.
- Mi az, mikor az ember szájával mindent lenyel?
- A hasadban vagyok.
- Miért van a tisztelendő tanító a hasamban?
- Add vissza a szavaimat!
- Mi az út?
- Menj!
- Nem értem, kérlek taníts!
- A tisztelendő barát maga kéne megvizsgálja, hogy tisztába jöjjön. Miért kellene (más) véleménye?
- Hogyan hagyjunk fel születéssel és halállal?
A tantó széttárta karjait és ezt mondta:
- Állítsd vissza születésemet és halálomat.

- Micsoda Yunmen kardja? – kérdezte egy szerzetes.
- Pátriárka. – válaszolt a tanító.
- Mi van a rejtettben?
- Átjáró.
- Mi az a kard, mely elvágja a lehulló hajszálat?
- Csont. – majd hozzátette, - Hús.
- Mi a helyes Dharma szem?
- Egyetemesség.
- Mi a vizsgálódó képesség?
- Visszhang.
- Mi Yunmen egyetlen útja?
- Közvetlenség.
- Mikor valaki megöli apját és anyját, megbánhatja tettét és fogadalmat tehet javulására a buddhák előtt. De mikor megöli a buddhákat és pátriárkákat, ki előtt tegyen bűnbánatot és fogadalmat a javulásra?
- Felfedetett.
- Mi az, mikor valaki átdöfi a falat, hogy fényt nyerjen?
- Lehetőség.
- A három test közül melyik tanítja a Dharmát?
- Lényeg.
- Egy ős mondta, „A megvilágosodás után minden karmikus akadály üres. Előtte minden karmikus adósságot meg kell fizetni.” A második pátriárka megvilágosodott volt, vagy sem?
- Tévedhetetlenség.

A csarnokban a tanító így beszélt:
- Mikor a fény nem átható, kétfajta betegség létezik. Az első, mikor mindenhol hiányzik a tisztaság és a dolgok jelen vannak előtted. A másik, mikor bár a fény áthatja mindennek ürességét, mégis ott van valaminek a hasonlósága, és ez is azért van, mert a fény nem teljesen átható. A Dharmakájának szintúgy kétféle betegsége van. Az első, mikor valaki eléri a Dharmakáját nem tudja elhagyni a dolgok valóságának fogalmát, ezért megőrzi az én képzetét, így megreked a határvonalán. A másik az, mikor még ha valaki áthatotta is a Dharmakáját, még mindig megragadja és vágyódik a túlvilágra.

Ideiglenesen megálltak a Dicang kolostornál, ahol köszöntötték az apátot, Guichent. Így kérdezte a tanítót:
- Hová mész?
- Csupán vándorlok. – válaszolta a tanító.
- Mi vándorlásod célja? – kérdezte Guichen.
- Nem tudom. – válaszolta a tanító.
- Nem tudni a legközvetlenebb. – mondta Guichen.
Erre a tanító hirtelen megértette.

Miután elhagyta a tanítói széket, egy szerzetes odament hozzá és meghajolt előtte, mire a tanító így szólt:
- Milyen jó kérdés.
A szerzetes épp kérdezni akart valamit, mikor a tanító ezt mondta:
- Minthogy az apát nem hív össze gyűlést, nem válaszolják meg a kérdéseket.

- Nem kérdezek semmit a rámutatásról. Mi a hold? – kérdezte egy szerzetes a tanítót.
- Ki nem kérdez a rámutatásról? – kérdezett vissza a tanító.
- Nem a holdról kérdezlek. Mi a rámutatás? – kérdezte egy másik szerzetes.
- Hold. – válaszolta a tanító.
- A rámutatásról kérdeztelek. Miért beszélsz a holdról? – folytatta a szerzetes.
- Mert a rámutatásról kérdeztél. – válaszolt a tanító.

- Ki az, aki a Buddha felé néz? – kérdezte egy szerzetes.
- A Buddha csupán egy ügyes eszköz. – válaszolta a tanító.
- Ki tud átjutni hangon és látványon?  - kérdezte a szerzetes.
- Tisztelendő barátok, szerintetek ez a szerzetes átjutott hangon és látványon? Ha látjátok, ahonnan megjelenik ez a kérdés, nem lesz nehéz átjutnotok hangon és látványon. – mondta a tanító a gyülekezetnek.
- Mi a legrövidebb út a Buddha bölcsességhez? – kérdezte a szerzetes.
- Nincs rövidebb út ennél a kérdésnél. – válaszolta a tanító.
- Mi az, mikor a jó szalmaszál nem hervad el? – kérdezte a szerzetes.
- Megtévesztő szavak. – válaszolta a tanító.
- Az egész gyülekezet jelen van. Kérem, vágja el azonnal a tisztelendő tanító kételyeik hálóját! – kérte a szerzetes.
- Társalgást a kunyhókban, tárgyalást a teaszobában tartanak. – válaszolta a tanító.
- Mi az, mikor a felhők eloszlanak, hogy a napot megláthassuk? – kérdezte a szerzetes.
- Igazán megtévesztő szavak. – mondta a tanító.

- Mi az ősi Buddha tudata? – kérdezte egy szerzetes.
- Amiből kedvesség, együttérzés, öröm és egykedvűség árad. – válaszolta a tanító.
- Mi a lámpás, mely el tudja pusztítani száz éves sötétségét egy szobának?  - kérdezte a szerzetes.
- Miért beszélsz száz évről? – válaszolt a tanító.
- Mit csináljunk a nappal és éjszaka tizenkét órájában? – kérdezte a szerzetes.
- Minden egyes lépést ezen a kérdésen kell megtenni. – mondta a tanító.

- Hogy van az, mikor az elvándorolt fiú visszatér falujába? – kérdezte egy szerzetes.
- Mit fogsz neki felajánlani? – kérdezett vissza a mester.
- Semmit sem. – válaszolt a szerzetes.
- Mi van a napi szükségleteivel? – kérdezte a tanító.

- Hogyan értelmezed ezt: „Egy hajszálnyi megkülönböztetés, s ég és föld szétválik”? – kérdezte a tanító Shaoxiut.
- Egy hajszálnyi megkülönböztetés, s ég és föld szétválik. – válaszolta Shaoxiu.
- Hogy lehetne értelmezésedet jónak tartani? – kérdezte a tanító.
- Mi a tied? – kérdezte Shaoxiu.
- Egy hajszálnyi megkülönböztetés, s ég és föld szétválik. – válaszolta a tanító.
Erre Shaoxiu tiszteletét fejezte ki a tanítónak.

A tanító a sötétítőkre mutatott. Két szerzetes odament és egyszerre feltekerték a sötétítőket. Erre a tantó így szólt:
- Az egyik érti, a másik nem.
 
- Egy ős mondta: „Hegyek és folyók nem akadályozzák a fényt mely mindent áthat”. Mi a fény mely mindent áthat? – kérdezte a tanító az öreg Baozit.
- Harangzúgás a keleti parton. – válaszolta Baozi.

 
- Mi a második hold? – kérdezte egy szerzetes.
- Jelenségek tízezrével. – válaszolta a tanító.
- Mi az első hold? – kérdezte a szerzetes.
- Tízezer jelenség. – válaszolta a tanító.