Zazen Yojinki:

坐禅用心記

Feljegyzés ahhoz, hogyan legyünk körültekintőek a zazenben

írta: Keizan Jokin zenji (瑩山紹瑾 禅師) (1268-1325)

fordította: Gáncs Nikolasz

1

A zazenben ülés a tudat azonnali megtisztítása és a tökéletes természet [buddha-természet] átélése. Ezt úgy nevezik: „az eredeti arc megmutatása” és „az eredeti föld természetes szépségének felfedése”. Engedd el a gondolatokat testről és tudatról, és ugyanaz lesz, ha ülsz vagy ha fekszel. Tehát meghaladva a jó gondolatát és a rossz gondolatát, a szent és a profán gondolatát, túllépsz a korláton, amely elválasztja az érző lényt a buddhától. Ezért mindent nyugalomban kell hagyj [a nem-cselekvésben kell időzz], a dolgokat el kell dobd, és a hat érzék nem fog újabb dolgokat alkotni. [Hogy mi vagy] Ki ez? Mivel a név ismeretlen, ezért nem lehet testnek nevezni és nem lehet tudatnak sem nevezni. Mikor megpróbálunk gondolni rá, eltűnik. Ha beszélni akarunk róla, a szavak meghalnak. Olyan akár egy bolond, olyan akár egy gyengeelméjű, magas akár egy hegy, mély akár egy óceán, ám nincsen csúcsa, nincsen mélye. Megvilágítja a tárgyakkal való nem szembenállást, a szeme a felhőkön túlra is tisztán lát. Alapos megfontolással halad tovább, a vallásban [a vallás valóságában] és a csendben válik fénylővé. Ég és föld között ülve meghalad mindent, és az egész test teljes magányában nyilvánul meg. A teljesen megvilágosodott akár nagy halott is lehet, szemét nem akadályozza árnyék, lábát nem foghatja le a por. [Tiszta szemekkel, sehol sem áll.] Sehol sem lehet hát por, semmi sem állhat ellen. A tiszta víznek nincs eleje és nincs vége, az űrnek nincs külseje és nincs belseje. Teljesen tiszta, nyilvánvaló, ragyog. Már azelőtt ilyen volt mielőtt a formát és az ürességet tévedéssel megalkották. A tudat tartamnak és a tudatnak nincs hol létezni.

[Öröktől létezik, neve mégsincsen.] A Harmadik Pátriárka, a nagy mester [Sengcan] átmenetileg „tudatnak” nevezte, a Tiszteletreméltó Nágárdzsuna a „test” szóval illette. A megvilágosodott eszenciában és formában [a buddha-természet formája], melyből a Buddhák teste is áll, nincs „több” vagy „kevesebb”. Ezt a teliholddal szokták szimbolizálni, de jelentése maga a megvilágosodott elme [a Buddha]. Ez az elemi világosság túlragyog a múlton és jelenen. Nágárdzsuna a „buddhák szamádhiájának” szimbólumaként használta. A tudat valójában nem kettős, a test eltér a formától és a nyilvánvalótól. Csak tudat, csak test, a különbségek és az azonosságok célt tévesztenek. A test az elmében születik, és amint a test megszületett vele jár a különbségtétel. Ha egyetlen hullám is kél, tízezer hullám követi, amint egy tudati konstrukció [gondolat] megjelenik, tízezer követi. Így tehát a négy elem és az öt halmazat végül létrejön, a négy végtag és az öt érzékszerv megjelenik. Ez így folytatódik tovább, amíg a harminchat testrész, a tizenkettes oksági láncolat átölel mindent. Valójában sorban minden dharma összetevődik. Az elme olyan akár az óceán vize, a test okozza hullámait. A tengervíz nincs azon a ponton kívül, ahol a hullámok vannak, a hullám nincs azon kívül, ahol egy csepp víz van. A víz és a hullám, a mozdulat és a mozdulatlanság nem különböznek. Ezért mondják: „A személy él és meghal, jön és megy, mint a múlhatatlan test, a négy elem és az öt halmazat.”

2

A zazen rögtön belép a buddha-természet óceánjába, más szóval megjelenik a Buddhák testében. A tudat természetes fényessége hirtelen megmutatja magát és az eredendő fény mindenhol jelen van. Nincs csökkenés és növekedés, az óceán hullámai sohasem fordulnak vissza. A buddhák azért jelentek meg e földön, hogy a nagy művet végrehajtván tanítsák meg az embereket a bölcsességre, segítsék a felébredésüket és a felébredés erejével ruházzák fel őket. Ezt a csendes, békés és tiszta művészetet hívják zazennek, ez a szamádhi minden buddha önmagában álló élvezetének forrása, valamint ez a szamádhi a szamádhik királya. Ha egyszer is ebben a szamádhiban időzöl, az maga a tudat megtisztítása [békéje]. Tudnod kell ez a buddhák igaz útjának kapuja.

Ha el akarod érni a tudat-földjét, add fel az összevisszaságot, a korlátolt tudást és az értelmezéseket, vágd el a haszontalan gondolatokat, és a szentséget, és minden zavaró érzelmet is vess el, ekkor a valódi tudat megjelenik, a káprázatok felhői eloszlanak, és a tudat holdja újra fényesen ragyog.

A Buddha azt mondta: „Valamiről gondolkodni és azt hallgatni olyan, mint ha erős ajtóval zárnának ki minket, míg a zazen olyan, mint hazaérni és nyugodtan leülni.” Igazán, valamiről gondolkodni és azt hallgatni, nézetekkel élni és a tudatot nem elnyugtatni, olyan mintha erős ajtóval kizárnánk a tudat-földjét. Az igaz zazen mindent nyugalomba helyez és mégis mindenen áthatol [mindent áthat], és ez az ülés olyan, mint hazamenni és elnyugodni. Aki az ötféle zavar csapdájában vergődik, annál felébred az alapvető nem-tudás. Az alapvető nem-tudás a saját természetünk nem tudásából ered, a zazen a saját természetünk megértése. Még ha meg is szüntetted az ötféle zavart, nem biztos, hogy megszüntetted az alapvető nem-tudást, és amíg ezt nem szüntetted meg, nem látod magad sem buddhának, sem pátriárkának. Az alapvető nem-tudás megszüntetésének titka a zazen helyes gyakorlásában rejlik.

3

Egy öreg [régi] mester azt mondta: „Mikor a gondolkodás zavara elül, tisztánlátás kél, mikor tisztánlátás kél, megjelenik a bölcsesség, mikor megjelenik a bölcsesség, a valóság megmutatja önmagát”. Ha el akarod csitítani a tudatod zavarát, el kell csitítani a rossz és jó gondolatát, ne bonyolódj felesleges ügyekbe, az elme nem „gondolkodik”, a test „mentes a mozgástól”. Ezt fontos észrevenni. Mikor az illuzórikus ragaszkodások eltörlődnek, a káprázatok tudata [a tudat zavara] is csökken, mikor a zavarossá válás elfogy, úgy lép a változatlan lét a jelenségbe, és ha ennek te mindig egészen a tudatában vagy, az nem a mozdulatlanság vagy a tevékenység.

Kerüld el, hogy beleragadj a mesterségekbe [szakmákba], a művészetekbe, az orvoslásba, a jóslásokba, maradj távol az énekléstől és a tánctól, a szórakozástól, a vitatkozástól és a pletykálkodástól, a hírnévtől és a haszontól. A költészet és a dalok egyes fajtái, bár eszközök lehetnek, amelyekkel megtisztítjuk az elmét, mégse ragadj bele azokba sem. Ugyanez igaz az írásra és a kalligráfiára is, ezek a legfontosabb feltételek az út gyakorlói számára, és ezek a tudat harmonizálásának módjai is.

Ne viselj sem drága holmikat, sem rongyokat [koszos ruhákat]. A drága holmik utat engednek a kapzsiságnak és a félelemnek, hogy ellopnak tőled valamit. Ez akadály az út gyakorlásában. Ha fel is ajánlanak neked ilyesmit, a visszautasítás egy kitűnő szokás [tradíció] a régi korokból. Ha mégis ilyen ruhád van, ne törődj vele, ha ellopják, ne hajszold, vagy ne bánd az elvesztését. A régi koszos ruhákat meg kell varrni, és ki kell mosni, mielőtt felveszed őket. Ha nem így teszel, megfázhatsz vagy megbetegedhetsz, ami hátráltatja a gyakorlást. Bár nem szabad túl sokat törődnünk a testi jóérzésekkel, a ruházat, az étel és az alvás hiánya az úgynevezett „három elégtelenség”, amelyek a gyakorlót szenvedésnek [problémáknak] teszik ki.

Ne egyél élő ételt, kemény ételt, vagy romlott ételt. Az ilyen rossz ételek hascsikarást okoznak, lázat okoznak és kellemetlen érzéseket a testtudatban, és ez nehézzé teszi az ülést. Ne merülj gazdag ételek élvezetébe sem, nem csak mert rossz a testtudatnak, hanem mert egyszerűen kapzsiság. Végső soron szerzetesi életet élsz, ezért ne érdekeljen az íz. És amúgy is, ha túl sok evés után ülsz, betegnek fogod érezni magad [rosszul leszel]. Legyen az étkezés akár kicsi vagy nagy, várj egy kicsit utána mielőtt ülsz. A szerzeteseknek visszafogottnak kell lenniük az étkezésben, tehát adagjuk legyen kétharmada annak, amit meg tudnak enni. Mindenféle egészséges étket, szezámot, jam gyökeret szabad enni. Ezek nagyon fontosak a testtudat tisztaságához.

4

Ha zazenben ülsz, ne támaszkodj falnak, meditációs övet ne használj, még papírfalnak [mozgatható falnak, vagyis tolóajtónak] se támaszkodj. Továbbá ne ülj szeles helyen, ne ülj magas helyen, ezek mind betegséghez vezethetnek.

Amikor ülsz, akár melegnek vagy hidegnek is érezheted a tested, akár kényelmetlennek vagy kényelmesnek, merevnek vagy lazának, nehéznek vagy könnyűnek, vagy néha zavartnak, amely érzések mind abból erednek, hogy a tudatod nincs harmóniában, és nincs egyensúlyban a légzés energiája. A következő módon rendezd a légzésed: nyisd ki kicsit a szád, engedd a hosszú lélegzetnek, hogy hosszú legyen, a rövidnek, hogy rövid legyen, és így magától harmonizálódik. Figyeld addig, amíg fel nem kél a jelen levés érzése, és lélegezz természetesen. Ezek után folytasd az orron át légzést. Az elme érezheti úgy, hogy süllyed vagy lebeg, tűnhet tompának vagy élesnek. Néha átláthatsz a falakon, vagy bele láthatsz a testbe, esetleg láthatod a buddhákat vagy a bódhiszattvák formáit, és néha azt hiheted, hogy érted az összes szútrát és a kommentárokat, ám ezek a különleges tudati betegségek a tudat és a lélegzet diszharmóniájából erednek.

Ha ez történik ülj, és helyezd az elméd az öledbe. Ha a tudatod ellustulna, figyelj [irányítsd a tudatod] a fejed fölé vagy a szemed elé. Ha a tudat elkalandozna, fókuszálj az orrod hegyére, vagy a tandenre. Ha ezzel végeztél, a figyelmed a tenyeredben nyugszik. Ülj sokáig, és ne akard megnyugtatni az elméd, így természetes módon megtisztul a zavaroktól.

Annak ellenére, hogy a tudat elnyugtatásának módszerei ősiek, ne olvass róluk, ne írj róluk, ne hallgass róluk. Ezek csak zavarossá teszik az elmédet. Alapvetően minden, ami megzavarja a testtudatot, betegséget okoz.

Ne ülj ott, ahol tüzek vannak, áradások, szelek, vagy banditák, se az óceán partján, se kocsmához vagy bordélyhoz közel, se ott hol özvegyek vagy szüzek laknak, se olyan helyen, ahol énekelnek és zenélnek. Ne lakj közel királyokhoz, miniszterekhez vagy hatalmas illetve gazdag családokhoz, olyan emberekhez, akiknek sok a vágya, olyanokhoz, akik hírnévre illetve vagyonra vágynak, vagy olyanokhoz akik szeretnek ok nélkül vitatkozni.

Annak ellenére, hogy a nagy buddhista ceremóniák a nagy kolostorokban vannak, az aki elkötelezett a gyakorlás [zazen] felé, jobb ha nem keveredik ilyenekbe [sem]. Ne kedveld a dharma tanítását sem, mert ez zavarhoz és a figyelem elterelődéséhez vezet, ne leld örömöd a nagy gyülekezetekben, és ne futkoss tanítványok után. Ne próbálj túl sok mindent tanulni és gyakorolni.

5

Ne ülj olyan helyen, ahol túl fényes, túl sötét, ahol túl hideg, vagy túl meleg van, ne ülj ott, ahol az élvhajhászat vagy az aggodalom lakik. Inkább lakj olyan kolostorban, hol igaz tanító van. Hatolj be mélyen a hegyekbe és völgyekbe, gyakorolj ott, ahol tiszta a víz és öregek a hegyek. Tisztítsd meg az elméd egy folyam mellett, vagy egy fa alatt, és fáradhatatlanul figyeld a mozdulatlan elmét, amely az útra lép.

A szőnyegnek jól párnázottnak kell lenni, hogy kényelmesen ülhess. A gyakorlás helyét mindig tisztán kell tartani, égess füstölőt és tégy virág felajánlás a Dharma védelmezőknek, a buddháknak és bódhiszattváknak, ezáltal védve lesz a gyakorlásod. Tegyél Buddha szobrot, vagy bódhiszattva szobrot, vagy arhat szobrot az oltárra, és a démonok nem fognak háborgatni.

Időzz mindig a hatalmas együttérzésben és a zazen határtalan erejét ajánld a lények üdvére. Ne válj arrogánssá, nagyképűvé és ne légy büszke arra, hogy mennyire érted a tanításokat. Ez a külső úti [nem buddhista] emberek és a hétköznapi [világi] emberek módszere [útja]. Tartsd meg fogadalmaid elkötelezetten, fogadd meg, hogy szabadjára engeded a felébredést, és csak ülj, semmit se csinálj, ez a zen tanulmányozásának útja.

Mosd meg szemed és lábad, tartsd a testtudatot nyugodtan, a viselkedésed harmóniában. Vetkőzd le világias érzelmeidet, és ne ragaszkodj alsóbbrendű érzelmekhez az úttal kapcsolatban. Bár senkitől nem szabad sajnálni a tanítást, ne beszélj róla, csak ha kérdeznek, ha kérdeznek is, maradj néma. Az első három alkalommal hallgass, és ha negyedszer is kérdeznek [még ezután is érdekli őket] teljes szívből, adj nekik tanítást. Ha tízszer kívánnál szólni, kilencszer maradj csendben, olyan ez, mintha moha nőne a szádra, olyan ez, mint a legyező decemberben, olyan ez, mint a szélcsengő, amely a levegőben lóg, nem érdekli a szél iránya, ilyenek az út emberei. Ne használd önnön nyereségedre a Dharmát, ne használd arra az utat, hogy fontosnak tüntesd fel magad, ezt nagyon az eszedbe kell vésned.

6

A zazen nem a tanításon, a gyakorláson és a megvalósításon nyugszik, ehelyett ezt a három aspektust egyesíti önmagában. A megvalósítás mérése a megvilágosodásról alkotott képen múlik, ez nem a zazen szíve. A gyakorlás alapja a nehéz feladatok, ez nem a zazen szíve. A tanítás alapja a gonosztól való megszabadulás és a jó gyakorlása, ez nem a zazen szíve. Van tanítás a zenben, de nem a szokásos tanítás. Sokkal inkább egyenes rámutatás, az út egyszerű megtapasztalása, amely tanítást a teljes testel történő beszéd adja, ezen szavak [ugyanis] nem rendelkeznek sem mondatokkal, sem fejezetekkel. A nézetek és elképzelések kimerülnek abban az egy szóban, amely átjárja a tíz irányt anélkül, hogy akár egy hajszál is megmozdulna tőle, ez a valódi technikája a buddháknak és a pátriárkáknak. Habár azt mondjuk „gyakorlás” ez nem olyan gyakorlás, amit végezni lehetne. Úgy mondják, a test nem csinál semmit, a száj nem recitál, az elme nem gondolja át mindezt, a hat érzékszerv magára van hagyatva önön tisztaságában és hatástalanságában, tehát nem a hallgatók tizenhat lépéses útja [a belátás ösvénye, a négy nemes igazság négy különböző szinten], nem is a tizenkét ok-okozati láncolat megismerésének ösvénye ez, mert az azoknak való, akik gyakorlata az elszigeteltségen alapszik, és nem a hat tökéletesség és a bódhiszattva tevékenységek gyakorlása. Minden erőfeszítés nélkül való, ezért nevezik megvilágosodásnak, vagy felébredésnek. Puszta időzés az ön-élvezetben, a szamádhiban, amely minden buddha sajátja, játékos vándorlás a béke négy gyakorlata és az áldás közt, amely nyitottságot ad. Ez a magasztos és elképzelhetetlen gyakorlata a buddháknak és a pátriárkáknak. Bár megvalósításról beszélünk, de ez a megvalósítás nem „megvalósítás”. Ez a magasztos szamádhi gyakorlás, amely által megismerhető a meg-nem-született, a meg-nem-kreált, és a spontánul-fel-nem-támadó megismerés, ez a fényes kapu, amely feltárul azok előtt, akik áthaladnak a gyakorláson keresztül, számukra minden nehézség nélkül születik. Ez meghaladja a szent és profán fogalmait, meghaladja a zavarodottságot, és meghaladja a bölcsességet. Ez az el-nem-nyomott-megvilágosodás, amely igaz természetünk.

A zazen a fegyelmen sem nyugszik, a gyakorláson sem, a bölcsességen sem, ez a három mind benne foglaltatik. A fegyelmet általában úgy szokták tekinteni, mint a rossz cselekedetek elhagyása, és a gonoszság megfékezése, a zazen elutasít minden kettőséget, visszautasítja a jelenségekről való elmélkedéseket, elfelejti Buddha útját és a világi utat is, hagyd magad mögött érzéseidet az útról [ösvényről] és ugyanígy a szokásos [hétköznapi] dolgokról [is]. Ha minden szembenállást [dualitást] magad mögött hagysz, nem zavarhat meg. Ez az tudat-föld forma nélküli fegyelme. A gyakorlat általában a töretlen gyakorlást jelenti. A zazen elhagyja a tudatot és a testet, elhagyja a zavarodottságot és a megértést, felrázhatatlan, aktivitás nélküli, nincsenek benne illúziók, mégis olyan akár egy idióta, egy bolond, olyan akár a hegy, olyan akár az óceán, nincs benne nyoma sem a mozgásnak, sem a nyugalomnak, a gyakorlás nem a gyakorlás, mert nem célja a gyakorlás, ezért nevezik nagy gyakorlásnak. A bölcsességet általában úgy értelmezik, hogy tiszta ítélőképesség. A zazenben minden tudás eltűnik önmagától, a tudat és a megkülönböztetés örökre feledésbe merül, a test bölcsesség szemének nincs megkülönböztető funkciója, de tisztán látja a megvilágosodás eszenciáját, eredetétől fogva mentes a zavarodottságtól, elvágja a koncepciókat, nyitottan és tisztán ragyog be mindent, ez a bölcsesség nem bölcsesség, mert e bölcsességnek nincs nyoma, ezért nevezik nagy bölcsességnek. A tanítás, amelyeket a buddhák teljes életükön át tovább adtak, csak a fegyelemről, a gyakorlásról és a bölcsességről szóltak. A zazenben nincs olyan fegyelem, ami ne lenne megtartva, nincs gyakorlat, amely ne lenne gyakorolva, és nincs bölcsesség, ami ne lenne megvalósítva, a zavar démonait legyőzve, hozzájutván az úthoz, a dharma kerekét megforgatva visszaér a nyomtalanságba, minden ennek erejéből fakad. A szidhik és az elképzelhetetlen tevékenységek, örökkön fénylenek kihirdetvén a tant.

7

A zen gyakorlata a zazen. Az zazen gyakorlásához keress egy csendes helyet, és teríts le egy vastag gyékényt, ne hagyd hogy szél, füst, eső vagy köd érjen. Legyen akkora helyed, hogy elférjen a térded. A régi időkben voltak olyanok, akik a párnájuk helyett gyémánt trónon és nagy köveken ültek. A hely, amelyet kiválasztasz, ne legyen túl világos nappal, se túl sötét éjszaka. Legyen meleg télen és hűvös nyáron, ez a kulcs. Engedd el a tudatot, az intellektust és a tudatosságot, hagyd az emlékezést, a gondolkodást és pusztán szemlélődj, ne próbáld Buddhát elképzelni. Ne töprengj azon, hogy milyen gyengén, vagy jól haladsz. Értsd meg, hogy az idő olyan értékes, mintha épp a tüzet fogott hajad próbálnád eloltani.

Buddha egyenesen ült, Bódhidharma egy fal felé fordult. Mindketten teljes szívből gyakoroltak és elkötelezettek voltak. Shishuang olyan volt, mint egy kiszáradt korhadt fa. Rujing figyelmeztetett, hogy ne ülj álmosan, és azt mondta: „A csak-ülés az egyetlen, amire szükséged van. Nem kell még füstölőket égetned és felajánlásokat sem tenned, a buddhák nevein meditálnod, bűnbánatot gyakorolnod, az iratokat tanulmányoznod, vagy recitációs szertartásokat végezned.”

Amikor zazent gyakorolsz, viselj keszát <kivéve az első és az utolsó részében az éjszakának, amikor a nappali beosztás nem érvényes>, ne légy felelőtlen. Az ülésednek egy saku [1 saku kb. 30 cm] és két szun [1 szun kb. 3 cm] vastagnak és három saku hat szun átmérőjűnek kell lennie. Ne tedd a combod alá, csak közép combtól a gerinc kezdetéig, éppen így ültek a buddhák és az ősök [pátriárkák].

Ülhetsz teljes lótuszban vagy fél lótuszban. A lótuszüléshez tedd a jobb lábad a bal combodra, és a bal lábad a jobb combodra, lazítsd meg a köpenyed, de tartsd rendben, tedd a jobb kezed a bal bokádra, a balt pedig a jobbra, a hüvelykujjak összeérnek, közel a testhez a köldök magasságában. Ülj egyenesen anélkül, hogy jobbra vagy balra, előre vagy hátra dőlnél. A füleknek a vállakkal, az orrnak a köldökkel kell egy vonalban lennie, tedd a nyelved a szájpadlásodhoz, és lélegezz az orrodon át. A szájnak csukva kell lennie.

A szemeknek nyitva kell lenni, de nem túlságosan, azonban túlságosan lesütni sem szabad. Lélegezz a szádon mélyet egyszer vagy kétszer. Stabilan ülve, hét vagy nyolc körkörös mozdulattal nyugtasd meg a tested. Ülj egyenesen és készenlétben.

Ebben a helyzetben gondolj a gondolat nélküliségre, légy a gondolat előtt [előzd meg a gondolatot], ez a zazen sarkalatos pontja. Zúzd szét a gátakat és ismerkedj meg az éber jelenléttel. Amikor fel akarsz kelni a nyugalomból, tedd a kezed a térdedhez, hintázz hetet vagy nyolcat egyre nagyobb kilengéssel, lélegezz ki a szádon, tedd a kezeid a padlóra és állj fel gyengéden az ülésből, sétálj lassan jobbra és balra körözve.

Lezárás

Ha zsibbadtság vagy álmosság kerít hatalmába az ülés közben, mozdítsd meg a tested, és nyisd ki jobban a szemed, vagy helyezd tudatod [figyelmed] a fejed fölé, vagy a szemöldökök közé. Ha még mindig nem frissültél fel, masszírozd a szemeid illetve a tested. Ha még ez sem ébreszt fel, állj fel és sétálj, mindig az óramutató járásával megegyezően. Ha megtettél már száz lépést, bizonyára nem leszel már fáradt. Sétálni úgy kell, hogy minden lépést fél lélegzet alatt teszel meg. Sétálj sétálás nélkül, csöndben és mozdulat nélkül. Ha még a kinhin gyakorlat után sem érzed magad frissnek, mosd meg a szemed és a homlokod hideg vízzel, vagy recitáld a bódhiszattva három elvét. Csinálj valamit, csak ne aludj el. Légy tudatában a születés és halál fontos ügyének, és a gyorsaságnak meg az állandótlanságnak, hogyan is aludhatnál, amikor az utat látó szemed még csukva van. Ha a tompaság és süllyedés felmerül újra, mondogasd: „A tompaság mélyen gyökerezik, így hát tompaságba vagyok burkolódzva. Mikor tűnik el ez a tompaság? A buddhák és ősök [pátriárkák] együttérzése oszlassa el ezt a sötétséget és kínt.”

Ha a tudat kalandozik, irányítsd figyelmed az orrod hegyére és fókuszálván számold a ki- és belégzéseket. Ha ez sem segít, idézz fel egy mondást, tartsd a tudatodban, például: „Hogyan keletkezik az olyanság?” vagy „Ha nem kel fel gondolat, mi a ragaszkodás? Méru hegy!” vagy „Miért jött Bódhidharma nyugatról? A ciprus az udvaron.” Az ilyen fajta gondolatok helyénvalóak. Ha a zavar folytatódik, ülj tovább és koncentrálj arra a pontra, ahol a lélegzet véget ér, és ahol a szem örökre becsukódik, és arra a helyre, ahol a gyermek még nem fogant meg, arra ahol egy elképzelés sem kelhet fel. Amikor a kétféle üresség értelme feltárul, amely az önvaló és a dolgok megjelenése, a zavar bizonyára elül.

Ha a meditálás után gondolkodás nélkül mozdulsz a nyugalomból, minden hezitálás nélkül cselekszel, az a pillanat egy kóan, amikor a gyakorlás és a megvalósítás megkülönböztetés nélküli, akkor a kóan a jelen lévő pillanat. Az, ami megjelenik, minden jel előtt, az a másik oldalon az idő üressége, ez a buddhák és pátriárkák csodálatos művének magja, csak ez az egy.

Hagyd hát a dolgokat, pihenj és szűnj meg, hűlj ki, haladj át számtalan éven ebben a pillanatban, légy kihűlt hamu, elszáradt fa, egy elégett füstölő egy elhagyatott templomban, egy darab folt nélküli selyem. Ez az őszinte kívánságom.

Ez a Zazen Yojinki [Feljegyzés ahhoz, hogyan legyünk körültekintőek a zazenben] vége.