Sengcan:
A hívő tudat vésete

A legjobb út nehézség nélküli, de a válogatást elveti.
Csak ne utálj és vágyj, így megvilágítja önmagát.
Hajszálnyi eltéréssel, ég és föld szétszakad.
Ha szeretnéd meglátni, se vele, se ellene ne légy.
Vele és ellene szemben áll, ez a tudat betegsége.
Nem tudva a mély jelentést, csendes elméért fáradozni kár.

Teljes, mint a tág tér, sem hiánya, sem feleslege.
Mert ragaszkodsz és elvetsz, ezért nem olyan.
Ne kövesd a feltételest, ne maradj az üresben.
Egységben és nyugalomban, a zavar magától elmúlik.
Megállítod a mozgást a nyugodtért, a megállítás még több mozgás.
Csak e két szélsőségben lakozva, hogyan ismered meg az egységet?

Ha nem érted az egységet, mindkettő elveszti működését.
Létet elűzve létbe süllyedsz, ürest követve ürestől elfordulsz.
Sok szóval, sok gondolkodással, eltérsz az összhangtól.
Vágd el a szót, a gondolkodást, nincs amit ne értenél.
Térj vissza a gyökérhez, érd el a jelentést, a világosság követése a hagyomány veszte.
Pillanatra megfordítani a világosságot, jobb az előző ürességnél.
Az előző üresség változik, minden oka a téves nézetek.
Ne keresd az igazat, csak hagyj fel a nézetekkel.

Ne lakozz kettős nézetekben, figyelj, hogy ne keresd azokat.
Amint van jó és rossz, a tudat elvész a zavarban.
A kettő az egyből jön, de az egyet se őrizd.
Ha az egy tudat sem születik, tízezer tartam hibátlan.
Hibátlan, tartam nélküli, nincs születés, nincs tudat.
Az alany követi a tárgy kialvását, a tárgyat elűzi az alany elsüllyedése.
A tárgy az alany miatt tárgy, az alany a tárgy miatt alany.
Ha akarod ismerni e kettőt, eredetük az egy üresség.
Az egy üresség azonos mindkettőben, egyenlően tartalmazzák a tízezer alakot.
Nem látva finomat és durvát, hogyan létezne elhajlás?

A nagy út széles, nem könnyű, nem nehéz.
Kis nézetekkel és kételyekkel, minél sietősebb annál lassabb.
Ragaszkodással elvész a mérték, a tudat rossz útra lép.
Az elengedéstől önműködő, a lényeg nem megy, vagy marad.

Bízz természetedben, egyesülj az úttal, járj szabadon a szenveket elvágva.
A kötött gondolatok elvisznek az igaztól, tompaságba süllyedni sem jó.
Nem jó a szellemet fárasztani, mit használ a nemtörődömség és kötődés?

Ha az egy járművet akarod, ne utáld a hat érzéktárgyat.
A hat érzéktárgyat nem utálni, azonos a helyes felébredéssel.
A bölcs céltalan, a bolond magát megköti.
A tartamok nem különbözőek, tudatlanságból fakad a vágy.
Tudattal művelni a tudatot, hát nem nagy hiba?

Káprázat szüli a nyugodtat és zavartat, a megvilágosodásban nincs kedvelt, vagy utált.
Minden kettőssége, ostoba elgondolásból való.
Álom, káprázat, égvirág, minek fáradozni megragadásukért?
Nyereség és veszteség, jó és rossz, dobd el egyszerre!

Ha a szem nem alszik, minden álom magától eltűnik.
Ha a tudat nem tesz különbséget, a tízezer tartam egy olyanság.
Az egy olyanság lényegének mélysége, mozdulatlan, a körülmények elfeledettek.
A tízezer tartamot egyenlőnek látva, visszatérsz a természetességhez.
Az alany eltűnésével, nincs mit összehasonlítani.

Megállítod a mozgást és nincs mozgás, mozgást megállítva nincs nyugalom.
Mivel a kettő nem teljes, hogy lenne az egy az?
Elemezd a legvégsőkig, nem marad sem szabály, sem mérték.

Tedd a tudatot egyenlővé, és minden tevékenység elnyugszik.
A kételyek teljesen megtisztulnak, a helyes hit kiegyenesíttetett.
Semmi sem marad, nincs mire emlékezni.
Üres, fényes, természetesen működő, a tudat nem fáradozik.
Itt nincs elgondolás, sem mérés, az észnek és érzelmeknek felfoghatatlan.
Az olyanság tartam-birodalmában, nincs más, nincs én.

Fontos gyorsan összhangba kerülni, csak mondd: nem kettő.
A nem kettőben minden azonos, nincsen semmilyen kivétel.
A tíz irány bölcsei, mind belépnek ebbe a hagyományba.
E hagyomány nem sietős, nem lassú, egy gondolat tízezer év.

Nem valahol, nem sehol, tíz irányban a szemed előtt.
A legkisebb azonos a naggyal, a birodalomban, hol a tévedéseket elvágták.
A legnagyobb azonos a kicsivel, nem látni sehol határokat.
A lét nemlét, a nemlét lét.
Ha nem ilyen, akkor ne őrizd.

Egy minden, minden egy.
Ha ilyen tudsz lenni, minek aggódni, hogy nem fejezed be?
A hívő tudat nem kettős, a nem kettős hívő tudat.

A beszéd útjának vége, nincs múlt, jövő, jelen.
 

Források:

T48n2010
http://cbeta.org/result/normal/T48/2010_001.htm

Master Sheng-Yen: Faith in Mind
http://www.terebess.hu/english/hsin3.html

Prof. Dusan Pajin: Faith-Mind Inscription
Daisetsu Teitaro Suzuki: Inscribed On the Believing Mind
Richard B. Clarke: Verses On the Faith Mind
http://www.sacred-texts.com/bud/zen/fm/fm.htm

Fordítás: Hadházi Zsolt