Hagyd

Az ok, amiért az emberek félreértik a különbséget gondolatok és tévképzetek között az, hogy mindenki úgy képzeli, mind alul léteznek és onnan jönnek fel; de eredetileg nincs valódi alap a "alul", ahonnan a gondolatok feljönnének. Helyette, megjegyzed a dolgokat, amiket látsz és hallasz, majd időnként, válaszul a körülményekre, azon benyomások, amiket ezek a tapasztalatok hoztak létre, visszavetülnek rád teljes részletességgel. Így amikor visszavetülnek, csak hagyd őket lenni, s tartózkodj a hozzájuk való kötődéstől. Még ha gonosz gondolatok is jönnek fel, csak hagyd őket feljönni, ne vond beléjük magad, s akkor nem tehetnek mást, mint megszűnnek. Ez tán nem ugyanaz, mintha meg sem jelentek volna? Ily módon nem lesznek gonosz gondolatok, amiket erővel el kéne hajtanod, vagy bűntudat amiatt, hogy megjelentek neked.

Mert a Buddha tudat csodálatosan megvilágító, a tudati benyomások a múltból visszavetülnek, s elköveted azt a hibát, hogy "tévképzeteknek" nevezed a dolgokat, amik egyáltalán nem azok. A tévképzetek a gondolatok egymásból történő táplálkozásából jövő kínt jelentik. Micsoda ostobaság a tévképzet kínját létrehozni azzal, hogy az értékes Buddha tudatot lecseréljük ezen meg azon elmélkedve, rágódva értéktelen dolgokon! Ha bárki valaha is sikerre jutott volna azzal, hogy teljesen átgondol valamit, akkor rendben lenne úgy cselekedni, de én még sosem hallottam senkiről, aki végül képes lett volna bármit is elérni így! Tehát a dolgokon elmélkedni hasztalan, nemde? Teljesen hasztalan! A fő az, hogy mindig legyünk óvatosak, hogy ne zavarjuk fel a godolatokat és ne váltsuk le a Születetlen Buddha tudatot egy harcos démonra, egy pokollakóra, egy éhes szellemre, egy állatra, vagy hasonlóra. Ha mégis úgy teszel, akkor nem lesz másik esélyed embernek születni, még tízezer, vagy akár százezer kalpán keresztül sem!
 

Mu

Egy szerzetes, aki elment meglátogatni a Mestert, egy magánbeszélgetés során ezt mondta:
- Megkaptam Dzsósú Mu kóanját egy bizonyos Zen tanítótól, s sok éven át működött is, teljes figyelmemmel összpontosítottam rá, minden erőmet felhasználva, sosem engedve el a tudatomból, még ha a karjaimat, vagy lábaimat is mozgattam. De, akárhogy is próbálkoztam, nem tudtam megoldani. Mi több, olyanannyira megerőltettem magamat, hogy utána egy időre beteg is lettem, de semmi különös nem történt. Valójában épp ellenkezőleg, beteg lettem és miután egy egész éven keresztül kimerített a betegség, feladtam a munkálkodásomat a Mu kóanon. Mikor tudatomat egyszerűen csak mint üres eget tartottam fenn, akkor különösen könnyűnek éreztem magam tudatomban és testemben is, majd fokozatosan visszanyertem egészségemet. Ma már nem dolgozom többé a Mu kóanon és bár nem érzem, hogy megoldottam volna, mivel tudatomat üres égként tartom fenn, mondhatni, elégedett vagyok. Ettől függetlenül nagyon szeretném, ha tanácsot adna nekem.

A Mester válaszolt:
- Félre tenni a Mu kóant és tudatodat üres égként tartani fenn nem rossz, mert [legalább] az a saját szellemi erőd kifejezése. De, bár rendben van, mégsem a végső. Mivel Születetlen Buddha tudatodat még nem ismerted fel, nem vagy képes zökkenőmentesen kezelni a napi ügyeidet. Elcserélve azt olyanra, mint "az üres ég", eltakarod a csodálatosan megvilágító Buddha tudatot, aminek az eredménye, hogy nincs meg a szemed, amive belelátnál az emberekbe. Hacsak nem nyitod ki a szemet, ami belelát az emberekbe, egy vak vagy, s nem tudsz belelátni másokba. Ehhez mit szólsz? Biztos vagyok benne, hogy mások elég láthatatlanok számodra.
- Igen, ez igaz. - mondta a szerzetes. A Mester így folytatta:
- Ez csak természetes! Ezért tedd amit mondok, s teljesen fogadd el, amit tanítok neked. Mikor elfogadod amit hallasz, majd pedig megvalósítod, akkor és ott a szem, ami belelát az emberekbe, meg fog jelenni, s onnantól nem követsz el hibákat a dolgokkal kapcsolatban. Az a pillanat lesz a Dharma teljes megvalósítása.
 

A varjú azt mondja kár-kár, a veréb csirip-csirip

A Mester így szólt a gyülekezethez:
- Mint mindig, minden egyes napon, mikor kijövök beszélni, ma is a varjak kárognak, a verebek csiripelnek, és nekem sincs más mondanivalóm. Ugyanúgy, amikor valóban felismeritek ezt az egy szót ["születetlen"], úgy találjátok majd, hogy minden zökkenőmentesen elintéződik.

Ennek bizonyítéka az, hogy miközben itt vagytok felém fordulva, egyedül azzal a szándékkal, hogy halljátok előadásomat és azon gondolkoztok, vajon Bankei mit fog ma mondani, nem próbáljátok sem hallani, sem nem hallani a varjak károgását és a verebek csiripelését odakintről. De mégis, amint elkezdenek károgni és csiripelni, felismeritek és megkülönböztetitek ahogy a varjú azt mondja kár-kár, s a veréb csirip-csirip. És nem csak a varjak és verebek esetében van ez; itt mindent, amit a Születetlennel észleltek, egyszerre megkülönböztetitek és egyetlen dolog sem kerüli el figyelmedet a százból, vagy ezerből. Mindeközben ha egy gong zendül a templomon kívül, tudni fogjátok, hogy az egy gong. Ha egy dob dübörög, tudni fogjátok, hogy az egy dob. Hogy mindent amit láttok és hallotok így megkülönböztettek, anélkül, hogy egyetlen gondolatot is létrehoznátok, ez a csodálatosan megvilágító dinamikus működés, a Buddha tudat, ami születetlen.
 

Kétharmad a Születetlennel

Ha három részre osztanád a napot, akkor azt találnád, hogy minden cselekedeted esetében, reggeltől estig, kétharmadrészt a Születetlen intézi. De, anélkül, hogy ezt megértenéd, azt képzeled, te irányítod teljesen okossággal és értelemmel. Ez bizony komoly hiba! A maradék egyharmad esetében, mikor nem vagy képes a Születetlenben tartózkodni, lecseréled a Buddha tudatodat a gondolatokra, hozzákötődsz a dolgokhoz, amik az utadba esnek, így már ebben az életben létrehozol harcos démonokat, létrehozol állatokat, létrehozol éhes szellemeket, és mikor életed lezárul, nyomban a három gonosz birodalomba zuhansz. Azt hinni, hogy a három gonosz birodalom csak azután létezik, hogy meghalsz, nagy hiba, egy eltúlzott spekuláció!
 

A tűz forró

Ez, hogy felismered és megkülönbözteted azonnal és magadtól bármit is láss, vagy hallj, a Buddha tudat dinamikus működése, amit eredendően a szüleidtől kaptál, a Buddha tudat, ami születetlen és csodálatosan megvilágító.

Egy másik példa a Buddha tudat születetlen működésére:
Mikor csak úgy vagy minden különösebb gondolat nélkül és valaki lángot tart az ujjhegyedhez, akkor megdöbbensz és gondolkodás nélkül, magadtól elhúzod a kezed. Ez is bizonyítéka annak, hogy a csodálatosan megvilágító Buddha tudat születetlen és tökéletesen intéz [mindent]. Másrészt, azt gondolni: "Ez most egy láng volt", majd rájönni: "Forró!", utána pedig dühösnek lenni arra, aki megégetett: ez a belezuhanás a másodlagos tapasztalat birodalmába, elmélkedés a történés után.
 

Hagyni a dolgokat magukkal törődni

A Mester egy Tambából jött szerzetest okított:
- Felvenni azt a hozzáállást, hogy ha már ilyen messze eljöttél, akkor meg akarsz bizonyosodni és megvalósítani a buddhaságot most amilyen gyorsan csak lehet, ez annyi, mint a buddhaság iránti emésztő vágyad okozta tévképzet. Úgy tűnhet, hogy ez valami tökéletesen rendjén való és dicséretre méltó, de valójában tévedés. Ami engem illet, én még csak nem is idézem a buddhák és pátriárkák szavait, amik a szútrákban és a feljegyzésekben vannak. És ha akarod tudni miért, hát azért, mert tökéletesen tudok intézkedni az emberek saját énjével, így csak erről beszélek nekik.

Az a vágyad, hogy megvalósítsd a buddhaságot amilyen gyorsan csak tudod eleve hasztalan. Mivel a Buddha tudat, amit szüleidtől kaptál, születetlen és csodálatosan megvilágító, mielőtt akár csak egyetlen gondolatot is létrehoznál, mindent felismersz és megkülönböztetsz, anélkül, hogy bármiféle okossághoz kéne folyamodnod. Anélkül, hogy a "megvilágosodott" és "megtévesztett" [fogalmaihoz] kötődnél, csak maradj az állapotban, ahol mindent felismersz és megkülönböztetsz. Hagyd a dolgokat törődni magukkal, s bármi jön is, azt zökkenőmentesen kezeled, akár tetszik neked, akár nem. Ez a Buddha tudat [munkálkodása] és annak csodálatosan megvilágító dinamikus működése. Mint egy tökéletesen fényezett tükör, egyetlen gondolat létrehozása nélkül, anélkül, hogy a te részedről lenne figyelem, még csak fel sem ismered, minden egyes dolog simán elrendeződik, ahogyan megjelenik kívülről. Ezt nem értve az emberek maguknak tulajdonítanak minden érdemet és úgy csinálnak, mintha mindent maguk intéznének el okosságukkal! Ezért nem tudsz nem megtévesztett maradni. Ha világosan megérted, hogy a gondolat az valami, amit te magad hozol létre, mikor bevonódsz a dolgokba, amik megjelennek, s továbbá tartózkodsz [a Buddha tudat] átváltásától valamiféle "dologra", akkor ez a vallási gyakorlás alapja, és ez ugyanaz, mint amikor azt mondjuk, hogy a Buddha tudat az születetlen, saját eredendő és csodálatosan megvilágító dinamikus működésünk.
 

Kettősség

Egy világi kérdezte:
- Hálás vagyok a tanításodért a Születetlenről, de úgy találom, hogy a gondolatok, berögződött rossz szokásaim következtében könnyen megjelennek, és mikor megzavarnak, nem tudom teljesen megvalósítani a Születetlent. Hogyan tudnék teljesen bízni [a Születetlenben]?
A Mester válaszolt:
- Mikor megpróbálod megállítani a felkelő gondolatokat, akkor kettősséget hozol létre a megállító tudat és a megállított tudat között, így sosem lelsz a tudat békéjére. Csak bízz benne, hogy a gondolatok eredendően nem léteznek, csupán ideiglenesen megjelennek és eltűnnek, válaszként arra, amit látsz és hallasz, anélkül, hogy lenne bármilyen valódi önálló lényegiségük.

Forrás: Peter Haskel: Bankei Zen, Grove Press, 1984.
Fordítás: Hadházi Zsolt