Mikor a nirmánakáját, Padmaszambhava mestert meghívta Triszon Decen és Vörös Sziklánál, a Csodálatos Szamjéban lakott, Tön erényes asszonya, egy különleges odaadással bíró nő, elküldte szolgálóját, Margong asszonyát, akit Rincsen Cónak hívtak, hogy reggeli ételként aludttejet és szőlőt ajánljon fel.

Később, mikor a mester Szamje Csimphuba tartott, épp ahogy átlépett a kapun, Tön asszonya leborult előtte az útra és körbejárta őt, összetette a kezeit előtte és így szólt:
- Kérem, nagy mester! Távozni készülsz és ez az öregasszony a halálán van. Először is, mivel nőnek születtem, alsóbbrendű vagyok. Mivel feladataim lekötöttek, megfeledkeztem a Dharmáról. Másodszor, minthogy értelmem csekély, nem vagyok igazán okos. Harmadszor, előrehaladott korom miatt elhomályosultnak érzem magam és elmém nem tiszta. Kérem, nagy mester, adjon ennek az öregasszonynak olyan útmutatást, ami kevés erőfeszítést igényel, egyszerű felfogni, könnyű alkalmazni és nagyon hatásos. Kérem, adjon útmutatást egy öregasszonynak, aki hamarosan meg fog halni.
- Öregasszony, ki vagy te? - kérdezte a mester.
- Én vagyok az, aki aludttejet küldözgetett egy egyszerű szolgálóleánnyal. - válaszolt az öregasszony.
- Neked minden bizonnyal nagyobb odaadásod van, mint Triszong Decennek. - mondta örömmel a mester. - Majd ezekkel a szavakkal tanította az öregasszonyt és a szolgálóját:
- Öregasszony, ülj keresztbe tett lábakkal és tartsd tested egyenesen. Egy rövid ideig egyszerűen hagyd figyelmedet teljesen elnyugodottan.

A mester ujjával az öregasszony szívére mutatott és ezt az útmutatást adta:
- Öregasszony, figyelj rám! Ha megkérdeznek, mi a különbség a valóban tökéletes Buddha és a három birodalom érző lényeinek tudata között: az nem más, mint a különbség a tudat természetének felismerése és nem felismerése között.
Mivel az érző lényeknek nem sikerül felismerniük ezt a természetet, megtévesztettség jelenik meg és ebből a tudatlanságból a szenvedés tízezer fajtája következik. Így vándorolnak a lények a szamszárában. A buddhaság alapanyaga bennük van, de nem sikerül felismerniük.
Először is, a buddhaság alapanyaga benned van. Pontosabban, az emberi lényekben van, akik megszerezték a szabadságokat és gazdagságokat. Továbbá, nem úgy van, hogy az alapanyag a buddhasághoz bőven van férfiakban, míg hiányosan a nőkben. Ezért, bár nőnek születtél újra, ez nem gátol meg a buddhaság elérésében.
A nyolcvannégyezer Dharma ajtót azért taníttatott, hogy felismerjük és megvalósítsuk a buddhák bölcsesség tudatát, ám ez a megértés benne van a mester útmutatásának három szavában. Így, bár értelmed csekély és nem vagy igazán okos, nem vagy hátrányban.
Nos, a Dharma értelme, a buddha-tudat, és a mester útmutatásának három szava a következő: A külsőleg észlelt tárgyak megtisztításával az észleleteid maguktól megszabadulnak. A belül levő észlelő tudat megtisztításával a nem-ragaszkodó éberséged magától megszabadul. Miként a világos éberség középen élvezetes, felismered a saját természetedet.
Hogyan tisztítod meg a külsőleg észlelt tárgyakat? Ez a jelenlevő éberség, a tudat felébredt állapota, nem szennyezett a gondolatoktól és természetes világosságként észlel. Hagyd olyannak és a tárgyakat anélkül észleled, hogy ragaszkodnál hozzájuk. Ezen módon mindegy, miként jelennek meg a jelenségek, igazából nem valódiak és nem tartod őket tényleges dolgoknak. Így nem számít mit észlelsz, legyen az föld vagy sziklák, hegyek vagy dombok, növények vagy fák, házak vagy kastélyok, áruk vagy eszközök, barátok vagy ellenségek, családtagok vagy társak, férj vagy feleség, fiak vagy lányok - ezekkel és minden más dologgal kapcsolatban - nem vagy érintett a hozzáállásban, hogy tulajdonodnak tekintsd őket, és így bár észleled ezeket, de nem veszed őket úgy. Azáltal, hogy szabad vagy attól, hogy bármihez ragaszkodj, megtisztultál a külsőleg észlelt tárgyaktól.
Hogy a tárgyak megtisztultak, nem jelenti, hogy többé nem észleled őket. Megragadás és kötődés nélküli, miközben világos és üres, ezt jelenti. Mint a tükröződések a tükörben példája, megjelennek, de üresek abban az értelemben, hogy nincs mit megragadni, s az észleleteid úgy ismered, ahogyan azok az észlelések neked megjelennek.
A belső észlelő tudat megtisztításának segítségével, itt van az útmutatás a nem-ragaszkodó éberség önmagától történő megszabadításához: Bármi jelenjen is meg a tudatodban - a gondolatok áramlása, emlékek vagy az öt mérgező érzelem - mikor nem összpontosítasz rájuk, a mozgás magától eltűnik; így nem szennyeznek a gondolkodás hibái.
Belül hibátlannak lenni nem jelenti, hogy mozdulatlan kővé változol. Azt jelenti, hogy éberséged szabad marad a gondolkodás hibáitól, mint az értékes aranyból való szigetre menés példája. Ezen az arany szigeten még a "kő" szó sem létezik. Hasonlóképpen, amint a gondolkodásod feloldódik az eredeti éberségben, még a "gondolat" szó sem létezik.
Miként a fényes éberség középen élvezetes, itt van a saját természeted felismerésének útmutatása: Miközben gyakorolsz, mentesen a tudatlanságtól, saját tudatot tiszta, szennyezetlen és éber. Mikor gyakorolsz, az a tapasztalatod, hogy belső, önlétező éberségedet nem szennyezi fogalmi hozzáállás, sem kötődés a gyönyörhöz, tisztasághoz és gondolat nélküliséghez. Minthogy ez maga a buddha-tudat, felismerted saját természetedet.
Ez olyan, mint annak a példája, hogy nem kell elképzelned, hogy az anyád az anyád legyen, minthogy nincs benned félelem attól a gondolattól, hogy nem az anyád. Hasonlóképpen, mikor az éberséged felismeri, hogy az a dharmatá eredendő természete, többé nem fogod tévesen azt képzelni, hogy a szamszára jelenségei az eredendő természeted - még anélkül is, hogy tudtad volna, sosem voltál külön a dharmatá eme eredendő természetétől.
Mivel ezt úgy ismerik, mint a nem mesterkélt képzést, a dharmatá anya az a tény, hogy minden jelenség mentes az öntermészettől, a dharmatá lakhely annak felismerése, hogy mentesek az öntermészettől és "magadtól ismerni a saját természetedet" az elnevezés, mivel felismered, hogy saját éberséged a dharmadhátu eredendő tere.
Mikor ezt felismerted, nincs sem felsőbb-, sem alsóbbrendű születés, nincs magasabb vagy alacsonyabb tevékenység, nincs élesebb vagy gyengébb ész, nincs nagyobb vagy kisebb értelem, nincsen szélesebb vagy szűkebb körű tanulás, nincs magas vagy alacsony kor, nincs tiszta vagy tisztátalan tudat.
Ez egy kevés nehézséggel teli, de egyszerűen megragadható, könnyen alkalmazható, de nagyon hatásos útmutatás, mellyel nem fogsz félni a halál idején. Öregasszony, gyakorold ezt! Legyél0 szorgalmas, az élet nem vár! Nem kapsz jutalmat azért, mert szolgaságra viszed magad férjért és gyerekért, ezért ne térj vissza üres kézzel, hanem vidd magaddal mestered útmutatásait ellátmányként! Ennek az életneak a feladatai végtelenek, ezért juss tökéletességre a meditációs gyakorlatban!
Öregasszony, őrizd meg ezt a tanácsot kísérődként, hogy félelem nélkül legyél a halál idején!

Így beszélt. Minthogy a mester ezt az útmutatást akkor adta, mikor ujjával az öregasszony szívére mutatott, ezt úgy ismerik, mint a Rávilágító útmutatás az öregasszonynak. Miután meghallgatták, az öregasszony és szolgálója megszabadult és beteljesülést ért el.
Kharcsenbeli Cögjál asszony leírta ezt a jövő nemzedékeinek javára. Szamje déli lejtőjén íródott, a nyúl évének második nyári hónapjának tizenhetedik napján.

A jövő nemzedékéért elrejtetett terma kincsként,
Legyen az egy méltó megjelenés!
Tanítsa a lényeket a megfelelő módokon!
Ezáltal az elrendeltetettek szabadítsák fel létfolyamukat!

PECSÉT, PECSÉT, PECSÉT.

Forrás: The Pointing-Out Instruction to the Old Lady, in Treasures from Juniper Ridge - The Profound Treasure Instructions of Padmasambhava to the Dakini Yeshe Tsogyal, tr. & ed. by Erik Pema Kunsang & Marcia Binder Schmidt, Rangjung Yeshe Publications, First Paperback Edition, 2008., p. 21-25.
Magyar fordítás: Hadházi Zsolt (Budapest IV., 2010. XII. 25.)