Az élet értelme a buddhizmusban
Hadházi Zsolt 2013.06.02. 21:27
A buddhizmus azt tanítja, hogy minden lény a boldogságot, az elégedettséget keresi, azt akarja elérni, arra törekszik.
Te is, én is, mindenki jól akarja magát érezni. Ezt keressük minden nap, ezért teszünk mindenfélét. Ezért dolgozunk, ezért szerzünk barátokat, létesítünk párkapcsolatot, és így tovább. Azonban egyrészt vannak célok, amiket nem sikerül elérnünk, másrészt amiket el is érünk, nem egészen azt adják, mint amire számítottunk, vagy ha igen, akkor idővel elmúlik az elégedettség. Így mindig azon fáradozunk, hogy a jó dolgokat megszerezzük ill. megőrizzük, míg a rossz dolgokat elkerüljük ill. elhagyjuk. Aztán mikor egyszer csak belegondolunk az életünkbe, felmerül a kérdés: ez az egész csak ennyi?
A Buddha tanítása szerint attól függően tapasztalunk jó és rossz dolgokat, hogy milyen tudati hajlamaink vannak. Ezt nevezik karmának. Csak egy egyszerű példa: ami az egyik embernek tetszik, az a másik számára visszataszító. Vannak jó és rossz hajlamaink, melyek jó és rossz tapasztalatokhoz vezetnek. Mindezek a hajlamok a tudatban léteznek. A tudat nem azonos a testtel, nem anyagi dolog, épp ezért a test halálával nem szűnik meg, s nem is a magzat fogantatásakor jön létre. Ez az előző és következő életekről szóló tanítás alapja. Az előző életekből hozott hajlamok adják az alapját annak, hogy jelenleg milyennek tapasztaljuk a jelenlegi születésünket ebben az életben, továbbá az újonnan létrehozott hajlamok befolyásolják a jelenlegi és a jövőbeni életünket. Ez a szamszára, az újraszületés létforgataga.
Mint látjuk, emberként is lehet valakinek jó és rossz születése, élhet szép és csúf körülmények közt is, továbbá a jó dolgok rosszra, míg a rossz dolgok jóra tudnak fordulni idő közben. Tehát a hajlamaink, a karma, alapvető meghatározó, de nem olyan, mint a sors. Pontosan azért, mert ezeket a hajlamokat mi hozzuk létre újra és újra azzal, ahogyan cselekszünk, beszélünk és gondolkozunk. Vannak tettek (a karma szó szerint tettet jelent), amik boldog tudatállapotokhoz, míg mások fájdalmas tudatállapotokhoz vezetnek. Fájdalmashoz vezet például a harag, a féltékenység, a félelem, az irigység, stb., míg a jó szándék, a kedvesség, a törődés, a figyelmesség, stb. nagyon is boldog érzéseket tud kelteni. Ez az, ahogyan a szamszára és egyben a tudat működik a buddhizmus szerint.
Az újraszületések létforgataga azonban végtelen, nincs kezdete, s mindannyian már megtapasztaltunk mindenfélét. Nem csak ebben az emberi létformában, hanem istenként, állatként, szellemként és pokollakóként is. Fontos nem elfelejteni, hogy a buddhizmus szerint a tudat a meghatározó tényező abban, hogy valaki milyen életet tapasztal. Elég csak megfigyelni azt, ahogyan percről percre, óráról órára, napról napra sokszor ugyanazokat a dolgokat gondoljuk el, ismételjük újra és újra. Ezek az ismétlések a jó és rossz hajlamaink. Ameddig ezeket követjük, addig benne vagyunk a létforgatagban. A Buddha arra jött rá, hogy az elégedetlenségünk, a szenvedésünk valódi oka nem valamilyen külső ok, nem egy rajtunk kívül álló erő, hanem pontosan a saját ragaszkodásunk a hajlamainkhoz. Ha nem követjük a hajlamainkat, akkor ezzel együtt meg is szabadulunk azoktól, megszűnik az elégedetlenségünk, és valóban elérjük a tartós boldogságot, amit mindig is akartunk. A Buddha azt is megmutatta, és lényegében ez teszi ki a tanításainak legnagyobb részét, hogy miként juthatunk el a ragaszkodástól a megszabadulásig.
Így tehát röviden a buddhizmus válasza arra, hogy mi az élet értelme, az, hogy a boldogság elérése. De nem csak egy elméleti választ ad csupán, hanem megadja mindazokat a tudnivalókat és eszközöket is, amivel valóban segíthetünk magunkon és másokon is. Buddhistának lenni ezért azt jelenti, hogy az ember ezeket a tanításokat követi és alkalmazza.
|