Lusta Zan verse
Nanyue Mingzan 2014.03.27. 22:20
Nanyue-beli Lusta Zan tisztelendő verse
(Nanyue Lanzan heshang ge) / (Ledao ge)
Teljesen gondtalanul nincs min változtatni,
Gondtalanul mit kéne magyarázni?
Az igaz tudat nem szétszórt,
A gondtól nem kell elvágni.
A múlt már elmúlt,
A jövőt nem lehet kiszámítani.
Teljesen gondtalanul ülök,
Hívtam én valaha bárkit is?
Kívül keresni teendőt
Mindig hülyeség.
Élelemből nincs egy szem se,
Ha ételre bukkanok, csak megeszem.
Világi gondterhelt emberek,
Egymáson átgázolva sikertelenek.
Nem örülök a mennyei születésnek,
És nem szeretem az érdemmezőket.
Ha éhes vagyok, eszem,
Ha álmos vagyok, alszom.
Az ostobák nevetnek rajtam,
De a bölcsek értik.
Ez nem hülyeség,
Ilyen az eredeti természetünk.
Ha menni kell, megyek,
Ha maradni kell, maradok.
Vállaimon egy darab ruha,
Lábam anyaszült meztelen.
Beszélni és még többet beszélni
A hibák forrása.
Ha meg akarod menteni a lényeket,
Inkább mentsd meg magad.
Ne a valódi buddhát keresd,
A valódi buddhát nem lehet meglátni.
A csodás természetet, a szellemet,
Valaha is csiszolták vagy edzették?
A tudat a gondtalan tudat,
Az arc az anyaszült arc.
Ha a kalpa-kő elmozdul,
Ez akkor sem változik.
A gondtalan eredetileg gondtalan,
Nem kell szavakat olvasni.
Eltávolítva az ént gyökerestől,
Minden magától egyetértésben van.
Mindenféle munkával erőlködni
Nem olyan, mint az erdőben szunyókálni.
Felemelem fejem és látom a nap magasan van,
Ételt koldulok, majd befalom.
Jó eredményeket akarni
Mély tévedésbe zuhanás.
Megragadnád, de megfoghatatlan,
Nem megragadva magától itt van.
Van egy szavam,
Elvágja a fogalmakat, elhagyja a feltételeket.
Ügyes magyarázat meg nem foghatja,
Egyedül a tudat adja át.
Továbbá, ez az egy szó
Közvetítés nélkül, egyenesen adatik.
Apró, mint a hajszál hegye,
Eredendően irány és hely nélküli.
Eredendően teljes és tökéletes,
Nem munkával összefont.
Belefeledkezni a világi gondokba
Nem fogható a hegyekhez.
Zöld fenyők takarják el a napot,
Kék patakok hosszan folynak.
Lefekszem az akác alá,
Egy darab kő a párnám.
Hegyek felhői a függönyöm,
Éji hold az akasztóm.
Nem kelek fel a császárnak,
Minek irigyelni az uraságokat?
Születés és halál nem foglalkoztat,
Min kéne még aggódnom?
Holdnak a vízen nincs teste,
Én mindig csak akképp vagyok.
A tízezer dolog mind olyan,
Eredendően nem született.
Teljesen gondtalanul ülök,
Jön a tavasz és a fű magától zöld.
Fordítás: Hadházi Zsolt
http://blog.udn.com/sc0731/1024900
|