A helyzet igen egyszerű, mégis nehéz elmondani. Fontos, hogy ha hallod, vagy olvasod, akkor ne egyszerűen a szavakat rakd össze, hanem tényleg hidd el, s lásd meg. Lásd, tehát ne egyszerűen csak gondolkozz rajta, hanem figyelmedet fordítsd a megfelelő irányba. És mi a megfelelő irány?

A Zen igen együgyű jószág. Nincs benne semmi varázslat, semmi látomás, semmi hihetetlen. Valahogy úgy lehetne megvilágítani a lényegét, hogy kívülről nézed magadat. Azt hiszem, mindenki ismeri azt, mikor olyan, mintha csak távolról figyelné saját magát, ami teszi a dolgát, történik mindenféle dolog, de valahogy távol állsz tőle, távol állsz magadtól. Most is meg tudod ezt tenni igen könnyedén, s az ember egész gyakran helyezi magát ebbe az állapotba, így ez különösebb nehézséget nem okoz. Nos, ha sikerült valamilyen szinten ketté osztani magadat, akkor tedd fel azt a kérdést, hogy melyik is vagy te. Az, akit figyelsz, vagy az, aki figyel? Igen egyszerű játék ez ha nem bonyolódsz ezen a ponton bele a rögzült elképzeléseidbe arról, hogy ki is vagy te. Nem, te nem az vagy, akit figyelsz, ezt valahogy ösztönösen érzi, tudja az ember, csak épp nem akarja elhinni. De egy ősi gondolatmenetet alkalmazva mondhatjuk, hogy a látó nem lehet a látott. Hisz a látónak épp az a lényege, hogy ő az, aki látja a dolgokat, s nem őt látják. Ez a helyzet a figyelemmel is, a figyelő nem a figyelőt figyeli, különben a figyelő nem figyelő lenne, hanem megfigyelt. Huh, ez aztán a mondat! Szerintem olvasd el még egyszer, s gondold nyugodtan végig. Ha úgy érzed világos, akkor pedig olvass tovább. Ha minden szünet nélkül idáig elolvastad, akkor nem figyelsz ide. Tényleg nem. Na jó, te tudod.

Maradjunk még kicsit ennél a kívülről nézelődésnél. Az már világos, hogy te nem az vagy, akit nézel, mivel te nézed a dolgokat, önmagadat, akármit. Ne hagyd magadat becsapni a szóval, hogy önmagadat nézed. Ezt csak így hívjuk, semmi több. Most akkor figyeld meg, hogy mit is csinálsz, mikor önmagadat figyeled. Gondolatok jutnak az eszedbe arról, amit önmagadként figyelsz? Igen, azon jár az eszed, hogy figyeled önmagadat, s eközben nem veszed tudomásul, hogy ezen gondolkozol. Ez egy elsőszámú félreértése annak, hogy mit is jelent figyelni önmagadat. Te gondolkozol magadról, nem pedig figyeled. A kettő nem ugyan az. De, nem olyan nehéz a helyzet, mint az elsőre tűnhet. A megfelelő kifejezés talán a legyél tudatos magadra. Ez semmi más, mint hogy tudatában vagy jelenlegi tapasztalataidnak, legyen az testi, érzelmi vagy gondolati. Ebből a legfontosabb a gondolati, hogy azoknak legyél tudatában, ne pedig a tapasztaltakon gondolkozz. Ennél világosabban már nem lehetne elmondani, s végül magadra vagy utalva, hogy megtaláld a különbséget a valamin való gondolkodás és a valamire való figyelés között. Esetleg még egy kis segítséget tudok adni most. Figyelj az egyik érzékszervedre, mondjuk a szemedre, pontosabban a látványra. A gondolatokkal ne törődj, nyugodtan járjon csak az eszed, mindegy hogy min, nem az a fontos most. Tehát, látsz dolgokat, ezekből nyugodtan sorolj fel magadban párat (szekrény, asztal, szék, pohár…). Vedd észre a különbséget a látvány és a megnevezése között. Igen, látod ott azt a poharat, vagy amit épp látsz, de különbség van a látott dolog és a szó között, hisz azt hogy pohár csupán gondolod. Csak a látványra figyelj. Ott van a pohár, aminek van egy formája és vannak színei, tehát el tudod különíteni minden mástól. Tudod, hogy az a pohár mire való, mire használod, esetleg hogy az csak a te poharad, vagy épp csupán ezt vetted ma ki a szekrényből. Ezek mind csak gondolatok, nem a látvány, nincs ott magában a látványban. Azt is látod, hogy a pohár valahol van, mondjuk az asztalon, s mellette, körülötte még sok más is van, egészen a szoba faláig, vagy ameddig ellátsz. Vagyis, nem a semmiben létezik az a pohár, nem csak a poharat látod, hanem rengeteg mást is. Hogyan tudod elkülöníteni a poharat minden mástól? Úgy, hogy tudod, hogy az a pohár, s a többi pedig asztal, füzet, terítő, stb., tehát gondolatban tudod. Ám a látványban magában nincs sehol ez a megkülönböztetés, nincsenek ott ezek a megnevezések, tehát úgymond dolgok sincsenek, mert a dolgok attól lesznek, hogy te azokat miként nevezed el, hogy a látványban észlelteket megkülönbözteted előző ismereteid alapján. Ha kihagyod a látványból a gondolatokat, akkor a teljes egészet tapasztalod, ahol nincsenek tárgyak, és nem vagy ott te sem, csak maga a látvány, mint egy végtelen massza, de még ez sincs benne, mert ez is már valami meghatározás volna, mintha létezne bármi más is. Azért mondom, hogy te sem vagy ott a látványban, mert az, hogy te látod mindezt is csak gondolat. Ha így figyeled a látványt, vagyis nem hiszed a gondolataidat azonosnak a látottal, akkor tényleg csak figyeled. Ehhez nem kell megszüntetni a gondolataidat, vagy bármi hasonlót. Ezt csak azért mondom, mert sokan vannak, akik ilyet képzelnek, hogy ki kell üresíteni az elméjüket, nem gondolhatnak semmire, vagy csak egyetlen dologra kell gondolni, és hasonlók. Ez hasztalan törekvés, mert nem jutnak vele semmi gyakorlati eredményre. A lényeg az, hogy ne keverd össze a figyelmet a gondolkodással. Az itt leírt kis eszmefuttatást lehet alkalmazni a többi érzékszervre is, de ami adott esetben a cél, hogy ezt minden tapasztalatodban lásd. Tehát tényleg figyeld a gondolataidat, ne pedig gondolkozz azokról. Lehet, azt mondod erre, hogy nagyon nehéz, de valójában semmi nehézség nincs benne. Most is, és mindig is csupán figyelted, láttad a dolgokat úgy, ahogyan vannak. Más szavakkal, tudtál mindarról amit és ahogyan tapasztaltál. Nincs semmi különös állapot, semmi új tudás ebben. Pusztán észre kell ezt venned, rá kell jönnöd.

Akkor térjünk vissza megint önmagunk kívülről való figyeléséhez. Remélem, most már érthető ez a kifejezés. Tehát, figyeled önmagadat. Ez az önmagad semmi egyéb, mint a gondolatok, az érzések, és a testi érzetek. Ha mindezt valójában te csak figyeled, akkor ebből következik, hogy te nem vagy egyik sem. Amennyiben jobban megnézed, rájöhetsz, hogy önmagad tapasztalása és a külvilág tapasztalása valójában nem válik szét. Ugyan olyan tapasztalat egy fa látványa, vagy egy motor zúgásának hangja, mint egy gondolaté, vagy egy viszkető hát érzéséé. És ha ezeknek nem adsz külön-külön neveket, akkor ugyan miben térnek el, miben fontosabb a viszkető hát, mint a motorzúgás? Belegondolva a dologba, tényleg nincs különbség akkor. Ám belegondolni kevés. Látni kell, észre venni, megérteni. És csak akkor tudod látni, hogyha elkezdesz kételkedni az eddigi igazságaidban. Ameddig mindezt csak egy érdekes elmélkedésnek veszed, egy sort sem értesz meg belőle, de még egy szót sem. Nos, ha valóban nem létezik olyan, hogy külső és belső, ha mindez csupán egy elképzelés, akkor hol is vagyok én? Látható, hogy önmagam egyszerűen belefolyik a világba, attól semmiben sem válik el, ugyan olyan része, mint bármi más. Egészében nézve a világ nem egyéb, mint tapasztalatok folyama, amibe kicsi halmazokat rajzolunk, ezeket nevezzük dolgoknak, s ezeket a halmazokat összekapcsoljuk, s ezt mondjuk a világnak. De mint az már érthető, ez csupán képzelődés, pusztán elnevezések, szavak, semmi több. Amint megtalálod a különbséget gondolkodás és figyelés között, mindez világossá válik. Arra viszont figyelj, hogy ha ezt a folyamot megint csak szavakban ragadod meg, s azt képzeled, hogy hát akkor nincs is pohár, meg semmi sincs, akkor mindenkinél ostobább vagy, s nem hogy nem értetted meg azt, amiről beszélek, de még súlyosan félre is magyaráztad.

Egy valamiről nem volt még szó, az pedig maga a figyelem, ami ugye elméletileg én magam vagyok. De nem úgy én, mint a gondolatok, mint a test. A figyelem, más néven a tudat nem valaki, nincsen személyisége, nincsenek megkülönböztető jegyei és nem is tesz különbséget, épp ezért nem is létezik a dolgoktól külön, de nem is azonos velük. A figyelem mindenkiben egyforma, nincs különbség, nem mások, a másság a gondolatokban kezdődik. A tudatról nem lehet igazán beszélni, mert nem dologi, nem tárgyi, nem tapasztalható, nem megragadható, pont azért, mert a tudat az, ami tapasztal, ami tud, ami figyel. De nem arról van szó, hogy akkor tudat az csak ül a semmiben, s bámészkodik. Maga a figyelem az, ami miatt egyáltalán létezik valami. Amiről nem tudsz, amit nem veszel észre, az nincs. A tudatot nem befolyásolja semmi, a figyelem nem lesz jobb vagy rosszabb, tisztább vagy homályosabb, épp ezért nincs is mit javítani rajta. Ez a tudat teljesen szabad, s ez vagy te; mindig is ez voltál, s ez leszel. Ha keresed, ha el akarod érni, meg akarod látni, lehetetlennel próbálkozol. Egyszerűen csak figyelj oda, s minden kitisztul. Bármit keresni a tudaton kívül bolondság. Hát ne tedd!