Világon túllépett! Hódolat neked, aki a tiszta tudás ismerője,
Aki együttérzésből a világ javáért hosszú ideig szenvedett!

Halmazoktól szabadon nincsenek lények, így véled,
Mégis nagy fájdalmakat elviseltél a lényekért, ó nagy bölcs.

Te megmutattad a halmazokról is az értelmeseknek,
Hogy olyanok, mint a káprázat, a délibáb, a gandharvák városa, az álom.

Amik okból születnek és nélküle nincsenek,
Miért ne vélnéd tükörképhez hasonlatosaknak?

Az elemek láthatatanok, az abból állókat miért láthatnánk?
Így szólva a formáról, a forma látását elutasítottad.

Érzett nélkül nincsen érzés, ezért az érzés éntelen,
Így az érzettnek sincs önléte véleményed szerint.

Ha a szó és amire utal nem más, a tűz megégetné a szájat.
Ha mások, akkor nem lenne megértés. Így szóltál, ki igazat szól.

A cselekvő és a cselekvés is önálló, mondtad köznapian.
De úgy véled mindkettő csak kölcsönös függésen alapszik.

Nincs cselekvő, nincs tapasztaló; érdem és érdemtelenség függőn születik.
Ami függő az nem születik - ezt te jelentetted ki, szavak ura.

Nincs tudott, ha nem tudják, és nélküle nincs tudat sem.
Ezért mondtad, hogy tudónak és tudottnak nincs önléte.

Ha a jellemző más mint a jellemzett, a jellemzett jellemzőtlen.
Ha azonosak, egyik sem létezik, ezt világosan kijelentetted.

Jellemző és jellemzett nélküli, szavak mondásától mentes,
A világot békésnek látod tudó szemeddel.

A létező nem keletkezik, sem a nemlétező, sem a létező-nemlétező;
Sem önmagából, sem másból, sem mindkettőből. Akkor hogyan keletkezik?

Fennálláshoz kötött létezőnek elmúlás nem jelenhet meg,
Hogyan szűnhetne meg a nemlétező, ami a ló szarvához hasonlatos?

Pusztulástól nem különbözik a létező, de nem is vélhető azonosnak.
Ha különbözne, állandó lenne. Ha azonos volna, nem létezne.

Ha egyek, azért nem jelenhet meg az elmúlás.
Ha mások, azért nem jelenhet meg az elmúlás.

Okozat keletkezése megszűnt vagy meg nem szűnt okból értelmetlen,
A keletkezésről úgy véled, álomhoz hasonlatos.

Sem megsemmisült, sem meg nem semmisült magból nem lesz hajtás.
Azt mondtad, hogy minden keltkezés olyan, mint a káprázat keletkezése.

Ezért te teljesen megértetted, hogy a világ képzetből lett,
Valótlan, nem keletkezik és nem pusztul el.

Állandónak nincs létforgatag, állandótlannak nincs létforgatag;
A létforgatagot álomszerűnek mondtad te, az igazság tudói közt legjobb.

Önmagától, mástól, mindkettőtől, vagy ok nélkül keletkezettnek
Mondják a szenvedést a bölcselkedők, te függőn születettnek mondtad.

Ami függőn keletkezik, azt véled ürességnek.
Hasonlíthatatlan oroszlánüvöltésed: nincsen önálló létező.

Minden fogalom elpusztításáért tanítod az üresség nektárját.
Azonban aki ragaszkodik hozzá, azt megfedded.

Tétlen, függő, üres, káprázatszerű, feltételekből keletkezett
Minden jelenség, ó Védelmező, világossá tetted, hogy lényeg nélküli.

Semmit sem hoztál létre, és semmit sem pusztítottál el,
Felébredtél az olyanságra, ami amilyen korábban, olyan később.

A nemesek gyakorolta elmélyedésbe merülés nélkül
Sosem lesz a tudat jeltelen.

Mondtad, a jeltelenbe merülés nélkül nincs megszabadulás,
Ezért ezt teljességében tanítottad a nagy járműben.

Az érdemek, amiket szereztem dicsőítéseddel, ki dicsőítésre érdemes,
Szabadítsanak meg minden lényt a jelek kötöttségétől!

Fordítás: Hadházi Zsolt

Források:
Fernando Tola and Carmen Dragonetti: Nagarjuna's Catustava, in Journal of Indian Philosophy 13 (Jan 1, 1985)
Christian Lindtner: Master of Wisdom - Writings of the Buddhist Master Nagarjuna
Thupten Jinpa: Hymn To [The Buddha,] The World Transcendent
Nagarjuna: Lokatitastava