A tizenkét tag, amit a Bölcs függő keletkezésként tanított,

A szenv, a tett és a szenvedés hármasában foglaltatik benne.

Szenv az első, nyolcadik és kilencedik; tett a második és tízedik;

És szenvedés a maradék hét: a tizenkét elem így lesz három csoport.

A háromból keletkezik a kettő, a kettőből keletkezik a hét,

A hétből aztán a három lesz: így fordul a létkerék újra és újra.

Az egész világ ok és okozat, amiben nincsen egy lény sem;

Üres jelenségekből csakis üres jelenségek erednek.

Mint a szóbeli tanítás, lámpa, tükör, pecsét, nagyítófény, mag, savanyúság és hang,

Úgy a halmazok újraszületése is átjutás nélkül értendő a bölcsnek.

                          Akik a legkisebb dolgokról is megsemmisülést feltételeznek,         

Tudatlanul a függő keletkezés értelmét nem látják meg.

Nincs semmit elvenni és nincs semmit hozzáadni;

Valóban lásd a valódit, s a valódit látva megszabadulsz.

Egy sramana, aki örömmel tanul, képes figyelni, megjegyezni és megérteni, elmegy a tanítóhoz és a Tathágata tanításáról így kérdez: 

- Bhagavan! A tizenkét tag, amit a Bölcs függő keletkezésként tanított, miben foglaltatik benne? Ezt szeretném megtanulni.

Meghallva kérdését a tagok valódi értelméről, a tanító így szól:

- A szenv, a tett és a szenvedés hármasában foglaltatik benne. Tíz meg kettő az tizenkettő. A tagok egyedi tagok, miként a szekér tagjai. Mert teste, beszéde és tudata csendes (mauna), ezért hívják Bölcsnek (muni). A Bölcs tanította, vagyis kifejtette és elmagyarázta.

A tizenkét tag nem ered az olyan okokból, mint: alaptermészet (prakrti), sors (nijati), lélek (purusa) vagy mástól függően, mint tett (karma), isten (ísvara), idő (kála), önmaga (szvabháva), kívánság, teremtő (pradzsápati), véletlen. Függőn keletkeznek. Ez a tizenkét tag, vagyis a szenv, a tett és a szenvedés - kölcsönösen függve egymástól, mint a nádkévék (lásd: SN 12.67) - hármasában foglaltatik benne. Benne, olyan értelemben, hogy nincs semmi további rajtuk kívül.

- Mi a szenv, a tett és a szenvedés, és hogyan foglaltatnak bennük a tagok?

- Szenv az első, nyolcadik és kilencedik. A függő keletkezés tagjaiból az első a tudatlanság, a nyolcadik a sóvárgás, a kilencedik a ragaszkodás. Ezt a hármat foglalja magában a szenv. Mi a tett? Tett a második és tízedik. Második a késztetések, tízedik a létesülés. Ezt a kettőt foglalja magában a tett. És szenvedés a maradék hét. Azokon kívül, amiket a szenv és a tett tartalmaz, a maradék hét tag az, amit a szenvedésben foglaltként kell ismerni. Ezek: tudat, név és forma, hat érzékterület, érintkezés, érzés, születés, öregség és halál. Az és szó tartalmazza még a szeretettől való távolság, az utálthoz való közelség és a vágyott meg nem szerzésének szenvedését. A tizenkét elem így lesz három csoport. Ez a tizenkettő pedig a szenv, a tett és a szenvedés. Az így szó arra utal, hogy a szútrák ennyit és nem többet tanítanak.

- Ez világos. A szenv, a tett és a szenvedés hogyan keletkezik egymásból? Kérem ezt magyarázza el!

- A háromból keletkezik a kettő. A három szenvből keletkezik a kettő tett. A kettőből keletkezik a hét, amit fentebb szenvedésnek neveztünk. A hétből aztán a három lesz, amiket szenveknek neveznek, majd a három szenvből keletkezik a kettő tett. Így fordul a létkerék újra és újra. A lét három fajtája az érzéki, a forma és a formátlan. Mert szüntelen megfordulnak bennük a tudatlan lények, ettől olyanok, mint a kerék. Az így szó rögzítetlenségre utal. Nem a kerék kötött sorrendjében fordulnak, hanem bármelyik létbe születhetnek. 

- Kicsoda minden lény testének ura, a cselekvő? Hogyan tevékenykedik?

- Az egész világ ok és okozat, amiben, a képzeteken túl, nincsen egy lény sem, amit valódinak képzelhetnénk. Ami csupán névleges létező, az valójában nincs.

- Ha ez így van, akkor kicsoda megy ebből az életből a következőbe?

- Még egy apró atom sem megy ebből az életből a következőbe. Azonban üres jelenségekből csakis üres jelenségek erednek. Én nélküli és énhez tartozó nélküli szenv és tett az ötféle üres ok, az én nélküli és énhez tartozó nélküli szenvedés a hétféle üres okozat. Amik én nélküliek és énhez tartozó nélküliek, azok egymás számára is én nélküliek és énhez tartozó nélküliek. Így öntermészetében éntelen jelenségekből öntermészetében éntelen jelenségek születnek. Ekképp ismerd meg, miként az ki lett fejtve.

- Hogy öntermészetében éntelen jelenségekből öntermészetében éntelen jelenségek születnek, mi erre a példa?

- Mint a szóbeli tanítás, lámpa, tükör, pecsét, nagyítófény, mag, savanyúság és hang. Ezen példákból érthető meg, hogy öntermészetében éntelen képzetek alapján van újraszületés. Például ha a tanító beszéde átjutna a tanítványhoz, a tanító beszéd nélkül maradna. Ezért nincs átjutás. Viszont a tanítvány beszéde nem jön máshonnan, különben nem lenne oka. Miként a tanító beszéde, olyan a halál előtti tudat. Elkerülve az állandóság végletét, nincs átjutás a következő életbe. A következő élet nem jön máshonnan, különben nem lenne ok. Hogy a tanító beszéde és a tanítvány beszéde azonos vagy különböző, nem megállapítható. Hasonlóképp, a halál előtti tudat és az abból következő új születés tudata közti azonosság vagy különbözőség nem megállapítható. Hasonlóképp, az egyik lámpáról meggyújtják a másikat, a tükörben megjelenik a kép, a pecsétből jön a lenyomat, a nagyítófényből tűz keletkezik, a magból hajtás lesz, a savanyúság nyálat vált ki, a hang visszhangot képez. Azonos vagy különböző, nem megállapítható.

Így aztán, a halmazok újraszületése is átjutás nélkül értendő a bölcsnek. A halmazok a forma, érzés, észlelés, késztetések és tudat. Az újraszületés jelentése, hogy a megszűnt ok egy új okozatot eredményez, de még egy apró atom sem megy ebből az életből a következőbe. Ezért a kerék forgása hamis képzetek hajlamából születik. Az is szó ellentétre utal. A halmazok újraszületésének ellentétét is meg kell érteni. Aki a halmazokról látja, hogy minden jelenség állandótlan, szenvedés, üres és én nélküli, az nincs megtévesztve. Ha nincs megtévesztve, akkor nincs sóvárgás. Ha nincs sóvárgás, akkor nem keletkezik harag. Ha nincs harag, akkor nincs tett. Ha nincs tett, akkor nincs ragaszkodás. Ha nincs ragaszkodás, akkor nincs létesülés. Ha nincs létesülés, akkor nincs születés. Ha nincs születés, akkor nem keletkezik szenvedése a testnek és tudatnak. Így nem keletkezik az ötféle ok, amiken kívül nincs másik, ezért nem jön létre okozat. Ez az eredmény a megszabadulás. Így a megsemmisülés, az állandóság, és minden egyéb rossz nézetet elhagysz. Erről van két versszak:

Akik a legkisebb dolgokról is megsemmisülést feltételeznek,

Tudatlanul a függő keletkezés értelmét nem látják meg.

Nincs semmit elvenni és nincs semmit hozzáadni;

Valóban lásd a valódit, s a valódit látva megszabadulsz.

Fordítás: Hadházi Zsolt, 2016.XI.1.

Források:

Verses on the Heart of Dependent Origination, tr Adam Pearcey, 2008; http://www.lotsawahouse.org/indian-masters/nagarjuna/heart-dependent-origination

Dr Peter Della Santina: Causality and Emptiness, p 58-64; http://www.buddhanet.net/pdf_file/nagarjuna.pdf

The Stanzas on the Heart of Dependent Arising, tr Ishwor Cvs Shrestha; https://www.scribd.com/document/105981377/Pratityasampudpadahridayakarika

Verses on the Heart of Dependent Origination, tr R.C. Jamieson, 2000, pp. 16-17.

Pratītyasamutpādahṛdayakārikā; http://gretil.sub.uni-goettingen.de/gretil/1_sanskr/6_sastra/3_phil/buddh/bsa012_u.htm

Pratītyasamutpādahṛdayavyākhyānam; http://gretil.sub.uni-goettingen.de/gretil/1_sanskr/6_sastra/3_phil/buddh/bsa013_u.htm

因緣心論頌; http://tripitaka.cbeta.org/T32n1654_001

十二因緣論; http://tripitaka.cbeta.org/T32n1651_001