|
Bölcs félelem és ostoba félelem a koronavírus idején
Ácsán Csandakó 2020.03.19. 12:55
A Buddha világossá tette, hogy vannak valódi veszélyek a világban, és van egy bölcs válasz rájuk. Azt is mondta, sok magunk teremtette félelem is létezik, amik szükségtelenül okoznak szenvedést nekünk és másoknak. Ahogy világszerte megjelenik a koronavírus, az emberek érthetően félnek, de ez egyben értékes lehetőség a félelem megértésére, illetve a bölcs és nem bölcs megkülönböztetésére. A Buddha rendszeresen kihangsúlyozta, hogy a szamszára veszélyes hely. A sóvárgásból, haragból, és zavarodottságból történő cselekvésünk veszélyeinek tisztán látása értelmes és felelősségteljes. A káros kamma fájdalmas eredményeivel szembeni óvatos elővigyázatosság okos és hasznos. A veszélyek felismerésére adott bölcs válasz nem a félelemben élés, hanem az életünk fontossági sorrendjének megváltoztatása úgy, hogy gondolataink és viselkedésünk a védettség, biztonság, és boldogság felé irányuljon. A legtöbben azonban bizonyos fokig tagadásban vannak az igazi veszélyeket illetően.
A másik szélsőség a nem létező dolgok miatti szorongás és ijedtség. A legtöbb dolog, ami miatt az emberek aggódnak, csupán gondolatok saját elméjükben, s nincs határa a gondolatoknak arról, hogy mi fordulhat rosszra a jövőben. Még ha minden tökéletes is, tönkretehetjük a jövő miatti aggódással. Ha a félelem és aggódás szokássá válik, sosem fogjuk igazán élvezni az életet. Sosem lesz békés az elménk.
Miért van az, hogy az egyik fő meghatározása az első nemes igazságnak az, hogy öregség, betegség, és halál? Mert ezekkel mind találkozunk. A betegség nem csak megfázást vagy izomlázat jelent, hanem egyben a nagyon is életveszélyes betegségeket, amik megmutatják emberi testünk törékenységét.
A betegségre és halálra adott bölcs válasz a tagadás és ijedtség elkerülése. Ha az emberek nem akarnak a halálra nézni, nem kötnek vele békét, akkor ez arra készíti fel őket, hogy letaglózódjanak a félelemtől és szorongástól, amikor a halál valódiságát kényszerülnek elismerni. A bölcs válasz, a bölcs félelem, az a nyugodt felismerése a tényleges veszélyeknek, amikkel találkozunk. Ekkor világos és töretlen figyelemmel tárgyilagosan megfigyeljük a veszélyekre adott érzelmi válaszainkat. Ha fájdalmat vagy szenvedést látunk a szívünkben, akkor valamibe még biztos kapaszkodunk. Mi az? Mi az konkrétan? Valami olyannak az elvesztésétől félünk, amit szeretünk? Csak ha látjuk, hogy mibe kapaszkodunk, akkor tudjuk elengedni. Csak ha látjuk, hogy a ragaszkodás és kötődés szenvedést okoz, akkor lesz világos, hogy ez nem szolgálja az érdekünket. Akkor természetszerűen a boldogság felé vesszük az irányt, ahogy jobban megértjük magunkat. Amikor bizonyos félelmeket jogtalannak, igazolatlannak, és haszontalannak látunk, akkor az ostoba félelmek maguktól elmúlnak. Ami marad, az az öröm.
A betegségen szemlélődés, különösképp amikor még egészségesek vagyunk, nem az örömöt hivatott elnyomni, hanem igazából egy örömforrás. A félelmet felváltja a megkönnyebbülés és hála.
Fordítás: Hadházi Zsolt
Forrás: https://www.facebook.com/VimuttiBuddhistMonastery/photos/rpp.147418018766847/1516820778493224/?type=3&theater
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
