Egyszer, amikor a nagy mester Atisa, az egyetlen úr[1], középső Tibetben járt, három tanítványa – Khutön, Ngok, és Dromtönpa – a következőt kérdezte tőle:
- Atisa! Hogy egy gyakorló elérje a megszabadulást és a mindentudás állapotát, melyik a fontosabb a kettőből: a szútrák és a hozzáfűzött értekezések, vagy a tanító lényegi útmutatásai?
- A lényegi útmutatások fontosabbak az értekezéseknél. – válaszolt Atisa.
- Miért? – kérdezték.
- Még ha valaki kívülről is tudja az iratok három kosarát szavalni és jártas minden jelenség meghatározásában, a tényleges meditatív gyakorláskor, ha nem alkalmazza a tanítás [lényegi útmutatásait], a tanítás és a személy elválasztva marad egymástól. – válaszolta.
- Ha valaki a tanítók lényegi útmutatásait teljesen összesűrítve alkalmazná, akkor, nekünk úgy tűnik, az a három fogadalom tartása és a három kapunkon keresztül az erényekre törekvés. Talán nem így van? – mondták.
- Még ha a három fogadalommal összhangban is vagytok és tiszták maradtok, ameddig tudatotok nem ábrándult ki a létforgatag három birodalmából, létrehozzátok a kerék újraforgatásának feltételeit. [Továbbá,] még ha éjjel és nappal törekszetek az erényekre a három kaputokon keresztül, ha nem tudjátok hogyan ajánljátok fel azokat a teljes megvilágosodásért, el fognak kopni valamilyen kitekert fogalmiasítástól[2]. Még ha tanult tudósok, fegyelmezett [gyakorlók], tanítók, vagy meditálók is vagytok, ha nem sikerül elfordítanotok gondolataitok a nyolc világi aggodalomtól[3], bármit is tesztek, az ennek az életnek a céljaira [irányul], és nem fog sikerülni megtalálnotok a jövőbe vezető utat.

Khutön, Ngok, és Dromtönpa megint kérdezte Atisát:
- Az út összes tanítása közül melyik a legjobb?
A mester válaszolt:
Legjobb tanulás az éntelenség igazságának megértése.
Legjobb fegyelem saját tudatfolyamod megszelídítése.
Legjobb kiválóság a nagy önzetlenséggel rendelkezni.
Legjobb útmutatás tudatod állandó figyelése.
Legjobb ellenszer mindenről felismerni, hogy önlét[4] nélküli.
Legjobb viselkedés ellenkezni[5] a világival.
Legjobb magasabb megvalósítás tudati szenveid[6] enyhülése.
Legjobb jele a magasabb megvalósításnak ragaszkodásaid csökkenése.
Legjobb adakozás a kapzsiság hiánya.
Legjobb erkölcs a nyugodt tudat.
Legjobb béketűrés az alázat megőrzése.
Legjobb örömteli kitartás képesnek lenni az igyekezet elengedésére.
Legjobb összeszedettség a művietlen[7] tudat.
Legjobb bölcsesség semmivel sem azonosítani, hogy „vagyok”.
Legjobb szellemi tanító[8] gyengeségeidnek ellenszegülni.
Legjobb útmutatás saját hiányosságaidra támadni.
Legjobb barátok az éberség és az önvizsgálat.
Legjobb motiváló tényezők ellenségeid, akadályaid, betegségeid, és szenvedéseid.
Legjobb ügyes eszköz a félelmektől mentesség.
Legjobb jótett segíteni [valakit] belépni a Dharmába.
Legjobb segítségnyújtás [valakinek] a gondolatait a Dharmához fordítani.

- Mi az összes tanítás közt a legvégsőbb? – kérdezte Dromtönpa.
- Az összes tanítás közt a legvégsőbb az együttérzés lényegével felruházott üresség. – válaszolt Atisa, majd folytatta:
Például van a világon egy gyógyszer, amit „mindent gyógyítónak”[9] hívnak, s minden betegséget legyőz. Hasonlóképp, mint a mindent gyógyító orvosság, ha megérted az üresség igazságát, ami a valóság [végső] természete, az minden szenv ellenszerévé válik.
- Ha ez igaz, akkor mindazoknak, akik azt állítják, hogy megértették az ürességet, miért nem sikerült csökkenteniük ragaszkodásukat és haragjukat? – kérdezte.
- Csupán üres szavakig jutottak, mert ha igazán megértetted az üresség igazságát, akkor tudatod olyan, mint a pamut szövet, amit [megpuhított a folyamatos] nyomás a talp alatt, vagy mint a [forró] árpa leves, amibe vajat tettek ízesítésként. Árjadéva mester mondja, hogy ha akárcsak a puszta kétely is megjelenik benned, hogy vajon a dolgok végső mibenléte üres-e, az darabokra töri a létforgatagot. Ezért, ha hibátlanul megértetted az üresség igazságát, az hasonlít az mindent gyógyító orvosság [megtalálásához]. Így az út összes tanítását magában foglalja. – válaszolta Atisa.

- Hogy lehet, hogy az út összes tanítását magában foglalja az üresség megértése? – kérdezte Dromtönpa.
- Az út összes tanítását tartalmazza a hat túlvivő[10]. És ha [a gyakorlók] hibátlanul megértik az üresség igazságát, szabadok lesznek a mély vágytól és a ragaszkodó kötődéstől, ennélfogva szakadatlanul jelen van a túlvivő adakozás. Mivel akik szabadok a ragaszkodástól és kötődéstől nem szennyeződnek az erénytelenség foltjaitól, szakadatlanul jelen van a túlvivő erkölcsi fegyelem. Mivel mentesek a „vagyokhoz” és „enyémhez” ragaszkodásból való haragtól, szakadatlanul jelen van a túlvivő béketűrés. Mivel rendelkeznek a megértett igazság feletti örömmel, szakadatlanul jelen van a túlvivő örömteli kitartás. Mivel szabadok a jelenségeket lényegileg valósaként megragadástól, szakadatlanul jelen van a túlvivő összeszedettség. Mivel szabadok attól, hogy bármit a három kör[11] szerint fogjanak fel, szakadatlanul jelen van a túlvivő bölcsesség. – válaszolt Atisa.

- Ha ez így van, aki megértette az igazságot, az csupán az üresség nézetével és annak meditációjával teljesen megvilágosodott lesz? – kérdezte Dromtönpa.
- Nincs semmi ebben a jelenség- és közmegegyezés-világban, ami ne az ember saját tudatából jönne létre. Maga a tudat is egy üres tudatosság, és ennek felismerése [vagyis az üres tudaté], mint a tudatosság és üresség nem-kettőssége, a nézet. Éberen, zavartalanul folyamatosan ebben tartózkodni, ez a meditáció. A két halmozás összegyűjtése ilyen állapotból káprázatszerű módon, ez a cselekvés. Amikor az ember képes ezt elérni közvetlen tapasztalatában a gyakorlatával, akkor lehetővé válik az álmokban [is]. Amikor álmodáskor lehetségessé válik, a halálkor is lehetséges lesz. Amikor a halálkor is lehetségessé válik, lehetséges lesz a köztes állapotban [is]. És amikor a köztes állapotban történik, az ember biztosan eléri a [buddhaság] legfőbb megvalósítását. – válaszolta a mester.

A három fivér, akik a szellemi tanító Dromtönpa tanítványai voltak, kértek tőle egy módszert, ami a mindentudáshoz vezető út minden oldalának [lényegi] pontjait összefoglalja. Dromtönpa így szólt:
- Hogy egy gyakorló elérje a mindentudás buddhaságát, számlálhatatlan mennyiségű előírás lehet a belépője az útra. Azonban hogy mit kell belül gyakorolni, az csak egyetlen dolog. Mi ez az egy pont? Az együttérzés lényegével felruházott üresség.
Tovább megkülönböztetve [az oldalait], az üres a végső bódhicsittára utal; ez minden jelenség végső létmódja, mint ami eredendően születetlenként[12] értetik meg. Az együttérzés a közmegegyezéses[13] bódhicsitta, ami a nagy együttérzés felkeltése azon lények iránt, akiknek nem sikerült megérteniük ezt [a születetlen természetet]. Ezért a mahájána gyakorlók, akiknek [a két bódhicsitta] nem kelt fel, először törekedjenek a két bódhicsitta létrehozására. Középen – amikor a két bódhicsittával gyakorolnak, ami már megjelent tudatfolyamukban – bizonyosságot nyernek, hogy meg fogják valósítani a végső eredményeket: a Buddha igazságtestét és formatestét.
Bár számos módja létezik a még fel nem kelt bódhicsitta létrehozásának, a gyakorláshoz összefoglalva csak három gyökér módszer és kilenc elsődleges rész van. Először a három gyökér (1) a tudat képzése, (2) a halmozások[14] gyűjtése, és (3) a meditatív elmélyedések keresése.
A kilenc elsődleges rész, amik az ágak, [a következők]: Először, bár számos módszer létezik a tudat képzésére, a három elsődleges: (1) az állandótlanságon meditálás, (2) a szerető kedvesség és együttérzés művelése, és (3) a két éntelenségen meditálás. A tudat képzésének módszerei közt e három a legnagyszerűbb, továbbá minden más módszert magukban foglalnak.
Bár számos módszer létezik a halmozások gyűjtésére, a három elsődleges: (1) anyagi javak és szolgálat felajánlása a tanítóknak, (2) felajánlások a Három Ékkőnek, és (3) anyagi javak és szolgálat felajánlása a szellemi közösségnek. A halmozások gyűjtésének módszerei közt ez a három a legnagyszerűbb, és [minden más módszert] magukban foglalnak.
Bár számos módszer létezik a meditatív elmélyülések keresésére, a három elsődleges: (1) a tiszta erkölcsi fegyelem megtartása, (2) könyörgés a hagyományvonal tanítóihoz[15], és (3) testi és tudati magány keresése. Csak ez a három a legnagyszerűbb, és magukban foglalják a nyugodt tartózkodás és átható belátás meditatív elmélyüléseinek keresését.
E kilenc pont koncentrált gyakorlásának eredményeként a két bódhicsitta saját erejükkel felkelnek tudatfolyamodban. Amint a végső bódhicsitta felkel, minden külső és belső jelenség kettős sokasítástól[16] mentességének – mint üresek és születetlenek – megértése [is] magától felkel. Akkor egy örömteli tudatállapotot találunk magunkban. Amint a közmegegyezéses bódhicsitta felkel, különösképpen az azon lények iránti szerető kedvesség és együttérzés jön létre, akik nem ismerték fel [az üresség igazságát]. Ezen a ponton bármilyen tevékenységbe fogsz, hasznára válik a többi érző lénynek.
Így összekapcsolod ezt a két [bódhicsittát] egy egységbe, hogy amint az üresség [megértése jelen van], különösképp a lények iránti együttérzés növekszik, míg amint együtt érzel, nem látsz lényegi valódiságot sem magadban sem [más] érző lényekben. Így, felismerve [minden] jelenséget üresként és káprázatszerűként, mikor e kettő [bódhicsitta] egységben kel fel, ráléptél a Nagy Jármű igaz útjára. Ahogy képzett leszel ebben [az egységben] és tökéletesíted a hozzászokásod, eléred a tökéletes dharmakáját és a tökéletes rúpakáját. A végső bódhicsittával eléred a dharmakáját, míg a közmegegyezéses bódhicsittával, vagyis az együttérzéssel, eléred a rúpakáját. Majd e kettő elválaszthatatlan egységének elsajátításával eléred a dharmakája és rúpakáják elválaszthatatlan természetét.

A három fivér újra kérdezte Dromtönpát:
- A nézet és cselekvés közül melyik fontosabb saját érdekeink és mások jólétének tökéletesítéséhez?
- A Nagy Jármű ajtaján való belépést követően magunk és mások jólétének tökéletesítéséhez a tökéletes nézetet és tökéletes cselekvést kell összetenni. Egyik elválasztva [a másiktól] nem tudja elérni ezt [a célt]. – válaszolta Dromtönpa.
- Akkor miben áll a tökéletes nézet és a tökéletes cselekvés? – kérdezték.
- A tökéletes nézet annak felismerésére utal, hogy minden jelenség, a végső természetük szempontjából, bármiféle valódi lényegiségként létezéstől mentesek és szabadok az örökkévalóság és megsemmisülés minden végletétől, és annak felismerésére a közmegegyezés szempontjából, hogy minden külső és belső jelenség hasonló az álmokhoz, káprázatokhoz, és jelenésekhez. Úgy ismered fel őket, mint egyszerűen tudatod kifejeződései, és így soha nem bízol semmiben, illetve nem hajhászol semmiféle tárgyat.
A tökéletes cselekvés a tett és következmény törvényének tiszteletben tartása, megértve, hogy az álomszerű, káprázatszerű közmegegyezéses igazság szintjén az üdvös és káros tettek mindig következményekkel járnak. Nagy együttérzésből törekszel a lények jólétére, akik nem ismerték fel ezt az igazságot.
Az ilyen tökéletes nézet és tökéletes cselekvés természetes módon létrejön abban, akiben felkelt a két bódhicsitta. – válaszolt Dromtönpa.
- Akkor milyen hibák keletkeznek, amikor nézet és cselekvés [egymástól] elválasztottak? – kérdezték.
- Ha nem tartod tiszteletben a tett és következmény törvényét és hagyod viselkedésed leromlani, képtelen leszel magad és mások jólétéért munkálkodni, így aztán a nézeted is eltévesztett lesz. Ha tökéletes a cselekvésed, de nem érted a végső létmódját [minden jelenségnek], képtelen leszel magad és mások jólétéért munkálkodni, így aztán viselkedésed is eltévesztett lesz. Ezért, ha nem teszed össze a nézetet és a cselekvést, hibázol; [ennélfogva] szükséges [a kettő] egységében képződni. – válaszolt Dromtönpa.

A három fivér újra kérdezte Dromtönpát:
- A magányos gyakorlás és a más érző lények tanítással segítése közül melyiknek van nagyobb hatása?
- Ha egy kezdő, akinek a legkisebb tapasztalata sincs megértésből a tudatfolyamában, tanítással másokon segítene, annak semmi haszna nem volna. Olyan lenne, mint üres edényből önteni áldást: nincs kiönthető áldás benne. A lényegi útmutatásai [egy ilyen tanítónak] olyanok lennének, mint a nem jól lefedett gabonából készült sör: nincs se íze, se életereje az ilyen lényegi útmutatásoknak.
Aki elérte a hevült [szintet], de nem szilárdan, nem lesz képes más érző lények jólétét megvalósítani, mert ez olyan, mint áldást önteni teli edényből: mikor a másik [edény] megtelik, önmaga kiürül. Egy ilyen személy lényegi útmutatásai olyanok lennének, mint átadni egy fáklyát egyik kézből a másikba: mikor a másik [kezet] megvilágítja, a sajátja elsötétedik.
Ha valaki már elérte a bódhiszattva szinteket, akkor amennyire lehetséges, azokat tegye, amik megvalósítják az érző lények jólétét. Itt az áldások olyanok, mint a magasabb megvalósítások ömlése egy kiváló kancsóból: még ha mindenki más is megerősödött, sosem ürül ki. Egy ilyen személy lényegi útmutatásai hasonlóak egy forrás lámpához: még ha mindegyik [lámpát] is meggyújtotta, nem homályosul el.
Ezért, a romlás korszakában, a közönséges lények számára annak van ideje, hogy magányban szoktassák tudatukat a szerető kedvességhez és együttérzéshez. Nem az érző lények tényleges segítésének van ideje. Annak van ideje, hogy a szenvek ellen védekezz tudatodban. Ez hasonlatos ahhoz az időszakhoz, amikor helyénvalóbb védeni a gyógyhatású fa kezdődő hajtását, semmint levágni azt. – válaszolta Dromtönpa.

Egyszer egy khami tanító a két éntelenségről kérdezte Dromtönpát, aki így válaszolt:
- Ha tudatoddal kutatnál és keresnél a fejed tetejétől a talpadig, egyetlen létezőt sem találnál, amit énnek hívnak. Ez a nem találás a személyek éntelensége. Felismerni, hogy a kereső tudat is önlét nélküli, a jelenségek éntelensége.

Egy nő Phenpo Tré részéből, akit a dromi Szalo Comónak hívtak, negyven zsák árpát ajánlott fel [Dromtönpának], és a következőt kérdezte tőle:
- Dromcik fivérem küldött, hogy adják át egy üzetetet önnek, ó szellemi tanító. Az összes szerzetes itt a buddhaság mindentudó állapotának megvalósításáért gyűlt össze. Mi, a két testvér is ugyanezt keressük. Szellemi tanító, mivel önnek megvannak Atisa mester, az egyetlen úr, lényegi útmutatásai, mint amikor egy teli kancsóból töltenek meg egy másikat, ma azt kérjük, hogy semmit sem hagyva rejtve megadja nekünk a buddhaság megvalósításához a lényegi útmutatásokat!
A szellemi tanító Tönpa válaszolt:
- Először mélyrehatóan szemlélődj a halálon, az állandótlanságon, és a tett és következmény törvényén, továbbá biztosítsd az általad követett összes felvett fogadalom tisztaságát! Alaposan gyakorold a szerető kedvességet és az együttérzést, és szilárdítsd meg a bódhicsittát! Ennek érdekében különböző módszerekkel gyűjtsd a két halmozást! Tisztítsd meg a káros tetteket különböző módokon! Miközben fenntartod a három kör nem tárgyiasítását minden jelenséggel, ajánld minden erényes gyökered az összes érző lénynek, hogy megvalósítsák a teljes megvilágosodást. Ha így viselkedsz, nem kell bánkódnod azért, mert nem találkoztál Atisával. Nincs ennél nagyszerűbb tanítás a teljes felébredés eléréséhez. A jövőben nem kell bánkódnia valakinek azért, mert nem találkozott velem, a dromi öregemberrel, mert nincs ennél nagyszerűbb tanítás.

Egyszer Radrengben egy öreg a külső határt járta körbe. Dromtönpa megkérdezte:
- Ó öreg, lehet, hogy körbe járni kielégítő, de nem lenne jobb, ha a Dharmát gyakorolnád?
Az öreg úgy érezte, hogy a körbejáráshoz képest talán hatásosabb lenne, ha a Mahájána szútrákat olvasná, ezért [leült] a templom verandáján olvasni a szútrákat. Dromtönpa így szólt hozzá:
- A szútrákat olvasni is kielégítő lehet, de nem lenne jobb, ha a Dharmát gyakorolnád?
Így [az öreg] ezt annak a jelének vette, hogy a szútrák olvasásához képest hasznosabb meditatív elmélyülésben lenni, ezért felhagyott a szútrák olvasásával és csukott szemmel leült. Dromtönpa megint szólt:
- A meditálás is kielégítő lehet, de nem lenne jobb a Dharmát gyakorolni?
Miután nem talált semmilyen más módszert, [az öreg] megkérdezte:
- Ó szellemi tanító, ebben az esetben miféle Dharma gyakorlatot kéne végeznem?
- Ó öreg, add fel ezen élet [megragadását]; add fel ezen élet [megragadását]! – válaszolta Drom, mondják.
Ezzel Dromtönpa azt mondta, hogy ameddig nem sikerül elhagynunk a ragaszkodást ehhez az élethez, bármilyen [gyakorlatot] végezzünk is, nem válik Dharma gyakorlattá, mert az olyan tevékenység a nyolc világi aggodalom határain belül marad. Ezzel szemben, ha elengedjük az ehhez az élethez ragaszkodást, a nyolc világi aggodalomtól szennyezetlenek maradunk, és [csak] akkor válik bármi, amit teszünk a megszabaduláshoz vezető úttá.

Egyszer Potova megkérdezte a szellemi tanító Dromtönpát:
- Mi a határvonal Dharma és nem Dharma között?
- Ha orvosság a szenvek ellen, akkor Dharma; ha nem, akkor nem Dharma. Ha ellenkezik az összes világi emberrel, akkor Dharma; ha összhangban van [a világival], akkor nem Dharma. Ha a nyoma üdvös, akkor Dharma; ha nem, akkor nem Dharma. – válaszolta Dromtönpa.

Egyszer a szellemi tanító Potovát megkérdezte egy upászaka:
- Mi a legfontosabb ahhoz, hogy a Dharmát egyhegyűen gyakoroljuk?
- A Dharma egyhegyű gyakorlásához a legfontosabb az állandótlanságon szemlélődés. Mert ha a halálon és az állandótlanságon szemlélődsz, az elején belépsz tőle a Dharmába. A közepén erényes tettek végrehajtásában ad lendületet. A végén a valóság végső természetének tökéletes egykedvűségét megérteni segít.
Továbbá, ha az állandótlanságon szemlélődsz, az elején annak oka lesz, hogy el tudd engedni az ehhez az élethez való ragaszkodást. A közepén annak feltétele lesz, hogy elfordulj a létforgatag mindegyik jellegéhez kötődéstől. A végén a nirvána útjára lépésben segít.
Továbbá, ha az állandótlanságon szemlélődsz, és megjelenik tudatodban a megértése, az elején a hit művelésének oka lesz. A közepén az örömteli kitartásra ösztönöz. A végén a bölcsesség létrejövésének oka lesz.
Továbbá, ha az állandótlanságon szemlélődsz, és megjelenik tudatodban a megértése, az elején a páncélszerű örömteli erőfeszítésre ösztönözés oka lesz. A közepén a tényleges alkalmazás örömteli erőfeszítésére ösztönzés feltétele lesz. A végén a visszafordíthatatlan örömteli kitartás ösztönzésében segít. – válaszolt Potova.

Egyszer Kjangca Dorcül kért útmutatást a szellemi tanító Potovától. Potova válaszolt:
- Szemlélődj az állandótlanságon rendszeresen, és amikor megjelenik a halál elkerülhetetlenségének gondolata, eljutsz arra a pontra, ahol nem okoz nehézséget a káros tettek elhagyása és az erényes tettek végrehajtása.
Ráadásul, rendszeresen műveld a szerető kedvességet és az együttérzést, és amikor megjelennek tudatfolyamodban, eljutsz arra a pontra, ahol nem okoz nehézséget az érző lények jólétéért munkálkodás.
Ráadásul, rendszeresen meditálj az ürességen, ami minden jelenség végső létmódja. És amikor ez [a megértés] megjelenik tudatfolyamodban, eljutsz arra a pontra, ahol nem okoz nehézséget a tévképzetek eltörlése.

A szellemi tanító Csengava mondta:
- Általánosságban a személyek önlétéhez és a jelenségek önlétéhez [ragaszkodásból] sokasodik az összes szenv és kitekert gondolat. Konkrétabban, számunkra egyedül a személyek önlétéhez [ragaszkodás] ártalmas. Ezért a személyek önléte az, amit meg kell támadni és el kell törölni a bölcsesség három [szintjével]: a tanulásból, az átgondolásból, és a meditációból nyert megértéssel. A mi esetünkben azonban, bár tanulunk, átgondolunk, és meditálunk, az énhez [ragaszkodásunk] növekszik, kitartásunk gyengébb, mint egy őzborjú, és ingerlékenységünk nagyobb, mint Cang kísértetének. Ezek a jelei annak, hogy a tanulásból, átgondolásból, és meditációból nyert megértésünk rossz irányba ment. Ha a külső jelenségeket valamennyire üresnek tekintjük, de belső énünk érintetlen marad, egy karcolás nélkül, akkor az olyan, mint messzire lőni a nyilat, miközben a cél közvetlen előttünk van. Olyan, mint a tolvaj lábnyomait keresni a mezőn, miközben az erdőbe szaladt, vagy szertartási tormát[17] küldeni az északi kapuhoz, miközben a kísértet a keleti kapunál van.

Egyszer, amikor a szellemi tanító Kharak Gomcsung meglátogatta a Csenga [kolostort], a Gyalból való tanító, Jesé Szung megkérdezte:
- Ó szellemi tanító, kérni szeretnék tőled egy módszert, hogy szellemi tevékenységeket végezzek!
- A módszernek a szellemi gyakorlatok végzéséhez három szintje van. Az szellemi tevékenység legalsó szintje elkerülni az érző lényeknek ártást; a szellemi tevékenység középső szintje segíteni az érző lényeket; és a legfelsőbb szintje – mivel sem az én sem az érző lények nem tárgyiasíthatóak – a születetlen természeten meditálás. – válaszolta a szellemi tanító Kharakpa.

A drága apa Csegom mondta:
- Ha a jelenség és létezés világát felismered, mint ami a tudat, megérted a tudatot magát, mint ami üres, és nem ragaszkodsz megértéseid felsőbbrendűségéhez: ez a végső nézet.
Amikor a zavartalanság ragasztója tartja a művietlen állapotba helyezett tudatod, és nincs benned tárgyiasítás és ragaszkodás ehhez meg ahhoz: ez a végső meditáció.
Amikor a nehézségeket úttá alakítod, elvágod a kellemes tárgyakhoz kötődést, és nincs benned elfogadás vagy elutasítás, sem igenlés vagy tagadás: ez a végső viselkedés.
Amikor mindent lényegi valódiság nélküliként ismersz fel, a jó és rossz iránt nincs benned elfogadás vagy elutasítás, és mindent elengedsz amikor csak akarsz: ez a zavaró erők végső eltávolítása.
Amikor összefüggéstelen masszává olvadnak, amiket észlelsz, tévképzeteid széthullnak, és kötődésed gyorsan megszűnik: ez a hevült [szint] végső jele.
Amikor meglazul az én megragadásának pányvacöveke, kimerülnek a vágyak attól, hogy mindent önléttől mentesként megértesz, és elvágod az elvárások kötelét: ez a közvetlen gyümölcs.
Ennek alapján megtisztítani a tudatodat, fenntartani a dharmakája természetes alapját, és önzetlenül mások jólétén munkálkodni: ez a végső gyümölcs.
Igazából még ezen végső tények esetében sincs [a tudatnak] végső élvezete vagy elhagyása; csak viszonylagos rendszerükben végsők.
Ezért, minthogy az alap üres, mint a visszhang, ne ragadd meg az üres visszhangot valódiként!
Minthogy a látszólagos út a tudat alkotása, az ilyen tudati alkotásokat ne igeneld vagy tagadd!
Minthogy a végeredmény három buddhateste üres nevek, az ilyen üres nevekkel szemben ne támassz semmilyen csalóka elvárást vagy gyanút!

Fordítás és lábjegyzetek:
Hadházi Zsolt (2020. tavasz)

Források:
Sayings of the Kadam Masters compiled by Chegom Sherap Dorjé, in The Book of Kadam: The Core Texts, translated by Thupten Jinpa, p 559-562, 570-576, 578-579, 586-587, 590, 609-610
https://hridayartha.blogspot.com/2011/12/la-panacee-datisha.html