Mindentudó Csökji Dzsungné:

Útmutatások az ötrétű mahámudrához

Namaḥ ¶rī gurave

Amikor e lényegi útmutatásokat írom a mahámudrához,

Leborulok az eredeti, veleszületett, és művietlen guru,

A mindig jelenlévő Változtathatatlan Lény, Vadzsraszattva előtt,

Aki állandó szamszára és nirvána végtelen megnyilvánulása közepette.

Az előkészítők a bódhicsitta képzése,

A jidam istenségen, és a gurun meditálás.

A fő rész a mahámudrában megállapodás,

És a vége felajánlással megpecsételés.

Egy alkalmon belül gyakorolni ezeket

Úgy ismeretes, mint az ötrétű mahámudrá.

Első a bódhicsitta, a felébredés szívének képzése.

A viszonylagos bódhicsitta képzése esetében

A törekvő bódhicsitta olyan, mint valahova menni akarni,

Az alkalmazott bódhicsitta pedig, mint ténylegesen oda menni.

E kettő közül a törekvő bódhicsitta látni,

Hogy nincs egy érző lény sem, aki ne lett volna a szülőd.

Bár boldogságot akarnak, nem tudják hogyan legyenek azok.

Csak rossz dolgokat tesznek, ezért a szamszárában tévelyegnek.

Ezért mindig úgy gyakorold a kedvességet és együttérzést,

Hogy mindenkit bele foglalj, szíved mélyéből kívánva:

„Az ő javukra el fogom érni a felébredést.”

Az alkalmazott bódhicsitta a buddhaság oka.

A hat, illetve tíz túlvivőre utal, amik a két halmozásba sorolhatóak:

A fegyelem az érdemek halmozása, a belátás a bölcsesség halmozása;

Mindkettőt tartalmazza a nyugodt tartózkodás.

Gondolván: „Nem restülve fogom e kettőt gyakorolni”,

Fogadd meg egyhegyű gyakorlásukat.

Második, testeden jidam istenségként meditálás.

Akár van különleges jidamod, akár nincs, rendben van.

Meditálhatsz magadon négy karú Avalókitésvaraként.

A jelenségeket, hangokat, és gondolatokat, mint istenség, mantra, és szamádhi tekintve

Helyezd őket az útra, eldobva a hozzájuk közönségesként ragaszkodást.

Harmadik, vizualizáld a gyökér gurut fejed tetején lótuszon és holdon ülve,

Miközben magad istenségként vizualizálod.

Ő a nagy Vadzsradhára, a Három Ékkő megtestesülése,

Körülvéve a Szóbeli hagyományvonal, a Kagyü guruival.

A három idő Győzteseinek együtt érző erejének ellenére

Guru nélkül a tanítványok tudata nem érik meg.

Ez különösen igaz e sanyarú idők fegyelmezetlen népeire,

Amikor a Győztesek hatása lehanyatlott.

Kezdve ezzel az egy üdvös gondolattal,

Jusson eszedbe hogyan segítenek megszámlálhatatlan módon ügyes eszközeikkel.

Ezért a kifinomult szemlélettel, ami a gurut minden buddhával

Egyenlőnek vagy nagyobbnak látja, egyhegyűen könyörögj hozzá.

Majd, miután háromszor felvetted a meghatalmazásokat,

A guru fénnyé olvad és eloszlik benned.

Abban a pillanatban gondolj a három vadzsrájára és a három kapudra,

Mint amik szétválaszthatatlanok, s lazulj el a művietlen természetességben.

Negyedik a fő rész: a mahámudrá gyakorlása.

Elsőnek, amit meg kell érteni; és másodiknak, amit gyakorolni kell.

Első: a szamszárában és nirvánában minden megjelenő és létező természete

Kezdetektől fogva a teljesen tiszta dharmadhátu.

Mélységesen tiszta, nem kettős, végleteken túli, és nem összetett,

Ezt hívjuk „Eredeti Buddhának”,

Az ok folyamnak, a mahámudrá természetes állapotának,

És tathágatagarbhának, buddha természetnek.

A teljesen tiszta természetet, ami térszerű,

Énnek és enyémnek észlelik

A pillanatnyi fogalmak folyamán keresztül.

És így, kezdve a tudatlansággal, a függőség

Folyamata kibomlik, mint a szamszára kereke.

A guru mutatja be neked ennek igaz természetét,

És amikor megérted, hogy a szamszára gyökere

Az énhez ragaszkodás, s annak gyökere a gondolkodás,

Akkor épp ahogy a tűz kialszik és füstje magától megszűnik,

Minden fogalmiságot elengedsz az ürességben, amit gyakorolsz.

E legfőbb út a megszabaduláshoz pont ehhez rendelkezik módszerekkel.

A tantrában sokféleképp tanítják: kifejlesztő szakasz, prána képzés,
Fellángolás és lecsorgás, s a többi; a szútrák pedig a nyugodt tartózkodást

Különböző támasztékokkal, a belátással meggyőződést, s egyebeket tanítanak.

Miért? Mert az üresség megértése nélkül

Lehetetlen túljutni a szamszárán és felébredettként megjelenni.

Ezért mondják: „Amit a Győztes tanított, mind az ürességbe tart és végződik.”

Mondják: a nemesek az ürességen meditálással szabadulnak meg,

És a többi meditációt is ezért tanítják.

Meditációjukban a gondolatokat elhagyva

Egyes nem buddhisták ezt a tévképzetet gyakorolják:

„Én vagyok a fogalom mentes legfőbb én”;

Mások elutasítják Hvasang fogalom mentes szamádhiját,

Míg az csak a kezdők nyugodt tartózkodása;

Miközben intellektuális gondolatok hosszú láncolatát

Meditációnak nyilvánítják, akik jövendő hírnévre áhítoznak.

Az összes ilyen tisztátalan meditációt teljesen el kell hagyni.

Tapasztalati útmutatást szerezz, semmint hogy szavakkal elégedj meg:

Lényegi tanácsot, ami a Buddha tanításainak hagyományvonalát díszíti.

Azon szerencsések, akik tapasztalatot nyernek ilyen útmutatásból,

Egyesítsék szamádhijukat a megkülönböztető bölcsességgel.

Ezt úgy ismerik, mint a buddha természetet útként használni,

Az ügyes eszközök folyama, az út igazsága,

És a bölcsesség halmozása.

Továbbá, a szamádhi a nyugodt tartózkodás meditációját jelenti,

Ami egyhegyűen és fogalmak nélkül marad.

A tudat világos lényege, megtévesztetlen és gondolaton túli,

Az, ahogy minden dolog igazából van.

Lényed legmélyéből meggyőződni a megértésben,

Hogy szamszára és nirvána egésze születetlen nem bonyolítás,

Az a belátás, amit itt megkülönböztető bölcsességnek hívunk.

Amikor egyenlően megállapodsz a nyugodt tartózkodásban és a belátásban,

Akkor csupán egyetlen lényegük, avagy „egységük” van.

Mindaddig, amíg meditáció és posztmeditáció még nem forrt össze,

A posztmeditáció során legfontosabb az elemző bölcsesség.

A szútrákban a különleges belátást szemekhez,

A nyugodt tartózkodást lábakhoz hasonlítják.

A szemek látása nélkül a lábak nem ismerik,

Avagy nem értik maguktól a bejárandó utat;

Viszont lábak nélkül hogyan tudná valaki bejárni?

Ezért mondják a tanítások, hogy legyenek szemeid és lábaid is.

Az ilyen meditáló felfedezi, hogy az égszerű dharmadhátuban

Természetesen lehetetlen, hogy bármi szenny legyen,

Mégis, az ideiglenes érzelmi és fogalmi szennyek

Fokozatosan eloszlanak, mint a felhők.

A tíz bhúmi és az öt márga,

Vagy a Sántipa szerinti egyhegyűség, nem bonyolítás, egyízűség, és nem meditáció,

És egyéb felosztások ennek alapján vannak.

Ahogy mondják: „Amikor a szennyek és lenyomataik

Teljesen kimerülnek, az a teljes felébredés.”

Ha megértettük a mindent átható dharmakáját,

Az érdemekből a rúpakája kettős gyümölcse

Erőfeszítéstől mentesen megjelenik, mint fény a napból.

Hívják eredmény folyamnak, eredmény buddhaságnak,

És kettős tisztaságú szugatagarbhának.

A Buddha tanításai erről széles körben ismertek.

Második, amikor arról van szó, amit gyakorolni kell,

Az elnyugvásnak két módja van.

Helyezd nyugalomba a testet Vairócsana hetes tartásában,

És nyugtasd a tudatot könnyedén, minden változtatás nélkül.

A jelen tudatosság meztelen felismerésében

Ne kövesd a múlt gondolatait,

Ne üdvözöld a jövő gondolatait.

Ha sok a gondolat, ismerd fel azt, ami sokasítja őket.

Hagyd, ahogy van - ítélet, elfogadás, és elutasítás nélkül.

Ha nem érted el az egyhegyűség szintjét,

Összpontosíts egy neked tetsző támaszra,

Mint a bot, kavics, istenség alakja, szótag,

Vagy bármi más, hogy megfogd a tudatot.

Így meditálva, ahogy fokozatosan valamennyire megállapodik tudatod,

Gyakorolj rövid alkalmakkal sokszor.

Először egyesítsd a hatféle érzéki tapasztalásod

Az éberség egyetlen pontjába,

Aztán egy pillanat alatt teljesen lazulj és engedj el,

Mint amikor egy éles pengével átvágják a csomót.

Azon kívül, hogy nem térsz el ettől az állapottól,

Add fel a figyelem minden tárgyát, a gondolatokat az „ezen meditálásról”,

A meditációról, a meditálóról, a jelenlétről és a hiányról, hogy „ez az” vagy „nem ez az”,

Gyönyörről, világosságról, gondolat mentességről, ürességről, és minden hasonlóról.

Amíg csupán nem térülsz el ettől az éber állapottól,

Ént sosem megragadva tudatosságod megy, amerre akar,

Miként a varjú repül a hajó felett a tengeren.

Ezzel a gyakorlattal a hat érzékszerv nyilvánvaló tárgyai,

Fájdalmak, érzelmek, és gondolatok mind támaszok lehetnek

És összeolvadhatnak a meditációddal.

Nem fogják szamádhidat elhomályosítani, hanem erősítik azt.

Röviden, mikor a nyugodt tartózkodás megszilárdítását gyakorlod,

Túl sok lazítás álmossághoz vezet,

Míg túl sok feszítéstől zaklatott leszel, és nehezen ülsz nyugton.

A feszítettség csak a tudatot gyötri,

És kételyektől legyűrten nem nyersz egyhegyűséget.

Ezért nem túl feszesen, nem túl lazán, meditálj örömmel és bizonyossággal.

A gyönyör, világosság, vagy üresség tapasztalatához ragaszkodva

Letérsz a szamszárába, így ragaszkodás,

Elnyomás és gerjesztés nélkül őrizd önmagad folyamatos felismerését.

Az útmutatást a különleges belátáshoz úgy kapod,

Ahogy a védelmező Maitréja mondja A szútrák díszében:

Felfogva: nincs semmi a tudaton kívül,

Megérti, hogy a tudat is üresség.

Az okos e kettő nem létét megértve

A nélkülük levő dharmadhátut ismeri.

Hiteles idézetekkel, érveléssel, és tapasztalattal

Meggyőződhetünk róla, hogy ez így van.

Először is, a gondolatok e kavalkádja, minden tapasztalatunk,

Nem léteznek máshogy, mint csupán tudat,

Ezért ismerd őket álomhoz hasonlatosakként.

Ha azon gondolkozol, hogyan születhetnek az akadálytalan tudatból

Olyan akadályozó dolgok, mint szilárdság, nedvesség, hő, és hasonlók,

Akkor ott van a gulyás története,

Aki meditációval szarvakat növesztett,

S a mantrikáé, aki nága gyakorlattal

Átváltozott a nága király Apalálává.

Vagy amikor a jidam istenség látható

A kifejlesztő szakasz stabilizálásával.

Ha mindezek egy életen belül megjelenhetnek,

Mi akadálya lenne tapasztalataink megnyilvánulásának

Kezdettelen idők alatt összegyűlt rossz szokásokból?

Egy pohár vizet az istenek ambróziának,

Éhes szellemek gennynek és vérnek látnak.

A földszellemek egy hegyet kastélynak,

Az emberek közönséges kőnek látnak.

Mindez mutatja, hogy az ilyen dolgoknak

Nincs igazsága pusztán tudati megjelenésükön túl.

Amikor megbizonyosodtál a látszólagos tárgyak tudati mivoltáról,

Akkor ismerd meg, hogy a tudat is üresség.

A tudatnak nincs konkrét léte, még egy atomnyi se.

Miért? Amikor egy tárgy feltételesen megjelenik,

Tudomása egy pillanatra keletkezik, és megszűnik.

Ezt osztályozzuk a nyolc tudatként,

De bármelyiket felboncolva a gyökerük eltűnik,

Mert amit minden alapjának hívunk csupán egy név.

Ahogy a szomjas állat a vizet üldözi

A délibábban, amiben egyáltalán nincs,

Ez a teljesen megtévedt tudat énhez ragaszkodik,

És egyre inkább tévedésben van, ahogy rossz karmát gyűjt.

A Győztes ezért mondja a szútrapitakában:

„Nincs tudat a tudatban.”

Amikor nincs tudat, azt tanítják:

„Természete világosság.”

Miért? Mert amit „tudatnak” hívunk,

Az csak a nyolc tudat,

És ezek csak gondolatok, természetüknél fogva zavarodottak.

De „a tudat természete, ami világosság”,

Az gondolat mentes, nem zavarodott, öntudó bölcsesség.

Nem újonnan szerzett a meditációval,

Nem is a Győztesek együttérzése adja,

Ez a kezdettelen ok folyam, eredendő természetünk.

A halmozások gyűjtésével, szennyek tisztításával, gyakorlással,

És a guru rámutatásának áldásával

Meglátod magadtól, amid eleve van. Ahogy mondják:

Veleszületett, ezért más nem mondhatja el,

S bár sehol sem található,

De a csodálatos guru időszerű módszereire

És érdemeidre támaszkodva ismered meg.

Így felfogottól és felfogótól mentes

A veleszületett öntermészet.

Tiszta, mint a tér, korlátok és részrehajlás nélküli.

Ha csak egy pillanatra is meg tudsz állapodni

Bonyolítás nélküli nyugalom és belátás egységében,

Mondják, az kalpányi sötétséget lerombol.

A bonyolítástól mentes mahámudrá

Szútra és tantra lényegi nézete.

Nágárdzsuna és más tanítók mondják:

„A középútnál nincs magasabb nézet.”

De a Három mód lámpása szerint

„A jelentés ugyanaz”, tehát azonos.

Mi értelme kapni és másoknak adni

Meghatalmazások százait,

Ha nem gyakorlod a negyedik meghatalmazás jelentését, a mahámudrát,

Hanem befogod a füled már a neve hallatán is?

Miben különbözik ez a Vágyvilág urának karmájától?

Ezért amikor az egység e jógáját gyakorlod,

Ha megragadod a gyönyör, világosság, vagy gondolat mentesség élményét,

Félrevisznek a Vágy-, a Forma-, és a Formátlan-világba.

Ezért ne ragadd, és ne akadályozd meg őket,

Csak hagyd a természetes állapot folyamatos jelenlétét!

Továbbá, akár az intellektuális megértést gondoljuk elégnek,

Vagy a jelenségek elpusztításával azok üresnek képzelését,

Vagy mindenféle gondolat, bármilyen apró is, megakadályozását:

Ezeket mind kezeljük félelmetes vermekként!

Hagyj fel a tisztán elméletből épített rendszerekkel,

Mint bármely felmerülő gondolat hibáihoz ragaszkodással,

És csak engedd minden keletkezésének változatlan, természetes áramlását!

Ha szorgosan gyakorolsz e hagyomány szerint,

Amit olyan tapasztalati szóbeli útmutatások díszítenek,

Mint „lazíts és engedd zavartalan nem gyakorlásban”,

Szívedből sugározni fog a bölcsesség, a tévképzetek elhullnak,

És az út jelei és minőségei növekszenek, még ha nem is akarod.

Mint a földre ömlött higany,

A nyolc világi aggodalom pora nem szennyez be,

És a szamszára élvezetei visszataszítónak tűnnek, mint a méreg.

Megértve az üresség és függő keletkezés egységének lényegét,

A mindkettő javát szolgáló egyesült bölcsesség és eszköz magától létrejön.

Amikor ez történik, azt mondják: „gyakorlásod elérte a fő célját”.

A három előkészítő érdemet halmoz,

Míg a fő gyakorlat bölcsességet.

Ezért a két halmozással

Megszerzed az eredményt, a két vagy három káját.

Majd amikor az alap és út világossága keveredik,

Mint anya és gyerek találkozása,

Azt hívják tökéletes buddhaságnak.

Az üres lényeg a dharmakája,

A világos természet a szambhógakája,

Az akadálytalan megnyilvánulás az egyetemes nirmánakája,

A teljesen tökéletes a mahászukhakája.

A négy kája természete, az eredeti állapot

Önfelismerésed legfőbb gyümölcse,

Amit „remény és félelem nélküli eredménynek” hívnak.

(folytatás)