Szútrák : Kérdések az éntelenségről című nemes mahájána szútra |
Kérdések az éntelenségről című nemes mahájána szútra
2023.04.28. 22:19
Hódolat az összes buddhának és bódhiszattvának!
Íme, a tírthikák – akiknek tárgyakon alapuló nézeteik vannak, és fogalmakkal meg elemzéssel foglalatoskodnak – a mahájána követői közé mentek. Tiszteletteljesen, összetett kezekkel ezeket kérdezték az éntelenségről:
– Nemes család fiai! A Mindentudó azt tanította, hogy nincs én a testben. Ha tényleg nincs én a testben, akkor hogy jön létre játékosság, nevetés, sírás, élvezet, harag, büszkeség, irigység, rágalom és a többi? Tényleg van én a testben, vagy nincs? Illendő lenne, ha eloszlatnátok kételyeinket.
– Barátok! Nem kéne azt mondani, hogy tényleg van vagy tényleg nincs én a testben, mert ebben az esetben azt mondani, hogy tényleg van vagy tényleg nincs én az téves beszéd. Ha létezne egy én, akkor miért nem észlelhető egyáltalán, még azután sem, hogy keresik a hajban, körmökben, bőrben, fejben, húsban, csontokban, velőben, hájban, inakban, májban, belekben, torokban, lábakban, végtagokban, s más kisebb részekben a testen belül és kívül? – válaszolták a mahájána követői.
– Az én csak azoknak látható, akiknek isteni szemük van. Hogy láthatnánk mi, akiknek hús szemük van? – mondták a tírthikák.
– Még azok sem látják, akiknek isteni szemük van. Mégis hogy lehetne látni valamit, aminek se színe, se alakja? – válaszolták a mahájána követői.
– Akkor nem létező? – kérdezték a tírthikák.
– Nem létezőnek vagy létezőnek mondani téves beszéd. Ha nem létező, akkor miért keletkezik oly nyilvánvalóan játékosság, nevetés, sírás, élvezet, harag, büszkeség, irigység, rágalom és a többi? Ezért nem helyes azt mondani, hogy nem létező. Nem kéne azt mondani, hogy létező vagy nem létező. Mivel hiba lenne, nem kéne azt mondani, hogy létezik, vagy hogy nem létezik – mondták a mahájána követői.
– Ebben az esetben mit találni? – kérdezték a tírthikák.
– Semmit sem találni – válaszolták a mahájána követői.
– Olyan üres, mint az ég? – kérdezték a tírthikák.
– Barátok! Pontosan úgy van. Olyan üres, mint az ég – válaszolták a mahájána követői.
– Ha úgy van, akkor miként kéne látni a játékosságot, nevetést, sírást, élvezetet, haragot, büszkeséget, irigységet, rágalmat és a többit? – kérdezték a tírthikák.
– Úgy kéne tekinteni őket, mint egy káprázat, egy álom, és egy bűvész trükk – válaszolták a mahájána követői.
– Miben olyanok, mint egy káprázat, egy álom, és egy bűvész trükk? – kérdezték a tírthikák.
– A káprázat csak egy hasonlat. Az álom csak egy jelenség, ami nem megragadható, természetében üres, és lényegében nem létező. A bűvész trükk szándékosan alkotott. Így vannak a dolgok, barátok. Így kéne tekintsétek mindezeket, mintha káprázatok, álmok, és bűvész trükkök lennének.
Továbbá, a viszonylagos és a végső közti különbségre is rá kéne mutatni. Ehhez kapcsolódóan: a viszonylagos abból az elképzelésből áll, hogy „ez én, az más”. A lélek, személy, egyén, cselekvő, figyelő, vagyon, gyerekek, feleségek, barátok, rokonok, és a többi képzete az, amit viszonylagosnak neveznek.
Ahol nincs lélek, nincs személy, nincs egyén, nincs cselekvő, nincs figyelő, nincs vagyon, nincsenek gyerekek, nincsenek feleségek, nincsenek barátok, nincsenek rokonok, és a többi az, amit végsőnek neveznek. A viszonylagos mindennek megszokásból való felcímkézéséből, az erényes és erénytelen tettek eredményeiből, és születésből és megszűnésből áll.
Az olyanság lényege, ahol nincsenek erényes eredmények, nincsenek erénytelen eredmények, nincs születés, és nincs megszűnés, túl van szennyeződésen és megtisztuláson. Ez a középút tanítás, amire a gyakorlásban törekedni kell. Ehhez kapcsolódóan mondják:
A viszonylagost és végsőt
Két kategóriaként magyarázzák:
A viszonylagos a világi jelenségeket tartalmazza;
A végső a világin túl van.
Viszonylagos jelenségekkel foglalatoskodva
Az érző lényeket eluralják az érzelmi szennyeződések.
Egyáltalán nem ismerve a végsőt
Hosszú ideig vándorolnak a szamszárában.
A viszonylagos világi jelenségek
Képzeteit az ostoba alkotja.
Az ilyen elképzelések miatt
Szenvedést tapasztalnak.
A közönséges egyének, éretlenségük folytán
Nem ismerik a megszabadulás útját.
A véget nem érő szenvedés
Különféle formáit tapasztalják.
Nem tudva a végsőről,
Ahol megszűnik a világi lét,
Születnek és megszűnnek.
Bár születetlenek, jönnek és mennek.
Világi jelenségeken időző balgák
Körbe kószálnak, mint a kerék.
A szamszárában, a szenvedés helyén,
Újra és újra megfordulnak.
Épp ahogy a nap és a hold
Folyton jön és megy,
Ugyanúgy utaznak ezek a lények a világban,
Újra és újra jönnek és mennek.
A szamszára egésze mulandó és bizonytalan,
Minden pillanatban szétesik.
Ezért van, hogy a végsőt ismerve
Elhagyjuk a viszonylagos valóság állapotát.
A felsőbb birodalmak istenei,
Miként a gandharvák, apszarák és emberek is,
Vándorlásnak alávetettek;
Ez mind a viszonylagos eredménye.
Sziddhák, vidjádharák, jaksák,
Kinnarák és mahóragák
Újra és újra pokolra mennek;
Ez mind a viszonylagos eredménye.
Akik nagy kitartással eljutnak jó tulajdonságaik
Okán az istenek lakhelyére,
Újból el kell távozzanak és le kell essenek a felsőbb birodalmakból;
Ez mind a viszonylagos eredménye.
Bárki, aki eléri Sakra vagy egy
Egyetemes uralkodó legfőbb állapotát,
Újból az állatok szülőhelyére kerül;
Ez mind a viszonylagos eredménye.
Elhagyva a felsőbb birodalmak
Isteneinek nagy gyönyörét,
Egy jógi mindig a felébredés tudatán
Meditáljon, ami világosság.
Lényegtelen, megtalálhatatlan,
Teljesen üres, alaptalan,
Minden bonyolításon túli;
Ilyen a felébredés tudatának meghatározása.
Nem kemény és nem puha,
Nem meleg és nem hideg,
Nem érinthető és nem megragadható;
Ilyen a felébredés tudatának meghatározása.
Nem hosszú és nem rövid,
Nem kerek és nem háromszögű,
Nem vékony és nem vastag;
Ilyen a felébredés tudatának meghatározása.
Meditáción túli,
Tírthikák körén kívüli,
Gyakorlata a túlvivő bölcsesség;
Ilyen a felébredés tudatának meghatározása.
Hasonlaton túli, nincs mit meditálni rajta.
A legfőbb nem látott lakhely,
Természetében teljesen tiszta;
Ilyen a felébredés tudatának meghatározása.
Minden dolog habhoz hasonló,
Lényegtelen, mint a vízbuborékok,
Nem állandó és nincs énje.
Hasonlatosak a bűvészmutatványhoz és délibábhoz.
Mint egy darab agyagból készült kancsó,
A lények tele vannak bonyolításokkal –
Vágy, harag, és a többi –
Teljességgel káprázatszerűek.
Ahogy reggel volt egy harmatcsepp,
S egy pillanat alatt már nincs mit látni,
Ugyanígy, amikor valaki látja a túlvivő bölcsességet,
Az értelem utat enged a feltétlennek.
Folyamatos nevetés és játék,
Beszéd, éneklés, zene,
Anyagi dolgok élvezete, és a többi
Álmokhoz hasonlatosak.
A lények alkotta dolgok
Mind hasonlóak az álmokhoz.
Az álmok a tudat képzelgései.
A tudat maga olyan, mint az ég.
Aki mindig meditál
A túlvivő bölcsesség ezen útján,
Minden létezőtől megszabadul
És eléri a legfőbb állapotot.
Aki meditációval megőrzi
A legmagasabb felébredést,
Amit minden buddha gyakorol,
Megszerzi a mahájána gyümölcsét.
Itt végződik a Kérdések az éntelenségről című nemes mahájána szútra.
Fordította, szerkesztette és véglegesítette az indiai tanító Kamalagupta és a nagy tibeti szerkesztő-fordító bhiksu Rincsen Szangpo.
A Dharmasāgara Translation Group angol fordításának 1.0.6-os (2022) változatából a magyar változatot Hadházi Zsolt készítette 2023. április 28-án.
További források:
|