Nem az számít, milyen, s az sem, hogy melyik. A Nagy Út[1], örök s mindig másnak tűnik. Eleje jó, közepe jó, vége jó. A szellem[2] mindig kalandozik, mégsincs nyugta a világban, pedig önmaga teremtménye. A léleké a Nagy Boldogság[3], ki érti azé az Öröm[4]. Ki éli, azé a Szeretet[5] s Béke[6]. Miért nincs nyugalom, miért van miért?[7] Nincs ok, nincs okozat. Minden ok és okozat. Csak az Ok van. A mindenség pusztán az Okozat. Világod álvilág[8], akárhány síkon jártál is már, hiába ismered az isteneid s más lidérceit. A Tiszta Bölcsesség[9] a mindenség ajándéka, nem kapható, nem vehető. Van, vagy Nincs, ugyan az. Semmi és Minden, csak Egyről beszélhetünk: a Létről[10]. Egy a Bizonyosság[11]; a változó csak káprázat, önnön teremtményed. Keresni minek, mikor nincs mit találnod? Nincs belül, nincs kívüle, s a kettő között sincs. Itt van[12]. Te vagy az.