Ut a tanitványságig?

No igen, ez okos felvetés. Ott kezdödik a zen, ahol már
tanitvány vagy. De addig?

Ugy mondják, persze nem mindenki, hogy a zen a legfelsöbb
ut. Ám az egyetemhez kell az érettségi, ahhoz meg a nyolc
általános.

Az elsö lépés felismerni a szenvedést. Vagyis, nem tul jo
abba belegondolni, hogy megszülettem, itt vagyok, ahhoz
hogy itt legyek még tennem is kell, s aztán meg nyom
nélkül kinyiffanok. A születés és halál közt azon
mesterkedem, hogy minél több joban, s minél kevesebb
rosszban legyen részem. Ekkor keletkeznek a vallások, a
filozófiák. A Felébredett megoldást igér, méghozzá
most. "Tedd a jot, kerüld a rosszat és tisztitsd meg a
szivedet." Nagyon egyszerü, mégis egy életre szolo munka.
Szoval, ha már sikerült felismerni, hogy a világ nem is
annyira kellemes hely, mint azt képzeltük, akkor felébred
a vágy a szabadulásra. Ez egy oriási lehetöség! Ezért ha
bárki is tanitani akar valakit a szabadulás ösvényéröl,
mutassa meg neki, mitöl is lehetne megszabadulni, s mit
lehet kapni. Ha az illetö eléggé átérzi nyomoruságos
helyzetét, akkor elindulhat a tanulás. Itt kell
választani, hogy melyik középiskolában szeretnénk tanulni.

A második lépés a helyes gyakorlás.
A testet fegyelmezzük az erkölcsös életre.
A lelket kitöltjük szeretettel, odaadással,
együttérzéssel.
A szellemet türelemmel, nyugalommal, békességgel itatjuk
át.
Az értelmet (figyelö + emlékezet) az összeszedettségre,
koncentráciora gyakoroltatjuk, s fenntartjuk a törekvést,
az elszántságot, a jo indittatást.
Ezekböl következöen bölcsességre teszünk szert, ami a
buddha-természet (tapasztalo) meglátása, a végsö cél
megpillantása.

Amint megláttuk a célt, megtapasztaltuk valodi
lényegünket, elindulhatunk a tanitványság utján, ami
elmélyiti tapasztalásunkat és a buddhaságba visz el.

Röviden ez lenne az ut a hétköznapi embertöl a buddháig.
És ha már buddhák vagyunk, akkor elindulhatunk a
hétköznapi emberig. Ekkor igazi mesterré válunk, a
világmindenség tanitojává.