| Dharma : Megszabadulni a szenvedéstől |   
		
 Megszabadulni a szenvedéstől
Astus  2004.05.02. 18:05 
A szenvedés mindig személyes dolog. Ahogy van egy érzésed,  de azt már te döntöd el, hogy fájdalmas, vagy kellemes. És  attol függöen, hogy kellemes vagy kellemetlen, változtatod  a hozzáállásodat. Ha rossz, meg akarsz töle szabadulni, ha  jo, meg akarod tartani. Ez az, mikor szenvedünk a  rossztol, mikor jelen van, s élvezzük a jot, mikor jelen  van. S azért, mert nem látjuk, hogy a dolgok mulandoak,  mig a valodi természetünk állando, de ezt a kettöt  összekeverjük, nem ismerjük fel. Ennek nem tudása minden  szenvedés gyökere.  Mikor pedig ugye nincs jelen éppen a jo, vagy a rossz,  akkor elözö tapasztalatainkbol következöen már félünk a  rossztol, s vágyjuk a jot. Ez az, amit karmának szokás  nevezni. És épp ez visz tovább, ez visz ujra és ujra bele  a szenvedésbe. 
  Ez értelemmel felfoghato és gyakorlással beláthato. A  gyakorlás pedig a tudatosság, az éber figyelem. Tudatában  lenni annak, ami van, s felismerni ugy, ahogy van. 
  Kezdetben ezt elvonultan érdemes gyakorolni a légzés, vagy  éppen a test figyelésével. De lehet külsö tárgyakra is  figyelni, egy mandalára, vagy gyertyalángra, s lehet a  mantrázást is gyakorolni. Ez kezdetben az  összeszedettséget tanitja meg, hogy ne kalandozzunk el  folyton a tárgytol, arra figyeljünk, amit éppen csinálunk. 
  Utána, ha az összpontositás már nem jelent gondot,  rátérhetünk a csak figyelésre. Az elejé elég, ha  elvonultan a világtol, a gondolatainkra figyelünk, ahogy  jönnek és mennek, nem azonosulva, nem belekeveredve  egyikbe sem. Mintha ülnénk egy folyó partján, s néznénk,  ahogy elhalad a viz, de nem megyünk bele. 
  Mindkettöt, ha már elvonultan egy kis gyakorlatra tettünk  szert, akkor a mindennapokban is alkalmazzunk, hisz ott  van csak haszna igazán. 
  Az elvonultság állapotát ugy értem, hogy zavartalan  környezetben, ahol a lehetö legkevesebb dolog vonhatja el  figyelmünket. Persze, ha képesek vagyunk kizárni a  külvilágot, akkor bárhol gyakorolhatunk, s igy is  elvonultságban vagyunk. 
  Természetes, ha valamit meg akarunk tanulni, akkor ahhoz  elszántság és kitartás kell, hogy a gyakorlatot  rendszeressen végezzük. Igazán haszna a mindennapi  gyakorlásban mutatkozik meg. Vagyis, rendszeresen,  meghatározott idöpontban, naponta gyakoroljunk, fél orát.  Általában a reggel, vagy az este alkalmas, kinek melyik  tetszik. Tul fáradtan, álmosan viszont semmiképp sem  érdemes csinálni, mert akkor nem csináljuk megfelelöen a  gyakorlást, s ez különösen az összeszedettség gyakorlatára  igaz. 
  A gyakorlás során olyan testhelyzetet érdemes fölvenni,  ami kényelmes. Persze, jol néz ki a lotusz, vagy a japán  ülés, de ha nem megy, nem kell eröltetni. Azért javasolt  az ülöhelyzet, mert az egyrészt nem olyan fáraszto,  másrészt nem is alszunk el olyan könnyen. Az egyenes hát  is ezért fontos, mert ha tul laza, akkor hamar  elálmosodunk, ha pedig tul feszes, akkor könnyedén  elfáradunk, vagy megfájdul. A helyes tartás mindig azon  mulik, aki csinálja, s annak kell kitapasztalni. 
  Nos, röviden ennyi lenne az a mod, amit mindig is  tanitottak, s ami elvezet a szenvedéstöl valo  megszabaduláshoz.  
	         
		 
	        
	        |