Honnan tudhato, átvered-e magad?

Nekem itthon az évek során egész szép kis könyvtáram gyült össze, különféle témákkal kapcsolatban. Mostanra a buddhizmus müvei tartanak legelöl. De miért olvasok?
Lehetne azt gondolni, hogy csupán azt szajkozom, amit tanultam máshonnan. Nem egy ujfajta jelenség, sokan igy tesznek. Ám szégyelném magam, ha én is eképpen tennék. Mert amennyiben ez volna igaz, akkor csupán játszom az eszem, s lopom a szavakat. És ezzel nem azért van baj, mert mások azt hihetik, én már tudom, hanem mert én azt hihetem, már tudom. S ez az ut a pokolra vezet.
Nagyjábol öt éve járom az utam, ami egy felismeréssel indult. Azután már csak ez a felismerés igazolodott ujra és ujra a különféle iratokban. Visszagondolva, azota mit és hogyan csinálok, milyen az életem, mondhatni igazán kellemes. Csak én tudhatom, mi van velem, éppen ezért kell odafigyelnem, nehogy aztán becsapjam magam. Hogyan lehet ezt eldönteni?
Miota felismertem azt, amit Buddha-természetnek szokás nevezni, valahogy magátol jött az, hogy ezt probáljam másoknak is megmutatni. Ezzel nagyjábol a lehetetlennel probálkozom. Mégis, akik ugy voltak, illetve vannak vele, hogy érdemes velem erröl beszélni, s kiprobálni, azok nem csalodtak. Nem azt mondom, hogy megértettek mindent, de valamennyire jobbitottak az életükön.
Ettöl függetlenül, még lehet, hogy csak becsapom magam, s ezt nem vagyok képes észre venni (bár már sokan mondták nekem, hogy hülye vagyok, ez nem igaz, te csak könyveket idézel... még akkor is, mikor nem is tudtam, hogy valaki más is már leirt ilyet), de ha az a tudás, még ha csak könyvekböl is loptam, képes másokon segiteni, akkor inkább jutok pokolra, minthogy az igazat tudjam, de senkinek se használjak vele.

Csípős szél hajam tépázza
Tíz felhő egy
Összemosódom