A gyulolet elegge elemi tapasztalas, s ugy emberek szoktak erezni, ki gyakrabban, ki ritkabban, de olyanrol meg nem hallottam, hogy valaki ne erezte volna.

A gyulolettel elso szamu gond, hogy mind az adonak, mind a fogadonak erosen kellemetlen erzes, raadasul sok-sok nem kivant kovetkezmenye van, roviden szolva, a gyulolet szenvedesteli.

Maga a gyulolet vegso soron a tudatlansagbol ered, de mig ez kifejlodik, az kisse bonyolult, de probalok ertheto lenni. Ha megsem sikerul, akkor johetnek a kerdesek.

A gyulolet jobb esetben valaki mas bizonyos tulajdonsaga(i) ellen iranyul. Kellemetlenebb, ha onmagunk ellen. Nezzunk egy peldat! En gyulolom a Jozsit, mert neki nagy haza van, szep kertje, takaros felesege, uj kocsija, meg jo allasa van. Ez szamomra inkabb ugy jelenik meg, hogy azert gyulolom, mert egy sznob kocsog, aki felvag mar azzal is, hogy milyen nyakkendot visel. Am a hatterben ott az irigyseg, az pedig nem mas, mint hogy En akarok a Jozsi lenni, azt akarom, hogy nekem legyen olyanom, ami neki van, de eppenseggel nekem nincs, meg sose lesz, mert a Jozsi biztos benne van mindenfele sotet ugyekben, de bezzeg En nem, mert En legalabb tisztesseges vagyok. Szoval, miert is hianyzik nekem egy csomo anyagi jo? Az anyagi javak gyakorlatilag onnon szemelyisegem kitagulasa. Ami folott hatalmam van, azt birtoklom, s amit birtoklok, az az enyem, s ami az enyem, az hozzam tartozik, ami pedig hozzam tartozik, az En vagyok. - Az En nevem Astus. Astus vagyok. Hetkoznapi megjelenese ennek. - Mikor megszuletunk, akkor elmeletileg nem letezik olyan, hogy En, de legalabbis nagyon halvany meg. Ezutan folyamatosan tapasztalunk mindenfelet, s kialakul az, hogy vannak dolgok rajtam kivul, es vagyok En. Anyagiakban peldazva: kezdetben En es edesanyam Egy voltunk, de ez a szuletes utan megvaltozott, lett Anyu, meg lettem En. Ezutan valamilyen szinten meg mindig azonositom Magamat az Anyuval, igy o az En Anyukam. Anyu az, aki folyton torodik velem, figyel ram, vagyis ezzel igazolodni latszik az, hogy En letezem. Am ez az En is egy birtokolt valami, egy halmaz, amiben benne van az, hogy mi a nevem, hany eves vagyok, milyen magas vagyok, mennyire vagyok okos, mi tortent velem eddig... vagyis egyfajta onertekeles, adott tulajdonsagok, es emlekek. Es mikor Anyukamnak el kell mennie, mert jott egy vendeg, akkor en nem kedvelem azt a vendeget, mert elvette az Anyukamat, igy nem torodik velem. Marpedig a tobbiek azt igazoljak, hogy En letezem, s hogy mi mindenben kulonbozom masoktol.

Ami kovetkeztetes ebbol levonhato: minden szulo torodjon a gyerekevel! Akit ugy hatarozok meg, hogy En, az valojaban csak egy tanult dolog. Ez a teves En-azonositas vezet ahhoz, hogy birtokoljak, es birtokolni vagyjak. Ez a vagy vezet felelemhez (elveszithetem azt, ami az enyem, vagyis azt, ami En vagyok) es gyulolethez.

Visszakanyarodva az elejere, mikor azt mondtam, a tudatlansag az oka a gyuloletnek, most mar lathato, hogy annak nem tudasa vezet gyulolethez, hogy nem vagyok azonos az Enemmel.

Gyakori hiba viszont, hogy az ehhez hasonlo magyarazatokbol azt a kovetkeztetest vonjak le, hogy ezt a bizonyos En-t meg kell semmisiteni, vagy az En az ellensegem. Nem. Errol szo sincs, ezert ilyen badarsagot ne higgyen el senki, kulonben konnyen eljut az on-gyulolethez, ami pedig tenyleg oltari nagy szivas.