A hétköznapi tudat

Az Út nem igényel gyakorlást, csak ne szennyezd be. Mi a szenny? Míg ingadozó tudatod van, ami kitalációkat és agyalásokat hoz létre, az mind szenny. Ha az Utat közvetlenül akarod megérteni, a hétköznapi tudat az Út. A hétköznapi tudat alatt azt a tudatot értem, amiben nincs kitaláció, nincs személyes ítélet, nincs megragadás, vagy elutasítás.

A gyökér

A zen alapítói azt mondták, hogy az ember lényege önmagában teljes. Csak ne időzz jó, vagy rossz dolgok felett – ezt nevezik az Út gyakorlásának. Megragadni a jót és elutasítani a rosszat, az ürességet szemlélni és belépni az összeszedettségbe, ez mind a kitalációk tartománya – és ha külsőségek után kutatsz, egyre messzebb és messzebb távolodsz el. Csak hagyd abba a világ gondolati tárgyiasítását. A kalandozó tudat egyetlen gondolata a gyökere a születésnek és halálnak ebben a világban. Csak ne legyen semmilyen gondolatod és megszabadulsz a születés és halál gyökerétől.

A tengeri elmélkedés

Időtlen idők óta az emberi káprázatok, a megtévesztés, a büszkeség, a fondorlatosság és az önhittség egyetlen egy testben gyűltek össze. Ezért mondja az írás, hogy ez a test csak elemekből áll és a megjelenése és eltűnése csak az elemeké, miknek nincs személyiségük. Mikor az egymást követő gondolatok nem várják be a másikat, s mindegyik gondolat békésen elhal, ezt hívják a tengeri elmélkedésben való elmélyülésnek.

Megtévesztés és megvilágosodás

A megtévesztés azt jelenti, hogy nem vagy tudatában saját eredendő tudatodnak; a megvilágosodás azt jelenti, hogy felismered saját eredendő lényegedet. Egyszer megvilágosodsz, s onnantól soha többé nem leszel megtévesztve. Ha megérted a tudatot és a tárgyakat, akkor nem jelennek meg hamis felfogások; mikor nem jelennek meg hamis felfogások, ez az elfogadása a dolgok kezdetnélküliségének. Mindig is megvolt neked, s most is megvan – nincs szükség az Út gyakorlására és meditációban ülésre.

A Tao

Ez a pillanat, ahogy sétálsz, állsz, ülsz és fekszel, válaszolsz minden helyzetre és viselkedsz az emberekkel – ez mind a Tao. A Tao a valóság birodalma. Nem számít mennyiek a megszámlálhatatlan és felfoghatatlan működések, nincsenek túl ezen a birodalmon. Ha túl lennének, hogyan beszélhetnénk a Tudat-földről, s hogyan szólhatnánk a kifogyhatatlan lámpásról?

A tudat

Minden jelenség tudati; minden megnevezést a tudat nevez meg. Minden jelenség a tudatból jelenik meg; a tudat a gyökere minden jelenségnek. Egy szútra azt mondja: „Mikor ismered a tudatot és megérkezel a gyökérforrásához, abban az értelemben vallásosnak lehet téged nevezni.”

A dharmakája

A dharmakája végtelen; nem növekszik és nem csökken. Hatalmas lehet, vagy picurka; durva, vagy sima; képeket jelenít meg a dolgokkal és a lényekkel összhangban, miként a hold tükröződik egy tócsában. Működése kiárad, mégsem ver gyökeret; sosem meríti ki a szándékos tetteket, de nem is időzik tétlenségben. A szándékos tett a hitelesség működése; a hitelesség a szándékos tett alapja. Ha már valaki nincs többé rögződve ehhez az alaphoz, arról,  az üres térhez hasonlóan, önállóként beszélnek.

Olyanság

A tudat valódi olyansága hasonló a tükörhöz, ami tükrözi az alakokat: a tudat olyan, mint a tükör, és a jelenségek olyanok, mint a (tükrözött) alakok. Ha a tudat megragadja a jelenségeket, akkor belevonja magát a külső feltételekbe és okokba; ezt jelenti a „tudat születése és halála”. Ha nem ragad meg ilyen jelenségeken, ez az, amit a „tudat valódi olyansága” jelent.

Az összes dharma a buddhista tanítások; az összes dharma a megszabadulás. A megszabadulás a valódi olyanság, és semmi sem különálló ettől a valódi olyanságtól. Sétálás, állás, ülés és fekvés mind felfoghatatlan cselekedetek.