1. Hogyan gyakoroljunk és érjük el a megvilágosodást

Eme Nagy Ügy okaira és feltételeire vonatkozóan, [a Buddha-természet] mindenkiben benne van, mint olyan, önmagában teljes benned, semmit sem nélkülöz. A nehézség az, hogy időtlen idők óta a szenvedély magjai, a megtévesztett gondolkodás, az érzelmi fogalomalkotás és a mélyen gyökerező szokáserők elhomályosították ezt a csodálatos fényességet. Nem tudod őszintén felismerni, mert a tested, a tudatod és a világod megtévesztett gondolatainak maradványaiban fetrengtél, ítélkezve és eltűnődve [erről és arról]. Ebből az okból kifolyólag a születés és halál korforgásában vándoroltál [végeláthatatlanul]. Azonban, az összes Buddha és ősi mester megjelent a világban, számtalan szóval és hasznos eszközökkel tanítva a csanról és hogy megtisztítsák a tanítást. Követve és találkozva különféle természetű [érző lényekkel], a hasznos eszközök mindegyike olyan, mint a dolgok, amivel szétzúzzuk a tudat ragaszkodását és felismerjük, hogy nincs valódi lényege a „dharmáknak(1)”, vagy az „én” [érzetének].

Amit általában úgy ismernek, mint gyakorlat, csupán azt jelenti, hogy összhangban legyél a tudat [bármilyen állapotával], amiben épp tartózkodsz, így megtisztítva és elhagyva a megtévesztett gondolatokat és a szokáserők nyomait. Az ilyen erőfeszítést hívják gyakorlásnak. Ha egyetlen pillanat alatt a megtévesztett gondolkozás hirtelen abbamarad, teljesen megtapasztalod saját tudatodat és felismered, hogy az tágas és nyitott, világos és fénylő, önmagában tökéletes és teljes. Az állapotot, ami eredendően tiszta, minden egyes dologtól mentes, úgy hívják: megvilágosodás. Ettől a tudattól eltérően nincs olyan dolog, mint gyakorlás, vagy megvilágosodás. A tudatod lényege olyan, mint egy tükör és a megtévesztett gondolatok mindenféle lenyomata és a feltételekhez való ragaszkodás a tudatot szennyező por. A jelenségekről való felfogásod ez a por, és az érzelmi tudatosságod a szennyeződés. Ha minden megtévesztett gondolat elolvad, a belső lényeg önmagától megjelenik. Ez olyan, mint mikor a szennyet lecsiszolták, a tükör visszanyeri tisztaságát. Ugyan ez a helyzet a Dharmával(2).

Azonban, szokásaink, szennyezettségünk és az énhez való ragaszkodásunk a világkorszakokon keresztül felgyülemlett és mélyen meggyökerezett. Szerencsére, köszönhetően annak, hogy vezet minket egy szellemi jó barátunk, belső pradnyánk, mint ok, befolyásolhatja létünket, így a belső pradnyá(3) növelhető. Felismerve, hogy [a pradnyá] természetszerűleg bennünk van, képesek leszünk felébreszteni a [Bódhi(4)-] tudatot és a születés és halál [körforgásában létezés] elhagyására törekedni. Az a feladat, hogy kitépjük a születés és halál korszakokon át felgyülemlett gyökereit, kényes ügy. Ha nem egy olyan ember vagy, aki hatalmas erővel és ügyességgel rendelkezik, s elég bátor, hogy elviseljen ekkora terhet és keresztülvágjon közvetlenül [ezen az ügyön] egy csöppnyi habozás nélkül, akkor [ez a feladat] nagyon bonyolult. Egy régi bölcs mondta: „Ez olyan ügy, mint mikor egy ember tízezer ellenséggel csap össze.” Ezek nem hamis szavak.

2. A bejárat a gyakorláshoz és a megvilágosodáshoz

Általánosságban szólva, ebben a Dharma végkorszakban, több az olyan ember, aki gyakorol, mint aki igazi felismeréssel rendelkezik. Több az, aki erőt pazarol, mint az, aki erőt nyer. Miért van ez? Mert nem használják erőfeszítéseiket közvetlenül, és nem ismerik a rövidebb utat. Helyette, sok ember csupán régi szavak és nyelvek tudásával tölti meg a tudatát hallott dolgokra alapozva, vagy a dolgokat érzelmi ítélkezéssel mérik, vagy elnyomják a megtévesztett gondolatokat, vagy kábítják magukat látomásos csodálkozással érzékelő kapuiknál(5). Ezek az emberek az ősök szavain lakoznak a tudatukban és valósnak veszik azokat. Ezenfelül, úgy ragaszkodnak ezekhez a szavakhoz, mint saját nézeteikhez. Alig tudják, hogy ezek a legkevésbé sem hasznosak számukra. Ezt nevezik úgy, hogy a „más megértésének megragadása és elködösítése a saját bejáratának a megvilágosodáshoz”.

Hogy belekezdj a gyakorlásba, először el kell vágnod a tudást és a megértést és egyhegyű tudattal minden erőfeszítésedet egyetlen gondolatra kell irányítanod. Legyen biztos meggyőződésed saját [igaz] tudatodról, ami eredendően tiszta, a legkevesebb ragaszkodástól is mentes, fényes és tökéletes és áthatja az egész Dharmadhátut(6). Valójában nincs test, tudat, vagy világ, sem pedig megtévesztett gondolatok, vagy érzelmi felfogások. Ebben a pillanatban, ez az egyetlen gondolat maga nem-született(7)! Minden, ami éppen megjelentik előtted káprázat és lényeg nélküli(8) – ezek mind az igaz tudat tükröződésének kivetülései. Ilyen hozzáállásban munkálkodjál, hogy szétzúzd [minden megtévesztett gondolatodat]. Rögzítened kellene [a tudatodat], hogy megfigyeld honnan jelennek meg a gondolatok, és hol szűnnek meg. Ha így gyakorolsz, nem számit milyen megtévesztett gondolat jelenik meg, egy csapás és mind darabokra törnek. Mind szétfoszlik és eltűnik. Sosem szabadna követned vagy állandósítanod megtévesztett gondolatokat. Yongjia(9) mester így figyelmeztetett: „El kell vágni a tudatot, mely [vágyakozik] a folytonosságra.” Azért, mert a megtévesztettség káprázat tudata eredendően gyökértelen. Sosem kéne egy megtévesztett gondolatot igaznak tartanod és megpróbálni azt megragadni a szívedben. Amint megjelenik, vedd észre azonnal. Amint észreveszed, el fog tűnni. Sose próbáld elnyomni a gondolatokat, hanem hagyjad őket olyannak, mint mikor egy tökhéjat látsz úszni a vízen.

Tedd félre a tested, a tudatod és a világod és egyszerűen hozd elő [a módszer szerinti] egy gondolatot, mint egy kardot, ami keresztüldöfi az eget. Ha egy Buddha vagy egy Mára(10) megjelennek, csak vágd el őket, mint egy összetekeredett selyemfonál csomóját. Használd minden erőfeszítésedet és erődet türelmesen, hogy tudatodat elvidd a legvégéig. Ami úgy ismert, hogy „a tudat, ami fenntartja a tiszta olyanság helyes gondolatát”, azt jelenti, hogy a helyes gondolat a nem-gondolat. Ha képes vagy szemlélni a nem-gondolatot, akkor máris a Buddhák bölcsessége felé haladsz.

Azok, akik gyakorolnak és mostanság hozták létre a [Bódhi-] tudatot, meggyőződhettek a csak-tudat tanításában. A Buddha mondta: „A három világ csak-tudat és a tízezernyi dharmák csupán tudatosság.” Az egész Buddhadharma(11) csupán a további magyarázata ennek a két sornak, így mindenki képes lesz megkülönböztetni, megérteni és hinni ebben a valóságban. A szent és a világi írások csupán a megtévesztettség és a megvilágosodás útjai a tudatodban. A tudaton kívül minden erény és bűn karmája elérhetetlen. A [valódi] természeted csodálatos. Az valami természetes és spontán, nem valami, amire „felébredhetsz” [mivel természetszerűleg meg van neked]. Mint olyan, miről lehet az ember megtévesztve? A megtévesztettség csupán arra utal, hogy nem vagy tudatában annak, hogy tudatodban nincs egyetlen egy dolog sem, és hogy a test, a tudat és a világ eredendően üresek. Mert akadályozva vagy, ezért van megtévesztettség. Mindig a megtévesztett gondolkodás tudatát, ami folyamatosan megjelenik és eltűnik, vetted valósnak. Ezért azokat is a különféle illuzórikus átalakulásokat, mik a hat érzéktárgy(12) három világában(13) megjelennek, valósnak vetted. Ha ma fel akarod kelteni a tudatodat és elterelni [ebből az irányból] és a felsőbb utat választani, akkor minden előző nézetedet és megértésedet el kell űznöd. Itt egy szemernyi intellektuális tudás, vagy okosság sem lesz hasznodra. Csak át kell látnod a testen, a tudaton és a világon, ami megjelenik előtted, és felismerned, hogy mind lényeg nélküliek. Mint a képi tükröződések – olyanok, mint a képek a tükörben, vagy a hold tükröződése a vízben. Hallj úgy minden hangot és zajt, mint az erdőn keresztülfújó szelet; érzékeld úgy a tárgyakat, mint sodródó felhőket az égen. Minden állandó mozgásban van; minden káprázat és lényeg nélküli. Nem csak a küldő világ ilyen, de a saját megtévesztett gondolataid, a tudat érzelmi ítélkezése és a szenvedély minden magja, a szokáserők, ahogy minden aggályok is talajtalanok és lényeg nélküliek.

Ha így el tudsz mélyedni a szemlélődésben, akkor bármikor egy gondolat jelenik meg, meg kéne találnod annak forrását. Sose hagyd véletlenül keresztül menni rajtad [anélkül, hogy átlátnád]. Ne hagyd magad megtéveszteni vele! Ha így munkálkodsz, akkor némi igazi gyakorlatot végzel. Ne próbálj összeszedni valamicske elvont és intellektuális nézetet róla, vagy némi okos megértést csinálni belőle. Még a gyakorlatról beszélni is valójában olyan, mint a legutolsó alternatíva. Például, a fegyverek használata, nem éppen üdvözítő tárgyak! De úgy használják őket, mint a végső alternatíva [a harcokban]. Az ősök beszéltek a csan megvizsgálásáról és a huatou(14) létrehozásáról. Ezek is végső alternatívák. Bár számtalan kung an létezik, csak a huatou használatával, „Ki recitálja a Buddha nevét?” nyerhetsz erőt belőle elég könnyedén aggasztó helyzetek közepette. Bár könnyen nyerhetsz erőt belőle, [ez a huatou] csupán egy [törött] cserép az ajtók ledöntésére. Végső soron el kell dobnod. Azonban, most még használnod kell. Ha azt tervezed, hogy egy huatout használsz gyakorlatként, akkor hittel, megingathatatlan bizonyossággal és kitartással kell rendelkezned. Nem szabadna amiatt aggódnod, hogy nem világosodsz meg, vagy azért, hogy ez a huatou nem elég mély! Ezek a gondolatok mind akadályok. Ezekről beszélnem kell most, így nem ébred fel benned a kétely és a gyanakvás mikor [nehézségekkel] találod szemben magad.

Ha erőt tudsz nyerni a saját erődből, a külvilág nem fog befolyásolni. Azonban, a tudatodban megjelenhetnek erős nyugtalanságok, [látszólag] ok nélkül. Néha vágy bukkan fel, néha nyughatatlanság jelenik meg. Számtalan akadály megjelenhet, ami mentálisan és fizikailag is lefáraszthat. Nem tudod majd, hogy mit csinálj. Ezek a karmikus hajlamok, miket a nyolcadik tudatosságban(15) halmoztál fel számtalan világkorszakok alatt. Ma, köszönhetően az erős gyakorlásodnak, mind kijönnek. Ennél a kritikus pontnál képesnek kell lenned megérteni és átlátni rajtuk, majd túllépni [ezeken az akadályokon]. Ne irányítsanak és befolyásoljanak, s legfőképpen, sose vedd őket valósnak. Ennél a pontnál fel kell frissítened a szellemedet és felébresztened a bátorságodat és szorgalmadat, majd teremts meg egy, a létezésed legmélyéig hatoló érintettséget, [kérdést], a huatou vizsgálatával. Rögzítsd a figyelmedet arra a pontra, ahol a gondolatok megjelennek, és folyamatosan menj tovább és tovább és kérdezd meg: „Eredendően semmi bennem, akkor honnan jön ez [az akadály]? Mi ez?”(16) El kell határoznod magad, hogy ennek az ügynek a legmélyéig hatolsz. Így hatolva tovább, megölve minden [megtévesztettséget a látótérben] anélkül, hogy bármi nyomot hagynál, mígnem még a démonok és a szellemek is zokogva törnek ki. Ha így gyakorolsz, természetesen jó híreket fogsz kapni.

Ha egyetlen gondolaton át tudsz ütni, akkor minden megtévesztő gondolkodás hirtelen elhullik. Úgy fogod érezni magad, mint egy virág az égen, mely nem vet árnyékot, vagy mint a sugárzó nap, ami határtalan fényességet bocsát ki, vagy mint egy tiszta, átlátszó tó. Ennek megtapasztalása után, a könnyűség és elengedettség mérhetetlensége tölt el, ahogy a szabadulás érzése is. Ez a jele az erő nyerésének a gyakorlásból a kezdőknél. Semmi csodálatos vagy különleges nincs benne. Ne örvendezz és fetrengj az elragadtatottság tapasztalatában. Ha viszont úgy teszel, akkor az Öröm Márája fog uralni és egy újabb fajta akadályt szereztél! A tárház tudatban elrejtve vannak a mélyen gyökerező szokáserőid és a szenvedély magjai. Ha a huatou gyakorlása nem használ, vagy nem vagy képes szemlélni és megvilágítani a tudatodat, vagy csak egyszerűen képtelen vagy alkalmazni a gyakorlatot, akkor leborulást, szútrák olvasását, és bűnbánatot kellene gyakorolnod. Mantrákat is recitálhatsz, hogy megszerezd a Buddhák pecsétjét; ez oldja az akadályaidat. Ez azért van, mert a titkos mantrák a Buddhák gyémánt tudatának pecsétjei. Mikor használod azokat, akkor az olyan, mintha egy elpusztíthatatlan gyémánt villámod lenne, ami mindent szét tud zúzni. Bármi közel kerül hozzá, azonnal porszemekké esik szét. A Buddhák és az ősök ezoterikus tanításainak lényege benne van a mantrákban. Ezért mondják: „A tíz irány összes Tathágatája(17) az ilyen mantrákon keresztül érte el a felülmúlhatatlan és helyes tökéletes megvilágosodást.” És bár a Buddhák ezt tisztán elmondták, a hagyományvonal ősi mesterei, attól félve, hogy ezeket a szavakat félre értik, titokban tartották ezt a tudást, s nem használták ezt a módszert. Azonban, hogy erőt nyerjél egy mantra használatából, hosszú és terjedelmes időszakon keresztül kell rendszeresen gyakorolnod. De sosem szabadna várni vagy keresni csodás eredményeket a használatától.

3. Elméleti és alkalmazott megvilágosodás

Vannak, akik először megvilágosodnak, s utána gyakorolnak; és vannak olyanok, akik először gyakorolnak, s aztán világosodnak meg. Hasonlóan, van különbség az elméleti és az alkalmazott megvilágosodás között is.

Akik a Buddhák tanításának hallomásából értik meg a tudatukat, azok elméleti megvilágosodást érnek el. Legtöbb esetben ezek az emberek nézetek és ismeretek [csapdájába] esnek. Mindenféle helyzetekkel találva szembe magukat, nem lesznek képesek használni tudásukat. Tudatuk és a külső tárgyak ellentétben állnak. Sem egység, sem harmónia nincsen. Így mindig akadályokkal találják magukat szemben. [Amit felismertek] úgy hívják: „látszat pradnyá” és ez nem igazi gyakorlásból van.

Az alkalmazott megvilágosodás kemény és őszinte gyakorlásból származik, mikor elér egy patthelyzetet, ahol a hegyek sivárak és a vizek kiüresedtek. Hirtelen, [abban a pillanatban, mikor] egy gondolat megáll, teljes mértékben tapasztalod a tudatodat. Ekkor úgy érzed, mintha személyesen láttad volna a saját apádat a kereszteződésben – semmi kétség felőle! Olyan, mint mikor vizet iszol. A víz akár hideg, akár meleg, csak te fogod tudni, és ez olyan, amit másnak nem tudsz leírni. Ez az őszinte gyakorlás és az igaz megvilágosodás. Egy ilyen tapasztalat után, az élet minden helyzetében tudod használni és megtisztítani, hasonlóan elhagyni, a karmát ami már megjelent, a tudatosság folyamát, a megtévesztett gondolkodásodat és érzelmi felfogásokat, mígnem minden beleolvad az Egy Igaz [megvilágosodott] Tudatba. Ez az alkalmazott megvilágosodás.

Az alkalmazott megvilágosodás állapotát tovább lehet osztani sekély és mély felismerésre. Ha minden erőfeszítésedet [létezésed] gyökerére irányítod, szétzúzod a nyolcadik tudatosság barlangját, egy pillanat alatt átfordítod az alapvető tudatlanság odúját, egyetlen lépéssel közvetlenül belépsz [a megvilágosodás birodalmába], akkor nincs már tovább, amit tanulnod kéne. Ez a felsőbbrendű karmikus gyökereknek köszönhető. Megértésed természetesen mély lesz. A fokozatosan gyakorolók megértésének mélysége, [azonban], sekély lesz.

A legrosszabb az, mikor valaki kevés [tapasztalatokkal] lesz önelégült. Sose hagyd magadat beleesni az érzékelő kapukból megjelenő szédítő tapasztalásokba. Miért? Mert a nyolcadik tudatosságod még nem lett széttörve, így bármit tapasztalsz vagy csinálsz, az [függ] a [megtévesztett] tudatosságodtól és érzékeidtől. Ha azt hiszed, hogy ez a [tudatosság] valódi, akkor az olyan, mintha egy tolvajt hinnél a saját fiadnak! Egy ősi bölcs mondta: „Akik gyakorolnak nem tudják, hogy mi valódi, mert mostanáig a tudatosságukat hitték [valódinak]; amit egy bolond hisz eredeti arcának az valójában a születés és halál alapvető oka.” Ez az az akadály, amin keresztül kell menned.

Az úgynevezett hirtelen megvilágosodás és a fokozatos gyakorlás arra utal, aki megtapasztalt egy teljes megvilágosodást, de még vannak maradék szándékerők, amiket nem tisztított meg azonnal. Ezeknek az embereknek szükséges a megvilágosodásban felismert elveket beépíteniük az életükbe, s használni minden helyzetben, megteremteni az erőt a szemlélődésükből és felébredésükből, hogy tudatukat nehéz helyzetekben is tapasztalják meg. Mikor egy része a tapasztalásuknak ilyen helyzetekben megegyezik [a megvilágosodott útjával], akkor alkalmazásban valósították meg a Dharmakája(18) egy részét. Mikor feloldják egy részét megtévesztett gondolkodásuknak, az a foka alapvető bölcsességük megvalósítottságának. Ami lényeges, az a szünet nélküli folyamatosság a gyakorlásban. [Ezeknek az embereknek] sokkal hatásosabb, ha a valódi élet mindennapi helyzeteiben gyakorolnak.