Zen : Beszéd a hirtelen megvilágosodásról |
Beszéd a hirtelen megvilágosodásról
Shenhui 2005.07.07. 19:46
(A nan-jangi szerzetes prédikációja, amiben a hirtelen megvilágosodás és önmagunk természetének közvetlen megértése általi megszabadulás zen doktrínáját tanítja)
A dharma az összehasonlíthatatlan bódhi – minden buddha nagyra becsüli mélységét. Barátaim! Jöjjetek mindnyájan és nyissátok meg szíveteket az összehasonlíthatatlan bódhinak. A buddhák és bódhiszattvák, akik mind jók, valóban megbízható barátok, igen ritkán lehet velük találkozni. Amit eddig sosem hallottál még, ma hallani fogod; akivel eddig nem találkoztál soha ezelőtt, ma találkozni fogsz. A Nirvána szútrában ez áll: „A Buddha megkérdezte Kásjapát: ’Nehéz eltalálni egy tű hegyét a földön egy szezámmaggal, amit a legmagasabb mennyből dobtak alá?’ ’Bizonyosan,’ mondta Kásjapa. ’Azonban,’ mondta a Buddha, ’kevésbé olyan nehéz, mint egy igaz ok és egy igaz helyzet együttes találkozása’.” Micsoda egy igaz ok és egy igaz helyzet? Barátaim, hogy megnyitjátok szíveteket az igazságra az az igaz ok; hogy buddhák és bódhiszattvák, a ti jó és igazán megbízható barátaitok, megérkeznek az összehasonlíthatatlan bódhi dharmájához, így elérheted a végső megszabadulást, - ez az igaz helyzet; hogy ez a kettő találkozzon az elég csodálatos. A nem különböző szája tele van hibás beszéddel, tudatuk tele van rossz gondolatokkal; sokáig fognak az élet kerekében pörögni szabadulás nélkül. Nyissátok meg mindnyájan szíveteket az igazságra! Most pedig vezetem a vallomásotokat. Mindnyájan tiszteljétek a Buddhát! [A gyülekezet csatlakozik]
Tisztelet a múlt összes buddháinak, mindnyájuknak!
Tisztelet a jövő összes buddháinak, mindnyájuknak!
Tisztelet a jelen összes buddháinak, mindnyájuknak!
Tisztelet a Szent Dharmának, a pradnyápáramiták szútra pitakájának!
Tisztelet mindegyik nagy bódhiszattvának és a szerzeteseknek, akik elérték a tökéletes megvilágosodást!
[A vezető folytatja.]
Mindannyian szívünk mélyéből tegyünk vallomást! Legyen összes barátom három cselekedete [test, beszéd, elme] tiszta!
[A gyülekezet csatlakozik.]
Minden múltbeli, jövőbeli és jelenbeli cselekedeteit a testemnek, a számnak és az elmémnek, a négy megbocsáthatatlan bűnt, most őszintén megvallom a szívem mélyéről. Ezektől a rossz cselekedetektől szabaduljak meg! Sosem követem el újra azokat.
[A vezető.]
Barátaim, mindenki aki jelen van, lehetőségetek van csatlakozni gyülekezetünkhöz; most mindannyian nyissátok meg szíveteket az összehasonlíthatatlan bódhinak, törekedjetek az összehasonlíthatatlan bódhi tanításáért. Ha el akarjátok érni ezt a bódhit, hinnetek kell a Buddha szavaiban, a Buddha tanítására kell támaszkodnotok. És hogy szólnak a Buddha szavai? A Szútra így hangzik:
„Semmi rosszat nem kéne tenned; minden jó dolgot engedelmesen kéne tenned. Tisztítsd meg elmédet! – Ez az, mit minden buddha tanított.” – Anguttara nikája.
Ezt tanította a múlt minden buddhája. „Semmi rosszat nem kéne tenned,” határozza meg az erkölcsi fegyelmet (szíla). „Minden jó dolgot engedelmesen kéne tenned,” határozza meg a bölcsességet (pradnyá). „Tisztítsd meg elmédet” határozza meg a meditációt (szamádhi). Barátaim, ez a három pont alapvető része ugyan annak a tanításnak; míg ez nincs megértve, nem szabadna buddhizmusról beszélni. Melyek azon a pontok, amik egyek? Szíla, szamádhi, pradnyá. Nem engedni, hogy káprázat jelenjen meg, ez a szíla; szabadnak lenni tőle, ez a szamádhi; erről tudni, ez a pradnyá. Ezek azon pontok, amik egyek.
Mindenkinek figyelembe kell vennie a szílát, a viselkedés szabályait. Ha nem veszitek figyelembe a viselkedés szabályait, a jó dharma nem tud növekedni. Ha a célotok az összehasonlíthatatlan bódhi, akkor először a viselkedés szabályait kell figyelembe vennetek, akkor beléphettek [a Nirvánába]. Ha nem veszitek figyelembe a viselkedés szabályait, akkor még egy rühes sakálban sem fogtok újraszületni, még kevésbé a Tathágata dharmakájájában, ami az érdemdús cselekedetek jutalma? Barátaim, ha anélkül tanulmányozzátok az összehasonlíthatatlan bódhit, hogy megtisztítanátok a három cselekvést, nem véve figyelembe a viselkedés szabályait, s kijelentitek, hogy Tathágaták lesztek, akkor valami olyasmit próbáltok, ami lehetetlen.
Ha a szílát és a pradnyát tettekkel gyakoroljátok, miközben a szílát, a pradnyát és a szamádhit tettek nélkül akarjátok gyakorolni, akkor tévedtek. Ha a szamádhit gyakoroljátok tettekkel, akkor ez emberek és istenek közti újraszületést eredményez – egy gyümölcs, ami nem egyenlő az összehasonlíthatatlan bódhival. Barátaim, hosszú idő óta sodródtok a szamszára óceánjában, sok mahákalpa alatt, ami számtalan, mint a Gangesz folyó homokszemei, képtelenek voltatok elérni a megszabadulást, mert egyszer sem nyitottátok meg szíveteket az igazságnak. Talán nem találkoztatok a buddhákkal és a bódhiszattvákkal, a ti igazán megbízható barátaitokkal. De még ha találkoztatok is volna velük, nem nyitottátok volna meg a szíveteket az igazságra; valójában ezért sodródtok a szamszára óceánjában hosszú mahákalpák óta, amik megszámlálhatatlanok, mint a Gangesz folyó homokszemei, anélkül, hogy képesek lettetek volna elérni a megszabadulást.
Vagy megnyitottátok szíveteket, de csak a két Jármű igazságának, ami emberek és istenek közti újraszületést eredményez? Mikor a karmátok kimerül, erőforrás nélkül visszazuhantok az alsóbb birodalmakba. A buddhák száma, kik megjelennek ebben a világban, számos, mint a Gangesz homokszemei; a nagy bódhiszattvák oly sokan jelennek meg, mint a Gangesz homokszemei. Azok az emberek, akiket e buddhák és bódhiszattvák megszabadítanak, oly sokan vannak, mint a Gangesz folyó homokszemei. Miért nem találkoztatok velük? Hogy most itt vándoroltok a szamszárában anélkül, hogy elérnétek a megszabadulást, bizonyára azért van, mert hiányzik a bódhitok, mivel egy gondolatot sem fordítottatok mindazokra a múltbéli buddhákra és bódhiszattvákra, akik a ti igaz barátaitok.
Vagy talán sikertelenségetek oka az, hogy vannak jó barátaitok, akik valójában nem értik az összehasonlíthatatlan bódhit lényegében. A két Jármű srávaka doktrínákat tanítani, ami emberek és istenek közti újraszületéshez vezet, arra hasonlít, mikor valaki piszkos ételt tesz egy értékes tálba. Ebben a hasonlatban az értékes tál jelképez egy barátot, aki megnyitja szívét az igazságra, és a piszkos étel jelképezi a tanítását a két Járműnek, ami emberek és istenek közti újraszületéshez vezet. Bár learatja az istenek közti születés édes gyümölcsét, ami nem olyan rossz, de újra a mai átlagos emberek részében fog osztozni, mikor karmája kimerül.
Barátaim, most nyissátok meg elméteket a tanításra, ami a pradnyápáramitával összhangban van, sokkal nagyszerűbb, mint a srávakáké és a pratyékabuddháké, semmiben sem különböző attól, amit Sákjamuni jövendölt Maitréjának. A korszakok száma, amit a két Jármű szentjei töltenek meditációban igen nagy. De mikor a korszakok száma letelik, mialatt a meditációt gyakorolták, a bódhiszattva mahászattvák – ha van rá alkalom – a Dharmát hirdetik nekik. Akkor, megnyitván most először szívüket az igazságra, semmiben sem különböznek a barátaimtól, akik akár csak most nyitották meg szívüket az igazságra. Mert, amíg a meditációban mélyedtek el, a két Jármű nem volt kész megragadni az összehasonlíthatatlan bódhi tanítását, amit nekik hirdettek. Egy szútra azt mondja: „A Mennyei Leány mondta Sáriputrának, ’Az átlagos emberek megzavarodhatnak és visszanyerhetik irányvételüket újra, de nem a srávakák’.”
Barátaim, mindannyitoknak, minden egyes embernek van buddhatermészete. A bódhiszattvák nem fogják a Buddha bódhiját meg és adják oda nektek, sem pedig nem oldják meg a dolgokat helyettetek. Miért? A Nirvána szútra azt mondja, hogy a Buddha már előre megmondta célotokat, vagyis, hogy minden lény a kezdettől fogva a Nirvánában van; a kezdettől fogva a szennyezetlen bölcsességgel vannak megajándékozva. Miért nem ismerik fel ezt a tényt? Miért vándorolnak a szamszárában és képtelenek elérni a szabadulást? Mert a látásukat elfedi a gonosz szenvedélyek pora. Egy jó barát iránymutatására van szükségük; akkor felismerik azt, abbahagyják a vándorlást és elérik a szabadulást.
Mikor a barátaimnak azt mondják, hogy dobjanak el minden előzőleg tanultat, mint hasztalant, akkor azok, akik ötven, vagy csupán húsz évet töltöttek meditáció gyakorlásával, nagyon megzavarodhatnak. A „dobjanak el” alatt azt értem, hogy „hagyjanak fel” a Dharmával kapcsolatos önbecsapással, nem a Dharmával magával. Mert a tíz irány minden buddhája sem lenne képes eldobni az igaz Dharmát, még kevésbé a ti jó barátaitok. Épp mint a levegő, amiben sétálunk, állunk és lefekszünk, nem tudod elválasztani magadat tőle. Minden tett és feladat elválaszthatatlan a Dharma birodalmától. A Vimalakírti szútra így szól: „El tudom tüntetni a betegségemet, de nem a betegségem dharmáját.”
Barátaim, figyeljetek jól, az önbecsapásról beszélek nektek. Mit jelent az önbecsapás? Ti, akik ma összegyűltetek ezen a helyen, pénzre és a nemi élvezetekre vágyakoztok; kertekre és házakra gondoltok. Ez az alacsony módja az önbecsapásnak. Azt hinni, hogy ettől meg kell szabadulni, szintúgy egy kitűnő formája az önbecsapásnak. Ezt ti nem tudjátok.
Nos, mi ez a nagyszerű formája a megtévesztésnek? Mikor valaki a bódhiról beszél, azt gondoljátok, hogy meg kell szereznetek ezt a bódhit; és hasonlóan, mikor valakit a Nirvánáról, az ürességről, a tisztaságról, a szamádhiról hallotok beszélni, azt gondoljátok, hogy meg kell szereznetek azt a Nirvánát, ürességet, tisztaságot és szamádhit. Ez mind önbecsapás! Ezek bilincsek, eretnekségek! Ezzel a tévedéssel az elmétekben nem tudjátok elérni a megszabadulást. Ha nem tudjátok, hogy már megszabadultatok és bűntelenek vagytok a kezdetektől fogva, anélkül, hogy bármi másra is szükségetek lenne, akkor arra gondoltok, hogy elhagyjátok a világot és a Nirvánában lakoztok, és ez a Nirvána aztán ugyan olyan bilincs lesz. Hasonlóan a tisztáság, az üresség és a szamádhi bilincsekké válnak. Ilyen gondolatok akadályozzák előrehaladásotokat a bódhihoz.
Legyetek tudatában annak a ténynek, hogy elmétek természetes állapota nyugodt és tiszta, teljesen üres. Nem alátámasztott és nem kötött, nézetek nélküli, mint az üres tér, ami mindenütt jelen van, és azonos a buddhák Olyanság testével. Az Olyanság az önbecsapás hiányában van természeténél fogva. Mert ezt mi tudjuk, ezért hirdetjük az önbecsapástól való szabadságot. Aki önbecsapástól szabadon tekint a dolgokra, bár teljesen lát, hall, érez és tud, mindig üres és nyugodt; egyetlen cselekedetben gyakorolja a szílát, a szamádhit és a pradnyát együttesen és teljesíti a tízezer helyzet erényét. Ekkor birtokolja a „Tathágata bölcsességét, ami széles és nagy, mély és messzire ható.” Mit jelent ez: „mély és messzire ható”? Mikor valaki természetét tisztán látja, akkor a szamádhi mély és messzire ható; mikor valaki természetét nem látja, akkor az nem mély és messzire ható.
Használjátok minden erőtöket barátaim, hogy elérjétek a hirtelen megvilágosodás általi szabadulást. Mikor a szemed lát egy formát, tisztán különböztess meg minden alakot, de ettől még maradj mozdítatlan ezektől a különböző formáktól. Mikor benne vagy, ne kerülj hatásuk alá, és közöttük érd el a megszabadulást. Ekkor elérted a formák szamádhiját. Mikor a füled hangokat hall… mikor az orrod szagokat érez… mikor a nyelvet ízeket érez… mikor a tested tapintásokat érez… mikor felfogó elméd (manasz) megkülönböztet egy dharmát (tudati tárgyat), maradj mozdulatlan a különböző dharmák közepette. Mikor ott vagy benne, akkor érd el a megszabadulást. Ekkor elérted a dharmák szamádhiját. Mikor ily módon minden szervet tisztán látsz, az az eredeti pradnyá; mikor semmi sem jelenik meg, az az eredeti szamádhi.
Röviden elmondom mit jelent a jó ember és a rossz ember egyénisége az üres tér hasonlatát használva. Önmagában az üres tér nem változik és nem is hagyja abba a változást. Nappal helyes azt gondolni, hogy világos van és éjjel helyes azt gondolni, hogy sötét van. Azonban, akár sötét, akár világos van, az ugyan az a tér. Világosság és sötétség váltakozik, miközben a tér maga sem nem változik, sem nem hagyja abba a változást. Hasonló vonatkozik a jóra és a rosszra. Ne különböztesd meg az igazságot és a hazugságot; valójában, a jó nem különbözik a rossztól. Egy szútra azt mondja: „Ugyan az, mikor valaki a saját természetén szemlélődik, vagy a Buddháén.” Ebből az következik, hogy a ragaszkodástól való szabadság lehetővé teszi számodra, hogy belenézz minden múltbeli buddha szívébe, és ez ettől még nem más, mint amit ma tapasztalsz. Egy szútra azt mondja: „A Tathágatán szemlélődve, nem érkezik meg a jövőből, nem távozik el a múltból és nem lakozik a jelenben.” Aki a Dharmát keresi, nem szabadna azt a Buddhában, a Dharmában, vagy a Szanghában tennie azt. Miért? Mert a buddhatermészetet a saját szívedben találod.
Állítsd fel a magad szabályait és lásd meg a saját szívedet. Ekkor megismerted minden szútra értelmét, [nincs szükség „tudományos” tanulmányozásra]. Mikor a Buddha még élt, mindenféle lények hagyták el családjukat és követték őt. A múlt minden buddhája a nyolcféle hallgatónak beszélt, nem válogatva, vagy személyesen. Ahogy a nap délben megvilágít minden helyet, s ahogy a sárkány esőt küld részrehajlás nélkül és egyenlően, hogy minden fűszál és fa meg legyen öntözve, mindegyik a saját igénye szerint, hasonlóak a buddhák is, mikor a Dharmát hirdetik. Akkor a tudatuk nyitott minden igényre, nem mutatva előnyben részesítést egyiknek vagy másiknak, s a lények minden fajtája megérti üzenetüket. Egy szútra mondja: „A Buddha egy és ugyan olyan a nyelvet használ, hogy a Dharmát hirdesse; a lények mindegyike a maga módján érti meg.”
Barátaim, mikor a pradnyápáramitát tanulmányozzátok, különösen a mahájána szútrákat olvassátok. Vannak zen mesterek, akik nem kedvelik a hirtelen megvilágosodást, ezért fokozatosan akarnak titeket felébreszteni a különféle eszközökkel, miket a buddhák ajánlanak, de ez a módszer csak egy nagyon alacsony fajtájú lénynek jó. Ahogy a tiszta tükörben a saját arcát látja az ember, ugyan így a mahájána szútrákban a saját szívének a valódi képét látja. Először is, ne kételkedjetek; bízva a Buddha szavában először meg kell tisztítanotok a három cselekvést, aztán beléphettek a mahájánába. A hirtelen megvilágosodás iskolája kizárólagosan a Tathágata szavaira támaszkodik a gyakorlatot illetően. Én most a tiszta igazságot mondom nektek. Ébredjetek fel! Ha bármilyen kételyeitek vannak, nyugodtan kérdezzetek. Jó utat!
|