Nágárdzsuna: Tizenkét kapu értekezés

A Tizenkét kapu értekezés egy rövid, lényegi összefoglalása Nágárdzsuna központi tanításának az ürességről. A szöveg célja érveléssel bemutatni, hogy minden üres. A teljes mű, ami egyedül a kínai kánonban maradt fenn, huszonhat versből és az azokhoz tartozó kifejtésből áll, melyen belül gyakran ellenvetések, kérdések is megválaszolásra kerülnek. Egyedül a verseket fordítottam le, míg a kommentár az egyrészt a szövegben található magyarázatokon alapul, másrészt a saját hozzáfűzéseim.

1. kapu: „ok és feltétel” vizsgálata

Különböző feltételekből születnek a dharmák,

Ezért nincs öntermészetük.

Ha nincs öntermészetük,

Hogyan létezhetnének ilyen dharmák?

Mert számos feltétel szükséges valaminek a létrejövéséhez, így a létrejött dolog nem áll meg önmagában, ezért nincs öntermészete. Más-természete sincs, vagyis nem létezik valami más miatt sem, mert akkor például a tehén a ló miatt létezne. Minthogy külön egyik természet miatt sem keletkezik, így egyszerre a kettő miatt sem. Amit az öntermészet, illetve a természet jelöl, az azon elképzelés, hogy van valami lényegisége egy dolognak, amitől az, ami, vagyis amitől például a kancsó kancsó és az asztal asztal. Ilyen öntermészet nincs, mert a dolgok mindig számos feltételből jönnek létre. Ez a lényegiség látható meg a gondolkodásunkban, mikor azt mondjuk például: „Szép virág.” Ilyenkor a „virág” egy látszólag önálló dolog, ami valóban létezik, s így is viszonyulunk hozzá. Így azonban nem létezik „virág”, mert számos feltételnek köszönhetően jött létre. A Hetvenes értekezés (Súnjatászaptati 8.) mondja:

[A tizenkettes lánc] feltételei valójában nem keletkeznek.

Ha keletkeznének

Egy tudatpillanatban tennék,

Vagy sok tudatpillanatban?

Maguk a feltételek sem önálló létezők, hanem üresek. A tizenkettes lánc tagjai nem állhatnak fenn ugyanabban a pillanatban, mert akkor nem következnének egymásból. De különböző pillanatokban sem állhatnak fenn, mert akkor egymást követve nem állna fönn köztük kapcsolat, mire az egyik létrejön, a másik már elmúlt, ezért így sem következnének egymásból. Ebből látható, hogy a keletkezés is üres, ahogy minden keletkező és nem-keletkező is.

2. kapu: „eredménnyel, vagy eredménytelenül” vizsgálata

Ha korábban van, akkor nem keletkezik;

Ha korábban nincs, akkor sem keletkezik;

Ha van és nincs, akkor sem keletkezik;

Akkor micsoda keletkezik?

Ha az eredmény már azelőtt létezne, hogy eredménnyé lenne, akkor magának az eredménynek nincs értelme, hiszen nem is kellene eredménnyé válnia, merthogy eleve az volt. Más szóval, az okozat ha már létezik az okban, akkor nem kell okozattá válnia, mert eleve megvolt. Ha viszont az okozat nincs benne az okban, vagyis az eredmény korábban nincs, akkor nincs is miből létrejönnie. A semmiből létrejövésből pedig az következne, hogy bármiből bármi létrejöhet. Ahogy külön-külön, úgy a kettő együtt sem lehet igaz, ezért a keletkezés lehetetlen.

3. kapu: „feltételek” vizsgálata

Széleskörűen és tömören:

A feltételekben nincs eredmény.

Ha a feltételekben nincs eredmény,

Hogyan mondhatjuk feltételekből születőnek?

Mikor fogunk egy doboz építőkockát, abból összerakunk egy házat, azt mondjuk, hogy az építőkockákból lett a ház. Ezzel azt állítjuk, hogy a kockákban, mint feltételekben benne volt a ház, ezért tudott létrejönni belőle. De ha megvizsgáljuk, kiderül, az építőkockák egyikében sincs benne a ház, de még az összességükben sem. Akkor hogyan állíthatnánk azt, hogy a kockákból lett a ház?

Ha az eredmény nincs a feltételekben

És mégis a feltételekből jön,

Akkor az eredmény nem jöhetne

Nem-feltételekből is?

Ha azt mondjuk, bár az építőkockákban nincs benne a ház, de azokból épül fel, akkor bármi másból is lehetne házat építeni, hisz azokban sincs benne. Így az a képzet, hogy valami valamiből jön, pusztán egy kifejezés, de valódi jelentése nincsen, vagyis üres.

4. kapu: „jellegek” vizsgálata

Az összetett és nem összetett

Dharmák egyikének sincs jellege.

Mivel nincs jellegük, ezért

Mindkét [fajta] dharmák üresek.

Minden dharmának, vagyis jelenségnek azt mondjuk, hogy van valamilyen összetett jellegzetessége, mint hogy az ökör szarva hegyes és a farka végén szőr van; a kancsó alja lapos a közepe pedig gömbölyű. Ugyanúgy azt is elmondhatjuk, hogy minden összetett dharmára jellemző, hogy létrejönnek, fennállnak és elpusztulnak. Ha azt mondjuk, hogy a keletkezés is összetett jellemzője a dolgoknak, akkor arra is igaz, hogy létrejön, fennáll és megszűnik. Így a keletkezés is keletkezik, ez pedig egy végtelen folyamathoz vezetne. Ha viszont a keletkezés nem keletkezik, vagyis nem összetett, akkor egyrészt nem lehet jellemzője összetett dharmáknak, másrészt hogyan történhetne meg a keletkezés, ha az sosem jön létre? Innen tudjuk, hogy minden jelenség üres.

[Ellenvetés:]

A keletkezés keletkezése

Az eredendő keletkezésből keletkezik.

Az eredendő keletkezés keletkezése

A keletkezés keletkezéséből keletkezik.

Az ellenvetés lényege, hogy úgy kerüli ki a keletkezések végtelen folyamatát, hogy körkörös érvelést alkalmaz. Tehát a keletkezés létrejötte az első, eredeti keletkezésből van, míg maga az eredendő keletkezés magának a létrejövésnek a keletkezése.

[Válasz:]

Ha azt mondod, az eredendő keletkezés

Keletkezteti a keletkezés keletkezését,

Az eredendő keletkezés, ami abból keletkezik,

Hogyan keletkezteti a keletkezés keletkezését?

Amennyiben a kettő egymást követi, úgy mindkettőnek vagy egymás előtt, vagy egymás után léteznie kellene. Ebből az következik, hogy saját maga előtt, vagy után van, ami nem lehetséges. De az sem lehetséges, hogy egy időben jöjjenek létre, ahogy a következő versszak mondja.

A keletkezés keletkezésének keletkezésekor

Talán keletkezteti az eredendő keletkezést.

A keletkezés keletkezése, mikor még nem keletkezett,

Hogyan keletkezteti az eredendő keletkezést?

Vagyis a keletkezés létrejöttével nem jöhet létre az eredendő keletkezés is, mert akkor miből jönne létre magának a keletkezésnek a keletkezése, ha annak kell létrehoznia az eredendő keletkezést, amiből ő keletkezne? Hasonlatképp lehetetlenség az, hogy a fény egyszerre világítsa meg önmagát és más dolgokat is.

A fényben magában nincs sötét,

Ahol van, ott sincs sötét.

A sötét elpusztítását megvilágításnak nevezik,

Mit világít meg akkor a fény?

Ahol világosság van, ott nincs sötétség, ebből következően nincs sötétség, amit megszüntessen, sem magában a fényben, ami eleve világos, sem a világos helyen, ahol szintúgy nincs sötét. Ezért ez a hasonlat nem állja meg a helyét arra, hogy a keletkezés keletkezésével létrejön az eredendő keletkezés is; épp ellenkezőleg, bemutatja, hogy mindkettő lehetetlen. Ellenvetésnek lehet mondani, hogy ahol fényt gyújtanak, ott elűzik a sötétet. Csakhogy a fény nem kerül kapcsolatba a sötéttel sem amikor meggyújtják, sem amikor világít.

Ha a fény nem érintkezik a sötéttel

És mégis elpusztítja a sötétet,

Akkor ez a fény

Elpusztítana minden sötétet.

Abban az esetben azonban, ha nem kell érintkeznie a sötéttel, de mégis elpusztítja azt, akkor minden sötét megszűnne, minthogy semelyikkel sem érintkezik.

Ha a fény önmagát megvilágítja

És megvilágít mást is,

A sötét ugyanúgy

Eltakarja önmagát és mást is.

A példa, hogy a fény megvilágítja önmagát és mást is, megfelel annak, ahogyan a keletkezés keletkezése létrehozza az eredendő keletkezést, nem állja meg a helyét, hisz akkor nem csak a fénynek kéne önmagát és mást is megvilágítania, de a sötétnek is eltakarnia, avagy sötétbe burkolnia önmagát és mást is.

Ha a keletkezés még nem keletkezett,

Hogyan keletkeztetné önmagát?

Ha keletkezett és magát keletkezteti,

Már keletkezetten mi haszna keletkeznie?

A keletkezés vagy már létezik, vagy még nem létezik. Akármelyik eset is álljon fönn, egyiknél sem lehetséges az, hogy a keletkezés önmagát létrehozza. Így eljutunk oda, hogy sem a keletkezés keletkezése, sem egyéb variációk nem lehetségesek. Ezért nem igaz az, hogy a keletkezés, fennállás és elmúlás összetett jellegek, így az összetett dolgok üresek. Ugyanez igaz a nem összetett dharmákra is, mert az összetett dharmák megszűnése jelenti a nem összetett nirvánát, ennélfogva a nirvána is üres. Azt is mondják, hogy a nem összetett dharmák jellemzője, hogy nem keletkeznek, nem állnak fenn és nem szűnnek meg. De minthogy semmi sem létezik, ami ne keletkezne, állna fenn és szűnne meg, így egy nem létező dolog nem lehet valaminek a jellege.

5. kapu: „jelleggel és jellegtelenül” vizsgálata

A jellegzetes nem jellemezhető,

A jellegtelen sem jellemezhető.

Jellegzetesen és jellegtelenen túl,

Jelleg ugyan mit jellemezhetne?

Aminek már vannak jellegei, avagy tulajdonságai, ott nincs szükség arra, hogy azt valamilyen tulajdonságokkal jellemezzék, hiszen már vannak neki jellemzői. Az sem lehetséges, hogy olyat jellemezzen valaki, aminek nincsenek tulajdonságai. Például egy ló tulajdonságai közé tartozik az, hogy van sörénye, négy lába, patái és hosszú szőr a farkán. Ha nincsenek meg ezen jellemzők, akkor eleve nem is beszélhetünk lóról. Minthogy csak az a két lehetőség van, hogy vannak, vagy nincsenek valaminek ismertetőjegyei, s mindkét változat esetében kizártuk a jellemzés lehetőségét, így nem is létezik jellemzés. Ha pedig nincs jellemzés, akkor olyan sincs, aminek tulajdonságai volnának. Jellegzetes és jellemezhető ezért üres, s így minden üres.

6. kapu: „azonosság és különbözőség” vizsgálata

Jelleg és jellemezhető

Nem lehet azonos, vagy különböző.

Ha sem azonos, sem különböző,

Akkor e kettő hogyan lehetne?

Egy dolog és annak tulajdonságai nem lehetnek azonosak, mert akkor a tulajdonságokon keresztül nem magát a dolgot ismernénk fel. Például ha egy fehér szék esetében a fehér azonos lenne a székkel, akkor minden fehér az szék lenne, s minden szék az fehér lenne. Különböző sem lehet a kettő, mert akkor semmi közük nem lenne egymáshoz. Ily módon például létezne szék szín nélkül és fehér dolog nélkül. Ahogy a jellegek és azok, amik jellegezhetőek nem lehetnek sem azonosak, sem különbözőek, további lehetőség pedig nincs, ezért megalapozatlanok, vagyis üresek. Ha pedig e kettő üres, minden üres.

7. kapu: „lét és nemlét” vizsgálata

Lét és nemlét egyszerre nincs,

Lét és nemlét külön sincs.

Ha nemléttől külön van lét,

Akkor a lét mindig nemlét.

A lét egyben létesülést, a nemlét egyben megszűnést is jelent, így a lét két része a létesülés és fennállás, a nemlété pedig a pusztulás (változás) és megszűnés. Tehát a négy szakasz: születik, él, öregszik, meghal. Lét és nemlét egyszerre nem lehet, mert ami él, az nem halott, ami van, az nem nincs, tehát egymást kizáróak. De az sem lehet, hogy külön legyenek, mert ha nincs állandótlanság (megszűnés), akkor létrejövés sem lehetséges, tehát lét sosem keletkezne, így a lét sosem létezne.

8. kapu: „természet” vizsgálata

Látva, a jellegek változnak,

[Tudjuk,] minden dharma természet nélküli.

Természet nélküli dharmák sem léteznek,

Ezért minden dharma üres.

A természet itt a dolgok lényegiségét, önvalóját jelenti. Ha a jelenségeknek volna önvalója, akkor nem változnának. Mivel minden változik, ezért tudjuk, hogy nincs önvaló. Az önvaló az a képzet, hogy bár egy kocsi minden alkatrészét fokozatosan kicserélik, mégis azt mondjuk, hogy ugyanaz a jármű mindvégig. Másik jellemző példája, hogy miközben a gondolataink, érzéseink és emlékeink folyamatosan változnak, mégis azt mondjuk, hogy ugyanaz az elme, vagyis a saját elménk. A két igazság tanítása megkülönbözteti a hétköznapi és a végső igazságot. Ez azt jelenti, hogy bár azt mondjuk hétköznapi szinten, hogy létezik kocsi és van elménk, végső szinten ezek nem léteznek. Vagyis pusztán kifejezések, de nincs mögöttes lényegiség. Ez az, hogy minden dharma természet nélküli. Azonban lényegiség nélküli jelenségek sincsenek, ami itt arra utal, hogy a lényegtelenséget egy valódi tulajdonságnak értelmezzük félre, miközben fenntartjuk a nézetet, hogy valóban léteznek jelenségek. Továbbá az is egy ide tartozó félreértés, hogy egyáltalán nincs semmi sem. Pontosan azért lehetséges változás, azért lehetséges ok és okozat, mert minden üres, vagyis nincs kötött természete.

9. kapu: „ok és eredmény” vizsgálata

Az eredmény a feltételekben

Végső soron észlelhetetlen;

Nem is máshonnan való.

Mégis hogyan létezhet eredmény?

Miként az már említésre került, az eredmény nincs sem az okokban, avagy feltételekben, sem a feltételek összességében és máshonnan sem jön. Ezért mondja, hogy észlelhetetlen, ami annyit tesz, hogy nem található meg sehol, nem rögzíthető le itt, vagy ott, s így az üres szinonimája.

10. kapu: „teremtő” vizsgálata

[Hogy] önmagától, mástól,

Mindkettőtől, vagy ok nélkül teremtődött,

Ez észlelhetetlen.

Ezért nincsen szenvedés.

Nem hozhatja létre önmagát, mert akkor önnön lényegét saját lényegéből hozná létre, vagyis a szenvedés oka maga a szenvedés lenne, ami ugyanúgy nem lehetséges, ahogy az sem, hogy az ujj önmagát érintse meg. Másból sem jöhet a szenvedés, mert akkor abban már eleve benne kellene legyen a szenvedés, hogy létrejöjjön belőle, de akkor mitől lenne más, ha már benne van? Ha viszont nincs benne a másban, akkor hogy kerül elő belőle? Mi több, akkor bármiből létrejöhetne, hisz azokban sincs benne. A Közép értekezés (Madhjamaka sásztra 1.13) mondja:

Eredmény a feltételekből születik,

[De] a feltételek nem önteremtők.

Ha a feltételek nem önteremtők,

A feltételek hogyan szülnének eredményt?

Tehát a szenvedést sem önmaga, sem más nem hozza létre, ezért a kettő együtt sem hozhatja létre ugyanazon érvek miatt. Végül az sem lehetséges, hogy ok nélkül jöjjön létre, mert abban az esetben örökkévaló létező kellene legyen. Felmerül továbbá két általános vallási nézet is: az egyik az én, avagy lélek okozta szenvedés (a szenvedés mint önmaga oka), a másik pedig az Isten okozta szenvedés (a szenvedés, mint aminek más az oka). Ha az én a szenvedés oka, akkor annak állandótlannak kéne lennie. Ha az én a szenvedés oka, akkor nem létezhet megszabadulás, mert szenvedés nélkül nincs én sem, így nincs is ki megszabaduljon, ha viszont lehet én nélkül is szenvedés, akkor a megszabadulás után is van szenvedés. Isten sem lehet a szenvedés oka. Ha Isten teremtette volna a lényeket, akkor ahogy a tehénnek is csak borja születhet, így Isten gyermekei is Istenek lennének. Ha Isten teremtette volna a lényeket, akkor nem teremtett volna szenvedést számukra. Ha Isten teremtett boldogságot és szenvedést is, akkor a boldogságot a szenvedés elfedésére kéne használnia. De még Isten hívei is szenvednek, mégpedig az okok és feltételek szerint saját tetteik függvényében tapasztalják azok következményeit. Továbbá, ha Isten önlétező (vagy önteremtő), akkor nincs szüksége másra. Ha szüksége van másra, akkor nem önlétező. Ha nincs szüksége másra, minek teremtett volna bármit is, mint egy kisfiú, aki játszik? Ha mindent Isten teremtett, ki teremtette őt? Önmagát nem teremthette, de ha más teremtette, akkor nem lenne önteremtő (önlétező). Ha Isten teremtett mindent, akkor hol teremtette azokat? Ha nem ő teremtette a helyet, akkor ki? Ha ő teremtette, akkor hol tette azt? De ha máshol volt, mint ez a hely, akkor azt a helyet ő teremtette, vagy más? Ha mindent Isten teremtett, akkor kezdettől fogva mindennek határozott természete lenne, ahogy a ló mindig ló és az ember mindig ember, csakhogy minden változik a karma szerint. Ha mindent Isten teremtett, nem lenne bűnös és igaz, mert jót és rosszat egyaránt Isten teremtett volna. Ha mindent Isten teremtett, akkor teremtményeinek tisztelniük és szeretniük kellene őt, ahogy gyermek az apját. Ha mindent Isten teremtett, akkor a lények nem hoznának létre semmit. Ha Isten teremtette a jót és a rosszat, akkor a szenvedés és boldogság nem az ember tettein múlna, ezzel pedig érvényét vesztené az erkölcs és a vallási gyakorlás. Mindezekből tudjuk, hogy Isten nem teremtett semmit sem és Isten maga sem létezik. Mindent az oksági feltételek hoznak létre. És minden, ami feltételekből következően jön létre, az üres. Ezért minden üres.

11. kapu: „három idő” vizsgálata

Megelőző, következő, vagy egyidejű;

Ilyen dharmák lehetetlenek.

Okból keletkező dharmák

Hogyan lehetségesek?

Az ok nem létezhet előbb, mint az eredmény, mert ha az eredmény még nincs, amikor ok már van, akkor az ok minek az oka? Az eredmény nem előzheti meg az okot, mert ha az okozat előbb létezhetne, mint az ok, akkor onnantól mi szüksége lenne okra? Ha egy időben létezne ok és okozat, akkor az eredmény nem az okból jönne, s az oknak nem volna eredménye, miként a tehén szarvai is egyszerre jönnek létre, de a bal nem oka a jobbnak, s a jobb nem eredménye a balnak. Itt azt érdemes látni, hogy ok és eredmény függőségi viszonyban áll egymással, s egyik híján a másik sem létezhet, de egyszerre sem létezhetnek.

12. kapu: „keletkezés” vizsgálata

Keletkezett eredmény nem keletkezik,

Nem keletkezett sem keletkezik.

Keletkezetten és nem keletkezetten túl

Keletkezésben levő sem keletkezik.

Ami már létezik, annak nem kell létrejönnie. Ha létező jönne létre, akkor folyamatosan újra és újra létrejönne, hiszen létezik. Ami még nincs, az nem jön létre, vagyis ami nem létrejött az nem lehet létrejött. Ha létre jönne olyan, ami nem létrejött, akkor a semmiből lehetne valami, így mert a nyúlnak és lónak nincs szarva, lenne szarva. Létrejöttön és nem létrejöttön túl nincs több lehetőség. A létrejövésben levő esetében két hiba is van: ami létrejött az létrehoz; ami nem létrejött létrehoz. Ha létrejött hozna létre, akkor folyamatos létesülés lenne. Ha pedig nem létrejött hozna létre, akkor a semmiből valami lenne. Minthogy keletkezés sehogy sem lehetséges, így üres, s ha a keletkezés üres, minden üres.

Források:

T1568 十二門論 http://cbeta.org/result/normal/T30/1568_001.htm

Hsueh-li Cheng: Nagarjuna's Twelve Gate Treatise http://www2.fodian.net/World/1568.html

Fordítás: Hadházi Zsolt