Az ellenvetések megsemmisítése (Vigrahavjávartaní), 1. rész

Nágárdzsuna  2023.11.28. 21:58

1. Ha sehol, semmilyen

Dolognak sincs saját természete,

Akkor a te kijelentésed is saját természet nélküli,

S nem lehet vele a saját természetet tagadni.

 

Azt állítod, hogy minden dolog üres, mert a dolgoknak sem az okokban, sem a feltételekben, sem az okok és feltételek együttesében, sem valami tőlük különböző dologban, azaz sehol sincs saját természete. Például a hajtás nem létezik sem a magban, amely az oka, sem a föld, víz, tűz, szél és a többi feltételeinek nevezett dolgok egyikében sem, sem (ezen) feltételek összességében sem, sem az okának és feltételeinek együttesében, sem az okától és feltételeitől különböző, valami más dologban. Mivel ezek semelyikében sem létezik a (hajtás, mint) saját természet, ezért a hajtásnak nincs saját természete. Mivel nincs saját természete ezért üres. Ahogy ennek a hajtásnak nincs saját természete, s a saját természetének a hiánya miatt üres, ugyanígy az összes létező dolog a saját természet hiánya miatt üres.

Erre a következőt válaszolom: Ha így van, akkor annak a kijelentésednek is, hogy „minden dolog üres” üresnek kell lennie. Miért? Mert a (kijelentésed) sem létezik az okaiban, azaz a nagy elemekben, akár együttesen, akár külön-külön ható okoknak vesszük is azokat. Nem létezik a feltételeiben sem, azaz a mellkas, a torok, az ajak, a nyelv, a fogak, a szájpadlás, az orr, a fej és a többi (hangképző szerv) erőkifejtéseiben. Nem létezik e kettő (azaz az okok és feltételek) együttesében, s nem létezik (ezen) okoktól és feltételektől különböző, valami más dologban sem. Mivel ezek semelyikében sem létezik, ezért nincs saját természete, ezért üres. Ebből az következik, hogy ezzel (az üres kijelentéssel) nem lehet a dolgok saját természetét cáfolni. Ahogy a nemlétező tűzzel nem lehet égetni, a nemlétező karddal nem lehet vágni, a nemlétező vízzel nem lehet nedvesíteni, ugyanúgy a nemlétező kijelentéssel nem lehet tagadni a dolgok saját természetét. Ebben az esetben pedig az az állításod, hogy minden dolog saját természetét megcáfoltad, nem igaz.

 

2. Mármost, ha ez a kijelentés saját természetű,

Akkor föladtad a kiinduló tézisedet.

Következetlenséget tartalmaz, s meg kell mondanod,

Hogy milyen alapon teszel különbséget.

 

Ha pedig azért, hogy ne merüljön föl ez a hiba, fölteszed, hogy ez a kijelentésed rendelkezik saját természettel, s mivel van saját természete, nem üres, s úgy gondolod, hogy ezért ezzel (a kijelentéseddel érvényesen) megcáfoltad a dolgok saját természetét, akkor erre azt válaszolom, hogy ha így van, akkor föladtad azt a kiinduló tézisedet, hogy „minden dolog üres”.

Továbbá: A te kijelentésed is beletartozik a „minden dolog”-ba. S ha minden dolog üres, akkor a te kijelentésed, amely a nem-üres jellege alapján tagadta a dolgok saját természetét, milyen alapon nem üres? Ez egy hat pontból álló vitát eredményez. Hogy milyet?

1. Nos hát, ha minden dolog üres, akkor a te kijelentésed is üres, beletartozván a „minden dolog”-ba. Azzal az üres (kijelentéssel) logikailag helytelen a tagadás. Ebben az esetben pedig a „minden dolog üres” kijelentésben kifejezett tagadás logikailag helytelen.

2. Ha viszont a „minden dolog üres” kifejezésben kifejezett tagadást logikailag érvényes(nek tételezzük), akkor nem (lehet) üres a te kijelentésed. S mivel nem üres, ezért ezzel a (nem-üres „minden dolog üres” kijelentésben kifejezett) tagadás logikailag helytelen.

3. Mármost, ha minden dolog üres, ellenben a te kijelentésed, amellyel a tagadást kifejezed nem-üres, akkor a kijelentésed nem tartozik bele a „minden”-be. Ebben az esetben pedig a példa ellentmond (a tézisnek). 

4. Ha viszont a kijelentésed beletartozik a „minden”-be, és minden dolog üres, akkor a (kijelentésednek) is üresnek kell lennie. S mivel a (kijelentésed) üres, nem lehet vele tagadást kifejezni.

5. Mármost, ha üres (a kijelentésed), és mégis kifejezhető vele a „minden dolog üres” (mondatbeli) tagadás, akkor minden dolog üressége ellenére is képes lenne hatást kifejteni. Ez pedig elfogadhatatlan.

6. Ha pedig azért, hogy a példa ne mondjon ellent (a tézisnek), azt mondod, hogy semmilyen üres dolog sem képes hatást kifejteni, akkor a te üres kijelentéseddel logikailag helytelen a dolgok saját természetének a tagadása.

Továbbá: így tehát, ha ilyet állítasz, abból elkerülhetetlenül az a belső ellentmondás következik, hogy bizonyos dolgok üresek, bizonyos dolgok pedig nem-üresek. És eme következetlenségre fel kellene hoznod olyan érvet, amely alátámasztaná/megindokolná azt a megkülönböztetést, hogy bizonyos dolgok üresek, bizonyos dolgok pedig nem-üresek. Erre az érvre viszont nem mutattál rá. Ebben az esetben pedig az a kijelentésed, hogy „minden dolog üres” logikailag érvénytelen.

Továbbá:

 

3. Nem lenne helyes úgy vélned,

Hogy ez a „Ne adj hangot!” tiltáshoz hasonló,

Mert ebben az esetben egy létező hang

Zárja ki a majdan létrejövőt.

 

Esetleg úgy véled, hogy az az üres kijelentés, hogy „minden dolog üres” ugyanolyan módon zárja ki a dolgok saját természetét, mint amikor például valaki azt mondja, hogy „Ne adj hangot!”, s ekkor ő maga is hangot ad, amivel kizárja a másik hang (létezését). 

Erre a következőt válaszolom: Ez sem helytálló. Miért? Mert ebben a példában egy létező hang tiltja meg azt, hogy a hang később létezhessen. Ellenben nálad nem egy létező kijelentés tagadja a dolgok saját természetét. Hiszen a te nézeted szerint a kijelentés sem (valóságos) létező, s a dolgok saját természete sem (valóságos) létező. Ezért az, hogy ez a „Ne adj hangot!” tiltáshoz hasonló, (a tételeddel) nem megegyező állítás.

 

4. Nem helyes, ha úgy véled,

Hogy a tagadás tagadása is így (lehetetlen),

Mert akkor a hiba nem az én,

Hanem a te tézised jellegéből fakad.

 

Ha úgy véled, hogy a tagadás tagadása is ugyanilyen módon logikailag helytelen, s ezért logikailag az sem helyes, hogy én tagadom a dolgok saját természetének tagadását kifejező kijelentést, akkor erre a következőt válaszolom: Ez sem helytálló. Miért? Mert ez nem az én, hanem a te tézised sajátos jellegének felel meg. Te mondod, hogy minden dolog üres, nem pedig én. A kiinduló tézis nem az enyém. Ebben az esetben pedig az a kijelentésed, hogy „ha így van, akkor a tagadás tagadása is logikailag helytelen”, hamis.

Továbbá:

 

5. Nos, ha érzékelés útján

Észlelvén tagadod a dolgokat,

Akkor nem létez(het) az az érzékelés,

Amellyel a dolgokat észleled.

 

Logikailag lehetetlen a „minden dolog üres” megállapításbeli tagadásod, ha a dolgokat először érzékelés útján észleled. Miért? Mert a megismerés egyik érvényes eszköze az érzékelés is üres (lesz), mivel beletartozik a „minden dolog”-ba. Az is üres (lesz), aki a dolgokat észleli. Ebből az következik, hogy a megismerés (egyik) érvényes eszköze, az érzékelés útján való észlelés nem létezik, s a nem észlelt dolognak a tagadása pedig lehetetlen. Ebben az esetben pedig az a kijelentésed, hogy „minden dolog üres” logikailag lehetetlen.

Ha úgy véled, hogy a dolgokat azután tagadod, miután következtetés, hiteles beszéd vagy összehasonlítás útján észlelted őket, akkor erre a következőt válaszolom:

 

6. Az érzékelésnél (mondottakkal) már megcáfoltam

A következtetést, a hiteles beszédet s a hasonlítást,

És azokat a tárgyakat is, melyek

Következtetéssel, hiteles beszéddel, hasonlítással bizonyítandók.

 

A következtetést, az összehasonlítást, a hiteles beszédet már megcáfoltam a megismerés (egyik) érvényes eszközénél, az érzékelésnél (mondottakkal). Ahogy minden dolog ürességének következményeként a megismerés (egyik) érvényes eszköze, az érzékelés üres, ugyanúgy minden dolog ürességének következményeként a következtetés, az összehasonlítás és a hiteles beszéd is üres. Abból, hogy minden dolog üres, az következik, hogy azok a tárgyak is üresek, amelyek következtetéssel, hiteles beszéddel és összehasonlítással bizonyítandók. Az is üres (lesz), aki következtetés, összehasonlítás vagy hiteles beszéd útján észleli a dolgokat. Ebből kifolyólag nem létezik a dolgok észlelése, s a nem észlelt dolgok saját természetének a tagadása logikailag lehetetlen. Ebben az esetben pedig az a kijelentésed, hogy „minden dolog üres”, logikailag érvénytelen.

Továbbá:

 

7. A jelenségek rendjének tudósai

A kedvező jelenségeknek kedvező

Saját természetet tulajdonítanak,

S a többi (jelenséget) is hasonlóan osztályozzák.

 

Erre vonatkozóan, a jelenségek rendjének tudósai úgy gondolják, hogy 119 fajta kedvező jelenség van.

Mivel a jelenségeknek így meg van határozva a különféle saját természete, ezért az a kijelentésed, hogy „semmilyen dolognak sincs saját természete, és a saját természetük hiánya következtében üresek”, nem igaz.

Továbbá:

 

8. A jelenségek rendjénél említettek közül

Azon jelenségeknek, melyek a megszabaduláshoz vezetnek,

Megszabaduláshoz-vezető saját természetük van.

A megszabaduláshoz nem vezetőknél s a többinél is így van.

 

Erre vonatkozóan, a jelenségek rendjénél említettek közül a megszabaduláshoz vezető jelenségeknek megszabaduláshoz-vezető saját természetük van, a megszabaduláshoz nem vezetőknek megszabaduláshoz-nem-vezető (saját természetük van), a megvilágosodáshoz szükséges (7 jelenségnek) megvilágosodáshoz-szükséges (saját természete van), a megvilágosodáshoz nem szükségeseknek megvilágosodáshoz-nem-szükséges (saját természetük van), a megvilágosodást alkotó (37 jelenségnek) megvilágosodást-alkotó (saját természete van), a megvilágosodást nem alkotóknak megvilágosodást-nem-alkotó (saját természetük van). És ugyanígy van a többi (jelenség) esetében is. Mivel a jelenségeknek így meg van határozva a különféle saját természete, ezért az a kijelentésed, hogy „semmilyen dolognak sincs saját természete, és a saját természetük hiánya következtében üresek”, nem igaz.

Továbbá:

 

9. Ha a jelenségeknek

Nem lenne saját természete, akkor

A „nem-saját-természetű” név sem létezne;

Mert név bizony nincs (jelölendő) tárgy nélkül.

 

Ha (föl is teszed, hogy) semmilyen jelenségnek sincs saját természete, akkor is létez(nie kell) a „nem-saját-természetűnek”. (Ha nem így lenne,) akkor maga a név, hogy „nem-saját-természetű” sem létezne. Miért? Mert semmilyen név sem létezik (jelölendő) tárgy nélkül. Következésképpen, mivel a név valóságosan létezik, a dolgoknak van saját természete, s a saját természet valóságos létezése miatt semmilyen dolog sem üres. Ezért az a kijelentésed, hogy „semmilyen dolognak sincs saját természete, és a saját természetük hiánya következtében üresek”, nem igaz.

Továbbá:

 

10. Mármost, ha létezik saját természet,

De az nem a jelenségek sajátja, akkor annak

A saját természetnek a jelenségeken kívül kell esnie,

S rá kell mutatnod, hogy az mihez tartozik.

 

Ha most azért, hogy a név ne legyen (jelölendő) tárgy nélküli, fölteszed, hogy létezik saját természet, de az nem a jelenségekhez kapcsolódik, és azt gondolod, hogy ily módon be lehet bizonyítani a jelenségek ürességét, mivel a jelenségeknek (ebben az esetben) nincs saját természete, sőt a név sem lesz tárgy nélküli, akkor erre a következőt válaszolom: Ha így van, akkor rá kell mutatnod arra a jelenségeken kívül eső tárgyra, amelyhez most az a saját természet tartozik. Erre viszont nem mutattál rá. Ezért (úgy veszem, hogy) föladtad azt az elképzelésedet, miszerint „létezik saját természet, de az nem a jelenségek sajátja”.

Továbbá:

 

11. Mivel a „nincs korsó a házban”

Csak létező dolog tagadásának számít,

Ezért ez a te tagadásod (is)

Létező dolog saját természetének (a tagadása).

 

Erre vonatkozóan, csak létező tárgyat tagadunk, nem pedig nem létezőt. Ahogy például a „nincs korsó a házban” megállapítással egy létező korsót tagadunk, nem pedig egy nemlétezőt, ugyanígy „a dolgoknak nincs saját természete” megállapítás (is) egy létező dolog saját természetének a tagadását adja, s nem egy nemlétezőét. Ebben az esetben pedig az a kijelentésed, hogy „semmilyen dolognak sincs saját természete”, nem igaz. A dolgok saját természete éppen azért nem tagadható, mert létezik a tagadás (lehetősége).

Továbbá:

 

12. Ha nem létezik az a saját természet,

Akkor mit tagadsz ezzel a kijelentéseddel?

A nemlétező tagadásához bizony

Nem kellenek szavak.

 

Ha pedig egyáltalán nem létezik az a saját természet, akkor mit tagadsz azzal a kijelentéseddel, hogy „semmilyen dolognak sincs saját természete”? Bizony a nemlétezőnek, mint például a tűz hidegségének, a víz hevének a tagadásához nem kellenek szavak.

Továbbá:

 

13. A tudatlan emberek a délibábot

Tévesen víznek észlelik.

Tán az ő téves észleletük (eloszlatásához) hasonlóan

Tagadod a nemlétező dolgokat.

 

A tudatlan emberek a délibábot tévesen víznek észlelik, s ekkor egy bölcs ember, azért, hogy ezt a téves észleletet eloszlassa, azt mondja, hogy „az valójában nem víz”. Ha úgy gondolkodsz, hogy te is ehhez az esethez hasonlóan, azért mondod, hogy „semmilyen dolognak sincs saját természete”, hogy eloszlasd az élőlényeknek azt a (téves) észleletét, hogy a saját természettel nem rendelkező dolgoknak saját természete van, akkor erre a következőt válaszolom:

 

14. De ha így van, akkor létezik

A következő hatos csoport:

Az észlelés, az észlelendő, az észlelő,

A tagadás, a tagadandó és a tagadó.

 

Ha így van, akkor az élőlények észlelése valóban létezik; létezik az észlelendő tárgy, léteznek azt (a tárgyat) észlelő személyek, létezik annak a tévés észleletnek a tagadása is, létezik a tárgy, amely tagadandó, azaz a téves észlelet, és létezel te és a többiek, akik ezt az észleletet tagadják. Így tehát a hatos csoport létezése bizonyítást nyert. Mivel ennek a hatos csoportnak a létezése bizonyított, ezért az a kijelentésed, hogy „minden dolog üres”, nem igaz.

 

15. Ha pedig (úgy véled, hogy) nem létezik

Az észlelés, az észlelendő s az észlelők,

Akkor bizony nem létezik

A tagadás, a tagadandó s a tagadók sem.

 

Ha most azért, hogy ne merüljön föl ez a hiba, fölteszed, hogy nem létezik az észlelés, az észlelendő tárgy s az észlelő személyek, akkor ebben az esetben az észlelésnek a tagadása, azaz (jelen esetben) a „semmilyen dolognak sincs saját természete" tagadás sem létezik, a tagadandó tárgy sem létezik, s nem léteznek a tagadó személyek sem.

 

16. Sőt, ha nem létezik

Tagadás, tagadandó és tagadók,

Akkor bizonyítást nyert a dolgok létezése,

És van nekik saját természetük.

 

Ha pedig nem létezik sem tagadás, sem tagadandó tárgy, sem tagadó személyek, akkor semmilyen dolog sem tagadható, és (ezért) minden dolognak saját természete van.

Továbbá:

 

17. Az érvednek sincs bizonyító ereje.

Hogyan is lehetne érved,

Ha nincs saját természet?

Érv nélkül pedig a tézised bizonyítása lehetetlen.

 

Arra a bebizonyítani kívánt tételre nézve, hogy „semmilyen dolognak sincs saját természete”, az érvednek nincs bizonyító ereje. Miért? Mert a saját természet hiánya következtében minden dolog üres. Akkor pedig hogyan is létezhet az érv? Ha nem létezik az érv, akkor hogyan is bizonyítható az az érvet nem tartalmazó bizonyítani kívánt tétel, hogy „minden dolog üres”? Ebben az esetben pedig az a kijelentésed, hogy „minden dolog üres”, nem igaz.

Továbbá:

 

18. Ha pedig érv nélkül is bizonyítottnak veszed

A saját természet tagadását,

Akkor a saját természet létezése

Számomra is érv nélkül nyer bizonyítást.

 

Mármost ha úgy gondolod, hogy logikai érv nélkül is bizonyított az, miszerint a „dolgoknak nincs saját természete”, akkor, ugyanúgy, ahogy te logikai érv nélkül is bizonyítottnak veszed a saját természet tagadását, számomra is logikai érv nélkül nyer bizonyítást a dolgok saját természetének a valóságos létezése.

 

19. Nem helyes, ha (úgy véled, hogy) létezik az érv,

(S az maga) a dolgok saját természetének a hiánya.

Hiszen a világon egyetlen egy

Saját természet nélküli dolog sem létezik.

 

Nem helyes, ha úgy gondolod, hogy létezik az érv, (s az maga) az a megállapítás, miszerint „semmilyen dolognak sincs saját természete”. Miért? Mert a világon egyetlen egy saját természet nélküli dolog sem létezik.

Továbbá:

 

20. Te nem tételezheted, hogy

A tagadás van előbb, s aztán a tagadandó,

Azt sem, hogy később van, s azt sem, hogy egyidejűek.

Ezért a saját természet létezik.

 

Erre vonatkozóan, lehetetlen föltenned, hogy előbb van a tagadás, s azt követően a tagadandó tárgy. Mert ha nem létezik a tagadandó tárgy, mit tagadsz? Azt is lehetetlen föltenned, hogy a tagadás a tagadandó tárgy után következik. Hiszen ha a tagadandó tárgy már bizonyos, akkor mi a funkciója a tagadásnak? Mármost, ha a tagadás és a tagadandó tárgy egyidejű, akkor a tagadás nem lehet a tagadandó tárgynak az oka, s a tagadandó tárgy sem lehet a tagadás (oka). Ahogy például a nyúl egyszerre kinőtt két szarva közül a jobboldali nem oka a baloldalinak, s a baloldali sem oka a jobboldalinak. Ebben az esetben pedig az a kijelentésed, hogy „semmilyen dolognak sincs saját természete”, nem igaz.

 

(következő rész: NÁGÁRDZSUNA VÁLASZAI)