Hszüan-cang az éntelenségről
Xuanzang 2025.01.14. 12:14
Miért nem található valódi én? Röviden, három elmélet van arról, hogy mi az én. Az első, hogy az én örök, egyetemes, és tág, mint a tér. Minden helyzetben cselekszik, és élvezetet és fájdalmat tapasztal. A második elmélet, hogy a megragadott én örök, de nincs rögzített kiterjedése, mert a test mérete szerint tágul és zsugorodik. A harmadik elmélet, hogy az én örök, de nagyon kicsi, mint egy atom. A testben lakozik rejtetten, amiben mozog és cselekszik.
Az első elmélet értelmetlen. Miért? Egy én, ami örök, egyetemes és tág, mint a tér, nem érezhetne fájdalmat és élvezetet a testen keresztül. És ha örök és egyetemes, mint a tér, nem tud mozogni, ezért hogyan tudna tetteket végrehajtani a testen keresztül?
Továbbá, az én ugyanaz minden érző lénynek, vagy különböző? Ha mindnek ugyanaz, akkor amikor egy lény tesz valamit, mindnek tennie kell azt, és amikor egy lény tapasztalja a tett eredményeit, mindnek tapasztalnia kell. Ha egy lény megszabadul, mindnek meg kell. Ez egy nagy tévedés. Másrészt, ha azt állítod, hogy mindegyik lénynek különálló énje van, akkor a lények énjei össze kell olvadjanak és lényegiségük össze kell keveredjen. Amikor egy cselekszik és tapasztalja az eredményeket, akkor mindnek cselekednie és az eredményeket tapasztalnia kell, mivel mindegyik én ugyanazt a helyet foglalja el. Ha azt állítod, hogy a lények tette vagy a tettük következménye különálló és egyéni, s ezért nincs hiba – ez nem értelmes, mert tett, eredmény, és test mindegyik énnel egyesült kell legyen. Nincs értelme annak, hogy egyikhez tartozik, de másikhoz nem. Amikor egy megszabadul, mindnek meg kell, mert a gyakorolt és megvalósított Dharma összeolvadna mindegyik énnel.
A második elmélet hasonlóan értelmetlen. Miért? Ha az én lényegisége örök, nem tud kiterjedni és összehúzódni a testben, mert ha a fújtatóhoz hasonlóan tágul és zsugorodik, nem lehet örök. Továbbá, ha az ének megfelelnek a testeknek, oszthatók kell legyenek, s akkor hogy lehet az én lényegisége egységes? Következésképp, ez az elmélet egyszerűen gyerekes ostobaság.
A harmadik elmélet is értelmetlen. Miért? Ha az én olyan kicsi, mint egy atom, hogyan tud egy nagy testet mozgatni? Ha azt állítod, hogy bár kicsi, gyorsan mozog a testben, mint egy pörgő fáklya, akkor az én, amihez ragaszkodsz, nem egységes és nem örök, mert ami jön és megy, az nem egységes és nem örök.
Van három másik elmélet is az énről: az én a halmazokkal (skandha) azonos; különböző; nem azonos és nem különböző. Az elsőt illetően, nem értelmes, hogy az én azonos a halmazokkal, mert egy én, ami olyan, mint a halmazok, nem lehet sem örök, sem egységes. Továbbá, a belső formák (adhyātmarūpa) nem valódi én, mert ahogy a külső formák, szilárdak. Az elme (citta) és elmetevékenységek (caitta) sem valódi én, mert nem töretlenlenül folytatódnak, hanem számos feltétel szükséges a létükhöz. Más összetevők (saṃskāra) sem valódi én, mert a térhez hasonlóan tudatosság nélküliek.
A második elmélet, hogy az én különbözik a halmazoktól, szintén értelmetlen, mert a térhez hasonlóan nem képes sem cselekedni, sem a tettek eredményét tapasztalni. Végül, a harmadik elmélet, hogy az én nem azonos és nem különböző a halmazoktól, ugyanúgy értelmetlen, mert azt mondva, hogy az én a halmazokon alapszik, de nem azonos és nem különbözik tőlük, az én olyan lenne, mint egy edény és nem egy valódi én. És mivel nem megmondható, hogy az én cselekszik vagy nem, nem megmondható, hogy én vagy nem. Ezért a valódi én, amit megragadnak, nem létezik.
Továbbá, a valódi én, amit megragadnak, gondolkozik vagy nem? Ha gondolkozik, akkor nem örök, mert nincsenek mindig gondolatok. Ha nem gondolkozik, akkor, mint a tér, nem képes cselekedni vagy tapasztalni a tettek következményeit. Ezért ez az én nem értelmes.
Továbbá, ez az én, amit megragadnak, cselekszik vagy nem? Ha cselekszik, mint a kéz és láb, nem örök. Ha nem cselekszik, mint a nyúl szarva, nem lehet valódi. Ezért mindkét elmélet az énről érvénytelen.
Továbbá, ez az igazán létező én tárgya az én nézetnek (ātmadṛṣṭi) vagy nem? Ha nem, hogyan mondhatod, hogy van egy igazán létező én? Ha a tárgya az én nézetnek, akkor kell legyen egy én nézet, ami nem tartozik a torz nézetekhez (viparyāsa), mert akkor igaz tudás lenne. Ha ez így van, hogyan magyarázod a tényt, hogy a valódi ént hirdetők legfőbb tanításai mind elutasítják az én nézetét és dicsérik a nem én nézetét, azt mondva, hogy akik a nem ént látják, felismerik a nirvánát, míg akik ragaszkodnak egy én nézethez, azok a születés és halál birodalmában vándorolnak? Hogyan érheti el torz nézettel valaki a nirvánát, és akinek helyes a nézete vándorol a születés és halál birodalmában?
Mi több, az én különféle nézeteiből egyiknek sem tárgya egy valódi én, mert mindnek olyan tárgya van, ami nem különbözik a többi elmetárgytól. Az én nézet észlelt tárgya határozottan nem egy valódi én, mert egy olyan tárgy, mint bármely másik tárgy. Valójában csak a tudatból kifejlődő halmazokat látni, és a téveszmék szerint értelmeződnek különböző módokon.
Az énhez ragaszkodásnak két változata van: eredendő (sahaja), és képzetből (vikalpita) következő. A kezdettelen idő óta levő hamis lenyomatok belső okságának erejéből következően az eredendő ragaszkodás mindig jelen van az egyénben és nem függ hamis tanításoktól vagy képzetektől, hanem magától megjelenik. Ezért mondják eredendőnek. Két változata van. Az eredendő ragaszkodás első változata állandó, folyamatos, és a hetedik tudatosságban lakozik. Tárgyként a nyolcadik tudatosságot veszi és létrehoz egy képzetet, ami az énként ahhoz ragaszkodó elmének természetes. A második változat időszakos és a hatodik tudatosságban lakozik. A tudatból kifejlődő öt ragaszkodó halmaz (upādānaskandha) képzeteit veszi tárgynak, egyenként vagy egészben, és létrehoz egy képzetet, ami az énként ahhoz ragaszkodó elmének természetes. A ragaszkodás e két változata mély és nehezen megszüntethető. Csak később, a gyakorlás útján (bhāvanamārga) szűnnek meg az ürességen szemlélődés rendszeres gyakorlásával.
A képzetből eredő ragaszkodás az énhez a jelen külső körülmények hatásának eredménye, ezért nem eredendő. Hamis tanokból és hamis képzetekből származik, ezért nevezik képzetnek. Csak a hatodik tudatosságban, vagyis a manovijñānában létezik. Ennek is két változata van. Az első, amikor a hatodik tudatosság tárgya olyan képzetei a halmazoknak, amiket egy hamis tanításban tárgyalnak, létrehoz egy képzetet, ami természetes az elmének, és valódi énként ragaszkodik hozzá elképzelés és elmélkedés által. A második tárgya egy hamis tanításban mondott én képe, létrehoz egy képzetet, ami természetes az elmének, és valódi énként ragaszkodik hozzá. Ez a kétféle ragaszkodás felszínes és ezért könnyű megszüntetni. Amikor először lépnek a belátás útjára (dar¶anamārga), szemlélődnek az igaz valóságon, mint minden dharma természetes üressége, és megszüntetik ezt a ragaszkodást.
Így mindezen énhez ragaszkodás az elmében lévő halmazokkal, nem az elmén kívüli halmazokkal kapcsolatban létezik. Mindig az elmén belüli halmazokkal kapcsolatban léteznek. Ezért a ragaszkodás mindig az öt ragaszkodó halmaz képzeteire irányul teljességében, amiket hibásan énként ragad meg. Azonban a halmazok képzetei teljességgel feltételekből keletkeznek, és ezért látszólagos létük van. A hamisan megragadott én egy értelmetlen elmélet és ezért határozottan nem létező. Ezért az írás mondja: „Tudjátok meg, szerezetesek, hogy a bráhmanák és sramanák én nézetei az öt ragaszkodó halmazból keletkeznek!”
Kérdezhetnék, ha nincs én, hogyan magyarázod az olyanokat, mint emlékezés, észlelés, ismétlés, akarat, harag, és a többi? A válaszunk, hogy ha a megragadott én örök és változatlan, ugyanannak kell lennie előbb és később, ennélfogva emlékezés nem létezhet. Továbbá, ha ugyanaz előbb, mint később, akkor az emlékezésnek, stb., már léteznie kell egy korábbi állapotban, mert a lényegisége ugyanaz lenne a korábbi és a következő állapotban. Ha azt állítják, hogy bár az én működése változik állapotról állapotra, de a lényegisége változatlan marad, az értelmetlen, mert a működés nincs külön a lényegiségtől, ezért mindig léteznie kéne. Ugyanígy, ha a lényegiség nem különbözik a működéstől, nem lehet állandó.
Azonban minden érző lénynek van egy alap tudatossága, ami egynemű, folyamatos, és magokat tartalmaz. Ez a tudatosság és minden dharma hat egymásra, és a lenyomatok (vāsanā) erejénél fogva az olyanok, mint emlékezés, észlelés, stb., létezhetnek. Ezért az emlékezéssel, stb., kapcsolatos nehézségek a ti tételeitekben vannak, nem a miénkben.
Ha nincs valódi én, ki cselekszik és tapasztalja a tettek eredményeit? A válaszunk, hogy mivel amit te ragadsz meg én, azt változatlannak mondják, az olyan, mint a tér. Hogyan tudna cselekedni és tapasztalni a tettek eredményeit? Ha viszont változik, nem lehet örök. Azonban az érző lények elméjének és elmetevékenységeinek okai és feltételei hatására a tettek végrehajtása és az eredmények tapasztalata szüntelenül folytatódik, ezért nem ellentétes az értelemmel.
Ha az én valóban nincs, ki vándorol a különféle létsíkokban születve és meghalva? Ki undorodik a szenvedéstől és keresi a nirvánát? Mivel amit te ragadsz meg én az születetlen és haláltalan, hogy mondhatod, hogy vándorol a születés és halál birodalmában? Az éned hasonlatos kell legyen a térhez. Nem kínozza szenvedés, így hogyan undorodhat a szenvedéstől és keresheti a nirvánát? Így az állításod szembe fordul önmagával az önellentmondásban. Az érző lények tudati és testi állapotok folyamatos sorozatai, és a szenvedélyek és cselekedetek hatására ezen sorozatok különféle létsíkok felé fordulnak. Mert szenvedés kínozza őket, keresik a nirvánát. Ennek következtében fel kéne ismerned, hogy nincs valódi én, csak különféle tudatosságok. Kezdettelen időktől a korábbi eltűnik és a következő megjelenik, és így okok és eredmények folyamatos sorozata van. A hamis lenyomatok eredményeként megjelenik valami énhez hasonló. Az ostoba a hamisan megragadottat összetéveszti egy valódi énnel.
Forrás: Demonstration of Consciousness only by Hsüan-tsang, in Three Texts on Consciousness Only, tr by Francis H. Cook, BDK ed, 1999, p 11-16
Fordítás: Hadházi Zsolt, 2025.I.14.
|