Egyesek szerint a buddhizmus nem vallás, hanem egy filozófiai rendszer. Mások szerint nem vallás, nem filozófia, hanem egyszerűen egy életmód. Megint mások szerint a buddhizmus vallás és filozófia is. Valóban, a buddhizmus lehet akár vallás, akár filozófia, vagy akár egyik se. Lehet még nevezni tudománynak, pszichológiának, életmódnak, és így tovább. Ezek használata lehet helytálló vagy hibás, attól függően, hogy mit értünk alattuk. Azaz, a kérdéses fogalomnak a használatán és a jelentésén múlik. Bárhogy is legyen, nem számít, minek nevezzük a buddhizmust. Ami igazán számít, hogy miért nevezzük úgy, avagy mit értünk buddhizmus alatt. Hogy eldöntsük, mi a buddhizmus és mi nem, először gondoljuk át pár jellemzőjét.

Lényegében a buddhizmus az igazság, ami alatt a dolgok valódi természetét értjük, különös tekintettel az élet dolgaira. Ezek a dolgok vagy jelenségek a természet törvényének alávetettek, s ezen az ok és okozat törvényét értjük. Ez a törvény irányít minden jelenséget, anyagit és tudatit egyaránt. Mikor valaki felfedezi ezt a törvényt, akkor megérti az igazságot, és mindent úgy lát, ahogy valóban van. A buddhizmust itt fedezik fel.

Amint valaki úgy látja a dolgokat, ahogy valóban vannak, tudja, hogyan viselkedjen velük, vagy hogy milyen hozzáállást vegyen fel irányukba. Aki ismeri az ok és okozat törvényét, tudja, hogy az okokkal való viselkedés megválasztásával hogyan kerülje el a nem kívánt hatásokat és hozza létre a kívántakat. Másként mondva, tudja, hogyan alkalmazza a törvény ismeretét mindennapi életében. Ezen alkalmazott tudásról szóló tanítást hívják a buddhizmus etikájának: a tanítást arról, miként bánjunk mindennel bölcsen és hogyan cselekedjünk magunk és mások javára is. Mivel azoknak szól, akik nem ismerték fel maguknak az igazságot, az igazság megértéséhez vezető képzésként szolgál.

Bárkit, aki felfedezi az igazságot és megismerteti a világgal, buddhának, megvilágosodottnak, vagy felébredettnek hívnak. Kettős helyzete a felfedezőé és a tanítóé. Senki más helyett nem értheti meg az igazságot. Csak megmutathatja az igazság megértéséhez vezető utat. Az igazságot mindenkinek magának kell megérteni. De az ember követheti, amit a tanítója tanít neki, tehát neki is keresztül kell mennie a képzésen. Így tud a Buddha segíteni az emberiségnek. De semmiképp sem tud megmenteni valakit. Mindenkinek önmagát kell megmenteni. Amikor a képzést elvégzik, elérik a célt. Az ember magának érti meg az igazságot, s ezáltal maga is egyfajta buddhává válik.

Ezért az igazság megértésének érdekében mindenkinek magának kell erőfeszítést tennie. Az ember saját magáért felelős. A képzés egésze alatt – vagy ahogy hívják: az úton – nincs külső beavatkozás. Sok tennivalója van, de mind a képzés leckéi. Nincs semmi, amit parancsolatnak hívhatnánk. Még egy előírás is csak képzési szabály, amit a gyakorló saját választásából vesz magára. A gyakorlók a tanítást érettségüktől függően különböző szinteken gyakorolhatják. Röviden, a képzés, vagy út, három fő szintből áll: erkölcs, összeszedettség, és bölcsesség. A bölcsesség a koronaéke, avagy fő erénye a buddhizmusnak, mert csak ha a dolgokat úgy ismeri valaki, ahogy azok valóban vannak, akkor érti meg az igazságot, áll teljesen jól az élethez és a világhoz, és lesz szabad. Így önmagát megtisztította és elnyerte a szabadságot.

Szabadság és megtisztultság a tökéletes bölcsesség természetes következményei, mert a tökéletes bölcsességen, avagy az igazság tudásán keresztül, mindent úgy tudunk, ahogy azok valóban vannak, és ennek következtében nincs hozzájuk ragaszkodás. Az önösség teljesen eltöröltetik. Függetlenné válunk és többé nem szennyez be semmi a világon. Megtisztult tudattal a képzett és megszabadult ember együttérzéssel tekint a szenvedő lényekre. Ennek megfelelően igyekszik kisegíteni lénytársait a bánatból – amitől ő maga megszabadult – hogy elérjék a megtisztultság és szabadság állapotát, ahogyan neki is sikerült. Hozzáállása az élethez és a világhoz a függetlenség, kötetlenség, és szabadság, míg lénytársaihoz a határtalan szeretet és együttérzés. Aki elérte a szabadságot, az eléri a célt. Tökéletes emberré válik, akinek fő jellemzői a megtisztultság, a bölcsesség, és az együttérzés.

Mivel a célt csak igazi tudással lehet elérni, a buddhista hozzáállás a világhoz az igazság elfogadása a képzés minden szintjén. Egy buddhistának az élet minden dolgával, legyen az kívánatos vagy sem, bátran kell szembenéznie, és igyekeznie megoldani a bajt annak okának helyes kezelésével. Sosem szabad megtévesztenie önmagát! Ez az élethez és a világhoz való hozzáállása.

Saját magának felel önmaga megváltásáért. Kötelességérzetet kell kifejlesztenie. Kötelességtudó és elszánt kell legyen. Nincs semmilyen Létező, aki ítélkezne jósága vagy rosszasága fölött. Az ok és okozat természeti törvénye vezérli tetteit. Saját sorsának kovácsa. Minthogy minden lény az életben közös problémákkal néz szembe és együtt vándorolnak az élet ugyanazon körforgásában, ezért barátok és rokonok. Bár más helyett az igazságot meg nem érthetjük és a szabadságot el nem nyerhetjük, útbaigazíthatunk és bátoríthatunk másokat. Minél jobban előrehaladott valaki az úton, annál inkább tud segítséget nyújtani lénytársainak.

Ha a buddhizmust vallásnak kell hívni, akkor az Isten, Megváltó, imák, papok, és parancsolatok nélküli. Ha filozófiai rendszernek kell hívni, akkor az nem az értelemre támaszkodást, hanem az élet tapasztalatainak közvetlen megismerését tanítja.

És most el tudod dönteni magadnak, hogy mi a buddhizmus, és mi nem az.

Fordítás: Hadházi Zsolt, 2020. II. 25.

Forrás: Some Basic Concepts of Buddhism, in Vision of the Dhamma: A Collection of Buddhist Writings in English by Bhikkhu P. A. Payutto, p 148-150

https://www.watnyanaves.net/uploads/File/books/pdf/vision_of_the_dhamma_a_collection_of_buddhist_writings_in_english.pdf