Volt egyszer egy bizonyos ember, aki nem hitte, ahogy az emberek sem, hogy a hétköznapi világ teljes lehet. A Kor Tanitoját kereste. Sok könyvet olvasott, sok körbe járt, sok mester tanitását hallgatta már. A legkülönfélébb szellemi gyakorlatokat végezte, melyeket a legjobbnak vélte magára nézve. És a különféle tapasztalatok által valamennyire elöbbre haladt. Volt, hogy ugy érezte, érti a dolgokat, s volt, hogy teljesen zavarodott volt, és nem tudott semmit sem.
Egy nap, mikor saját viselkedését vizsgálta, egy hires bölcs háza elött találta magát. E ház kertjében találkozott Khidrrel, a titkos vezetövel, aki képes megmutatni az utat az Igazsághoz.
Khidr elvitte egy helyre, ahol szenvedö és szomoru emberek voltak. Megkérdezte tölük, kik ök. Ezt válaszolták: "Azok vagyunk, akik nem az igaz tanitásokat követték, akik nem tartották meg fogadalmaikat, akik önjelölt tanitokat tiszteltek."
Ezután Khidr oda vitte, ahol az emberek boldogok és telve vannak örömmel. Megkérdezte tölük, kik ök. Ezt válaszolták: "Mi azok vagyunk, akik nem követték az igazi Jeleit az Utnak."
"De ha nem követtétek a Jeleket, hogyan lehettek mégis boldogok?" - kérdezte az utazo.
"Mert mi a boldogságot választottuk az Igazság helyett." - mondták az emberek - "Ahogy azok, akik az önjelölt tanitokat választották, azzal együtt a szenvedést is."
"De hát nem a boldogság az ember célja?" - kérdezte a férfi.
"Az ember célja az Igazság. És az Igazság több, mint a boldogság. Az embernek, aki ismeri az Igazságot, bármilyen kedve lehet, amilyet csak akar, vagy épp semmilyen" - mondták neki. - "Ugy csináltunk, mintha az Igazság lenne a boldogság, és a boldogság az Igazság, és az emberek hittek nekünk, ahogy eddig te is azt képzelted, hogy a boldogság ugyan az, mint az Igazság. De a boldogság a rabjává tesz, és szomoruvá."
Ekkor az ember ujra a kertben találta magát Khidr mellett.
"Teljesitem egy kivánságodat" - mondta Khidr.
"Azt szeretném tudni, hogy miért nem sikerült megtalálnom az Igazságot, s ez hogyan sikerülhetne." - válaszolta az ember.
"Csak elvesztegetted az életedet," - mondta Khidr - "mert hazug voltál. Hazugságod az volt, hogy önigazolást kerestél Igazság helyett."
"És mégis megtaláltalak téged" - mondta az ember- "És ez bizony igen kevesekkel esik meg."
"És találkoztál velem" - mondta Khidr - "mert egyetlen öszinte pillanatra az Igazságot önmagáért akartad. Ez az öszinteség tette lehetövé, hogy válaszoljak hivásodra."
Hirtelen az utazo hatalmas vágyat érzett az Igazság megtalálására, mégha meg is kell érte halnia.
Khidr azonban elmenni készült, de a férfi utána futott.
"Nem kéne engem követned" - mondta Khidr - "Mert visszatérek a hétköznapi világba, a hazugságok világába, mert ha a dolgomat akarom tenni, akkor ott kell lennem."
És mikor az ember ujra körültekintett, észrevette, hogy már nem a bölcs kertjében van, hanem az Igazság Földjén.