A látottban csak a látott van.

A hallottban csak a hallott van.

Az érzékeltben csak az érzékelt van.

A felfogottban csak a felfogott van.

Mikor te, barátom, úgy vélekedsz a látottról, mint csupán látottról,

a hallottról, mint csupán hallás,

az érzékeltről, mint csupán érzékelés,

a felfogottról, mint csupán felfogott,

akkor barátom, nem „az által” vagy, vagy létezel.

Mikor nem „az által” vagy, „benne” sem leszel.

Mikor nem vagy „benne”, akkor nem leszel sem „itt”,

sem „ott”, sem „túl”, sem „közötte”.

Ez maga a Szenvedés Vége.