Akik tanulmányozzák az ösvényt, tudják, hogy van egy olyan dolog; miért nem tudják mégsem felfogni az üzenetet, és kételkednek továbbra is? Azért van, mert hitük nem elég teljes és kételyük nem elég mély. Csak mélységgel és teljességgel, legyen az hit, vagy kétely, lesz az igazi Zen; ha képtelen vagy ilyen belátásra, akkor elveszel a zavarodottságban és elveszíted a fonalat, kimerülsz és elbotlasz félúton. De ha magadba tudsz tekinteni, ott nincs senki más.

---

Az emberek manapság a közvetlenül tükröző éberséget veszik a végső alapelvnek. Ezért mondta Hszüan-sa az embereknek: "Mondjátok meg nekem, még a távoli lakatlan helyeken is létezik, mélyen a hegyekben?".

---

Ez erős embereknek való dolog. Azok, akik nem értelmezik, mit kérdeznek tőlük, aszerint adnak választ, hogy mi jelenik meg.  Nem tudják, hogy az valami amit önmagad kérdezel - kinek válaszolnál? Mikor nem értenek egy választ, akkor szavak alapján alakítanak ki nézetek. Nem tudjá, hogy az valami amit önmagad válaszolsz meg - miféle igazságot találtál, és hova vezet? Ezért mondták: "Az mind te vagy". Nézd! Nézd!

---

Miért nem érted meg természetedet, mikor az eredendően ott van? Nem nagy dolog a buddhizmus - csak az kell hozzá, hogy a lényeghez juss. Mi nem tanítjuk azt enked, hogy semmisítsd meg a különféle gondolatokat, nyomd el a testet és a tudatot, zárd be szemeidet, és hívd ezt Zennek. Figyeld meg a jelenlegi állapotodat - mi az értelme ennek? Miért zavarodsz ettől össze?

---

Keress vissza a saját látásodhoz - gondolj vissza a tudathoz, ami gondol. Ki az?

---

Azt mondom az embereknek, hogy ismerjék meg magukat. Egyesek azt hiszik, hogy ez azt jelenti, amit a kezdők látnak, és úgy vélik, ezt könnyű megérteni. Figyelj sokkal óvatosabban, egy könnyedebb módon - mit nevezel az énednek?

---

Meg kell tanulnod, hogyan ellenőrizd magadat, mielőtt elérheted a Zent. A zavarodott tudatok miatt van az, hogy az emebrek küzködnek az Úton; hegyekbe és erdőkbe mennek, hogy tanítókat látogassanak, abból a hamis feltevésből, hogy van egy külön ösvény, ami az embereknek békét és nyugalmat adhat. Nem tudják, hogy a legjobb az, ha azon dolgoznak, vajon hol zavarodtak össze.

---

Olyan mintha lenne egy szemed
Ami lát minden alakot
De nem látja önmagát.
Így van a tudatod.
Fénye mindent áthat
És mindent átölel,
Akkor miért nem ismeri önmagát?

---

Fo-jen kérdezte: "Mi van akkor, mikor azt mondják, hogy az eső hangja beszédet tart neked? Ez helyes? Nem hiszem: az eső hangjával te tartasz beszédet. De érted? Ha igen, mi más van még?

---

Gyakorlatilag nincs semmiféle tanítás számodra, amin rágódhatnál, vagy ücsöröghetnél felette. De mivel nem hiszel magadban, felkapod a csomagot és más emberek házában járkálva keresed a Zent, keresed a Taót, kereded a titkokat, keresed a felébredést, keresed a Buddhákat, keresed a mestereket, keresed a tanítókat. Azt hiszed, ez a végső utáni kutatás és ezt a vallásoddá teszed. De ez olyan, mint vakon rohangálni. Minél többet futsz, annál távolabb kerülsz. Csak kifárasztod magadat, de végül mi haszna?

---

Ha a megvilágosodás képességével rendelkező emberek így akarják látni, akkor a legmélyebbig kell kutatniuk és a legközvetlenebbig kell vizsgálódniuk; hirtelen teljesen elsajátítják és nem lesz több kételyük. Az ok amiért nem érted, csupán az, hogy a különféle gondolatok elvisznek a nap huszonnégy órájában. Mivel meg akarod tanulni a szakmát, szerelembe esel dolgokkal amiket látsz és vágyteljesen hajhászod amit olvasol; idővel folyamatosan belemerülve maradsz. Akkor hogyan tudod megoldani a megvilágosodáson való munkálkodást?

---

Terjeszd ki a megvilágosodást, és a tudat mindig nyugodt; menj együtt a dolgokkal, és a tudat vágtázva rohan. Én csak azt kívánom, hogy gazdag legyek megvilágosodásban, azonban személy szerint szegény, bőkezű az erénnyel, azonban érzelmileg emelkedett.

Nézd, ilyen vagyok egész nap, ilyen minden időben. De mondd meg nekem, mi az az "lyen"? Próbáld meg kifejezni a megkülönböztető tudaton, az értelmi értékelésen és a szóbeli kifejezéseken kívül.

Ez a valóság nem alkalmas az értelmi felfogáshoz. Akik gondolkoznak, figyelnek és értelmeznek, mindnek van valamennyi értelmi felfogása; de mikor visszafordulnak, hogy megvizsgálják saját szemüket és gondolnak a tudatra ami gondolkozik, ezen a ponton miért mondják tudatlanul is, hogy "Sosem volt kék, sárga, piros, vagy fehér; nincs megjelenése, nincs alakja"? Megmondom neked, ezt hívom én beszédnek; nem ez az eredeti tudatod.

Hogyan gondolhatsz az eredeti tudatodra? Hogyan láthatod a saját szemedet? Továbbá, mikor befele nézel, nincs néző alany. Egyesek ezt egy korttyal lenyelik, így belátó szemük tágra nyílik és azonnal megérkeznek hazájukba. Hogyan érhetik el manapság az emberek a pontot, ahol nincs látás és nincs hallás? Minden mindig ott van; látsz embereket, házakat és mindenféle alakot, mint a forrásban levő víz bugyborékolása.

Mikor csecsemő voltál, ugyan úgy hallottál hangokat és láttál alakokat, de nem tudtad hogyan megkülönböztetni. Mikor az értelem korába léptél, figyeltél a megkülönböztető gondolkodásra, és onnantól kezdve egy megosztásban szenvedsz az elsődleges és az ideiglenes között. Ezen a ponton elkerülhetetlenül nehéz az embereknek, hogy visszaállítsák a természetes rendet, még ha akarják is. Akik elérik a megvilágosodást, nem látják a sétálást mikor sétálnak, nem látják az ülést mikor ülnek. Ezért mondta a Buddha: "A szem ami alakot lát egyenlő a vaksággal; a fül ami hangot hall egyenlő a süketséggel."

Hogyan mondhatjuk, hogy vakok és süketek vagyunk? Mikor hangot hallunk, nincs meghallandó hang; mikor alakot látunk, nincs meglátandó alak. Amit látunk és hallunk egyenlő a visszhanggal. Olyan, mint mindenféle dolgot látni egy álomban - az mind ott van, amikor felébredsz? Ha igent mondasz, attól még csak a takaró és a párna van az ágyon; ha nemet mondasz, attól még minden dolog tisztán rögzült a tudatodban és meg tudod mondani, mik voltak. Ugyan ez igaz arra, amit látsz és hallasz most fényes nappal.

Ezért mondják, hogy amit látni lehet a szemmel, vagy hallani a füllel, azt tanulmányozni lehet az iratokban és értekezésekben; de mi van magával az éberség alapjával - azt hogyan tanulmányozod?

---

A megértés eltörli az alany-tárgy szakadást; nem arról van szó, hogy van valamiféle titkos alapelv emellett.

---

Az ösvényt nem csak magyarázat és útbaigazítás után fedezik fel; eredendően mindig szem előtt van. A magyarázat és az útbaigazítás csak ügyes eszköz, amit arra használnak, hogy elérd a megvilágosodást; emellett ideiglenes mellékutak. Egyesek magyarázat által érik el a megértést, egyesek útbaigazítás által érik el a megértést, egyesek hirtelen felébredés által érik el; végső soron nincs semmi különbség, nincs külön elérés. Ez egyszerűen a tudat forrásához való elérésnek a dolga.

---

Ha azt kérdezed, hogy miféle erővel kéne bírnunk, akkor az a meg nem tévesztés ereje. Ha bármit is egy kicsit különbözőnek látsz a tudattól, elveszíted a saját életedet. Így azoknak, akik elérik az ösvényt, nincs semmi, ami ne az lenne.